175366. lajstromszámú szabadalom • Légbefúvó szerkezet
5 175366 6 A radiálisán szétterülő örvényes légsugarat kibocsátó légbefúvó például a 170 824 lajstromszámú magyar szabadalom, amelyben az örvénykeltést az adja, hogy a levegőt a légbefúvóba tangenciális irányból vezeti be, a légsugár radiális irányú szétterítésére a beömlőnyüással nem szemben, hanem azzal közel párhuzamosan a kilépésnél elhelyezett előlap szolgál. Sajátossága ennek, hogy az örvény magjában levő depresszió az előlapon erre a célra kialakított nyüáson keresztül a helyiség levegőt beszívja és előkeveri. Hasonló megoldású a 2 421 120 lajstromszámú NSZK szabadalom szerinti négyszögletes légbefúvó szerkezet, amelyben a levegőt egy nagy dobozhoz oldalirányból csatlakozó csövön keresztül vezetik, a dobozba való beáramlás helyén a torkolati nyüás előtt egy függőleges terelőlemez van abból a célból elhelyezve, hogy a doboz alján elhelyezkedő négyszögletes mennyezeti elosztórácson egyenletes légkiáramlás jöjjön létre. Ennél a megoldásnál a dobozon örvénylő mozgást keltünk ugyan, melynek hatásosságot azonban a négyszög keresztmetszetű doboz és a négyszögletes mennyezeti rács nagymértékben lerontja. Mindkét megoldás hátránya az, hogy a radiálisán szétterülő levegő sugár örvényességét rendkívül nagy nyomásveszteségek, vele együtt nagy ventillátor munka veszteség árán valósítja meg. Az axiális és radiális örvényes légbefúvók közötti átmeneti, félaxiális megoldást mutat a 23 1 085 lajstromszámú szovjet szabadalomban leírt szerkezet, amelyben az örvény keltése ugyancsak radiális légbevezetésű külön csiga elemben, nagy nyomásveszteség árán valósul meg, a légkibocsátás, szétterítés pedig a csiga elem előtt elhelyezett kúpos felület mentén történik. Az axiális ismert örvényes légbefúvó szerkezetnek i aránya még az is, hogy az örvénymozgást végző levegő csak a sugár viszonylag kis külső felületén kerül keveredéses kapcsolata a helyiség levegőjével. Az ismert radiális örvényes légbefúvó szerkezetek közös jellemzője, hogy belőlük a szétterülő levegő sugár egyik oldala az épület határoló szerkezetéhez, például a mennyezethez tapadva áramlik ki, így a szétterülő sugárnak elvben mindkét oldalán rendelkezésre álló felületek közül csak az egyik felület mentén jön létre a levegő elkeveredése. E megoldások hátrányosak még azért is, mert a befújt levegő mennyiségének beszabályozására, beállítására külön költséges fqjtószerkezet beiktatására van szükség. A találmány célja olyan légbefúvó szerkezet, amely a korábban ismert megoldások hiányosságait, beleértve a legutóbb említett örvényes légbefúvó szerkezetekét is kiküszöböli. A célkitűzéshez tartozik az, hogy az esetleg nagyon hideg szellőző levegőt a helyiség levegőjével kis távolságon belül intenzíven elkeverje úgy, hogy a légsugár a helyiségben egyenletesen szétterjedjen, és kis távolságon belül sebessége a huzatveszélyes érték alá csökkenjen, és mindezt a célt a lehető legkisebb nyomásveszteség árán valósítsa meg. A célkitűzéshez tartozik még az is, hogy legyen mód külön költséges szerkezeti elem beiktatása nélkül a légbefúvó szerkezet elemei helyzetének beállításával az esetlegesen rendelkezésre álló nagyobb csatlakozó nyomások lefqjtására is úgy, hogy a fojtás akusztikailag kedvező legyen. A kitűzött célnak a találmány értelmében olyan légbefúvó szerkezettel teszünk eleget, amely fő szerkezeti elemekként csatlakozó csövet, előlapot és hátlapot tartalmaz, amikor is a csatlakozó csőhöz a helyiségben uralkodó levegőnyomásnál nagyobb nyomású levegő hozzááramlása biztosított. A csatlakozó cső torkolati nyílása közeléből kiinduló, forgástest alakú hátlap van elrendezve, és a csatlakozó cső — torkolati nyílásával szemben, - a levegőt radiálisán szétterülő áramlásra kényszerítő, egy vagy több elemből álló, forgásfelület alakú előlapot tartalmaz. A találmány jellemzői értelmében a csatlakozó cső torkolatnyílása és az előlap, valamint a hátlap közötti térrészbe a csatlakozó csőből átnyúló, vagy a csatlakozó csövön kívül elhelyezkedő, legalább két lapátból felépített, üzemszerűen álló lapátrács van. A találmány szerinti szerkezet további ismérve, hogy a lapátok kilépő éle érintő síkjainak az érintési pontokban az érintő síkra állított merőleges egyenesek között van olyan egyenes, amely 85°-nál kisebb szöget zár be a csatlakozó cső torkolati nyílása súlypontján áthaladó csatlakozó cső tengelyvonalára az érintési pontból bocsátott merőleges egyenessel. A torkolati nyílás felületi súlypontján áthaladó, a csatlakozó cső tengelyvonala körül azonos forgásértelemben állnak a terelő lapátok. A terelő lapátok íveltek is lehetnek, és a terelő lapátok íveltsége a torkolati nyílás felületi súlypontján átahaladó csatlakozó cső tengelyvonala felől nézve konvex. A lapátrács lapátjai merev felületűek, vagy a lapátrács terelő lapátjai a levegő áramlásától függően alakjukat változtatni képesek, vitorlaszerű anyagból vannak. A terelő lapátok a szerkezet többi eleméhez fixen vagy mozgathatóan vannak rögzítve. A terelő lapátok helyzete kézi beállítással külön-külön, egymástól függetlenül változtatható. A terelő lapátok helyzete akár együtt, akár egyenként szervomotorral változtatható. A csatlakozó cső torkolati nyílása közeléből kiinduló tetszőleges alakú hátlap van. Az egy vagy több elemből álló előlap elemei együtt vagy külön-külön elmozgathatók. Az egy vagy több elemből álló előlap a torkolati nyílás vagy a hátlap irányában oly mértékben elmozdítható, hogy általa a levegő kiáramlására rendelkezésre álló áramlási keresztmetszet majdnem vagy teljesen lezárható legyen. A lapátrács terelő lapátjai forgástengellyel bírnak, amelyek az előlapon és a hátlapon csapágyazottak. Az előlap és a hátlap között elhelyezkedő lapátrács terelő lapátjai oly mértékben elmozdíthatóak, hogy velük a levegő kiáramlási felülete lezárható. A csatlakozó csőben az átáramlási keresztmetszetet részben letakaró fix vagy mozgatható fqjtószerkezet van. Akár az előlap, akár a hátlap, akár mindkettő forgástest vagy sík. A szellőztetett épület -határoló szerkezeteinek síkjától a hátlap távolsága a 100 millimétert meghaladja. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 €0 65 3
