175365. lajstromszámú szabadalom • Eljárás amino és/vagy imino-csoportok védelmére szénsavészterek felhasználásával, és eljárás új szénsavészterek előállítására
5 175365 6 rofuránt, étert, acetonitrilt, etilacetátot, acetont, benzolt, n-hexánt, petrolétert, dioxánt, vagy bármilyen egyéb, az adott reakciókörülmények között közömbös szerves folyadékot felhasználhatunk. Az oldószereket egymással elegyítve is felhasználhatjuk. A reakciót előnyösen bázis, például szervetlen bázis vagy szerves bázis jelenlétében hajtjuk végre. A reakcióban felhasználható bázisok közül példaként a következő anyagokat soroljuk fel: alkálifém-hidroxidok (így nátriumhidroxid vagy káliumhidroxid), alkáliföldfém-hidroxidok (így kalciumhidroxid vagy magnéziumhidroxid), alkálifém-karbonátok (így nátriumkarbonát vagy káliumkarbonát), alkáliföldfém-karbonátok (így kalciumkarbonát vagy magnéziumkarbonát), alkálifém-hidrogénkarbonátok (így nátrium-hidrogénkarbonát vagy kálium-hidrogénkarbonát), trimetilamin, trietilamin, dietanolamin, trietanolamin, dimetilanilin, piridin, kinolin és hasonló vegyületek. Adott esetben több bázis keverékét is alkalmazhatjuk. A reakció hőmérséklete nem döntő jelentőségű tényező, azonban a reakciót előnyösen szobahőmérsékleten vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten hajtjuk végre. Az (P) általános képletű új szénsavésztereket továbbá úgy is előállíthatjuk, hogy egy (IV) általános képletű hangyasavésztert - ahol X’ halogénatomot jelent és Rí’ jelentése a fenti - egy (V) általános képletű vegyülettel — ahol R2’ jelentése a fenti — vagy e vegyidet sójával reagáltatunk. Az (V) általános képletű vegyületek sói például a megfelelő alkálifémsók vagy alkáliföldfém-sók lehetnek. A fenti reakcióban oldószerként a (II) és (III) általános képletű vegyületek reakciójához felhasználható folyadékokat alkalmazhatjuk. Egyes esetekben - a (IV) általános képletű vegyületek jellegétől függően - a reakciót vízben vagy vizes szerves oldószerekben is végrehajthatjuk. A reakciót előnyösen a korábban felsorolt bázisok jelenlétében hajtjuk végre. A reakció hőmérséklete nem döntő jelentőségű tényező, előnyösen azonban szobahőmérsékleten vagy annál alacsonyabb hőmérsékleteken dolgozunk. Az (P) általános képletű vegyületeket továbbá úgy is előállíthatjuk, hogy az (V) általános képletű vegyületeket vagy azok sóit (III) általános képletű vegyületekkel és (VII) általános képletű vegyületekkel vagy azok reakcióképes származékaival reagáltatjuk. A reakció mechanizmusa a (II) és (III) általános képletű vegyületek és/vagy a (IV) és (V) általános képletű vegyületek reakciójának mechanizmusával lehet azonos. A kiindulási anyagként felhasznált (II) általános képletű vegyületek egy része új. Ezek az új vegyületek a (II’) általános képletnek felelnek meg — ahol X jelentése a fenti, és R2” adott esetben halogénatommal szubsztituált benztriazolil-csoportot vagy valamely Y” /- N=C általános képletű csoportot jelent, \ Z” amelyben Y” jelentése adott esetben halogénatommal szubsztituált fenil-csoport, ciano-csoport, 2-5 szénatomos alkoxikarbonil-csoport vagy benzoil-csoport, és Z” jelentése naftil-csoport, halogénatommal szubsztituált fenil-csoport vagy 1-4 szénatomos alkanoil-csoport. Ezeket az új vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy valamely (VI) általános képletű vegyületet- ahol R2” jelentése a fenti - vagy sóját valamely (VII) általános képletű karbonilhalogeniddel — ahol X jelentése a fenti - vagy reakcióképes származékával reagáltatjuk. A (VI) általános képletű vegyületek sói közül példaként az alkálifémsókat (így a nátrium- és káliumsókat) és az alkáliföldfém-sókat (így a kalcium- és magnéziumsókat) említjük meg. A (VII) általános képletű vegyületek reakcióképes származékai például a megfelelő polimerek, így a dimerek vagy trimerek lehetnek. E vegyületekben X előnyösen klóratom lehet. A polimer vegyületek közül példaként a klórhangyasav-triklórmetilésztert és a di-(triklórmetil)-karbonátot említjük meg. A (VI) és (VII) általános képletű vegyületek reakcióját általában oldószerben, például benzolban, toluolban, tetrahidrofuránban vagy dioxánban hajtjuk végre. Oldószerként egyéb, az adott reakciókörülmények között közömbös szerves folyadékokat is felhasználhatunk. Az oldószereket egymással elegyítve is alkalmazhatjuk. A reakciót előnyösen bázis jelenlétében hajtjuk végre. Bázisokként szervetlen bázisokat, így alkálifém-hidroxidokat (például nátriumhidroxidot vagy káliumhidroxidot), alkáliföldfém-hidroxidokat (például kalciumhidroxidot vagy magnéziumhidroxidot), alkálifém-karbonátokat (például nátriumkarbonátot vagy káliumkarbonátot), alkáliföldfém-karbonátokat (például kalciumkarbonátot vagy magnéziumkarbonátot) vagy alkálifém-hidrogénkarbonátokat (például nátrium-hidrogénkarbonátot vagy kálium-hidrogénkarbonátot), továbbá szerves bázisokat, így trietilamint, piridint vagy dimetilanilint használhatunk fel. A reakció hőmérséklete nem döntő jelentőségű, azonban a reakciót előnyösen szobahőmérsékleten vagy hűtés közben hajtjuk végre. A (II’) általános képletű vegyületeket kívánt esetben elkülöníthetjük, egy előnyösebb eljárásváltozat szerint azonban a vegyületeket magában a képződési reakcióelegyben reagáltatjuk tovább a megfelelő (III) általános képletű vegyületekkel. Az (I), illetve (II) általános képletű vegyületek körébe tartozó ismert származékokat az (10, illetve (IQ általános képletű vegyületek előállításánál ismertetett módszerekkel is előállíthatjuk. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
