175365. lajstromszámú szabadalom • Eljárás amino és/vagy imino-csoportok védelmére szénsavészterek felhasználásával, és eljárás új szénsavészterek előállítására
3 175365 4 nos képletű szénsavészterek előállítására, ami a találmány szerinti eljárást igen gazdaságossá teszi. A találmány tárgya tehát eljárás amino- és/vagy imino-csoportokat tartalmazó vegyületek aminoés/vagy imino-csoportjainak védelmére. A találmány szerint úgy járunk el, hogy az amino- és/vagy imino-csoportot tartalmazó vegyületeket (I) általános képletű szénsavészterekkel reagáltatjuk - ahol Rí jelentése adott esetben halogénatommal szubsztituált 1—6 szénatomos alkil-csoport, 3—6 szénatomos cikloalkil-csoport, 3—6 szénát omos cikloalkil-csoporttal szubsztituált 1—6 szénatomos alkil-csoport, vagy adott esetben 1—4 szénatomos alkoxi-csoporttal szubsztituált fenil-(l—4 szénatomos)-alkil-csoport, és R2 adott esetben halogénatommal szubsztituált ben7triazolil-csoportot vagy valamely (a) általános képletű csoportot jelent, amelyben Y és Z egymástól függetlenül fenil-csoportot, halogénfenil-csoportot, naftil-csoportot, 2-5 szénatomos alkoxikarbonil-csoportot, 1-4 szénatomos alkanoil-csoportot, benzoil-csoportot, ciano-csoportot vagy karbamoil-csoportot képvisel. A fenti reakció során az amino- és/vagy imino-csoportot tartalmazó vegyületek amino- és/vagy imino-csoportjához RiOCO— általános képletű karbonsavészter-csoport kapcsolódik. Kiindulási anyagként bármilyen amino- és/vagy imino-csoportot tartalmazó vegyületet felhasználhatunk. A találmány szerinti eljárásban előnyösen olyan alifás, aromás vagy heterociklusos szerves vegyületekből indulunk ki, amelyek legalább egy amino- vagy imino-csoportot tartalmaznak. Az (I) általános képletű vegyületeket a karbonsavészter-úpusú védőcsoportok bevitelének szokásos körülményei között reagáltathatjuk a kiindulási amino- és/vagy imino-csoportot tartalmazó vegyületekkel. így például a reakciót oldószeres közegben hajthatjuk végre. Oldószerként például vizet, alkoholt (így metanolt, etanolt, propanolt, butanolt vagy terc-butanolt), etilacetátot, kloroformot, dimetilformamidot, metilénkloridot, tetrahidrofuránt, acetoní, a felsorolt oldószerek tetszőleges elegyét vagy bármilyen egyéb folyadékot felhasználhatunk, amely a reakcióra nem gyakorol káros hatást. A reakciót adott esetben bázis jelenlétében hajthatjuk végre. Bázisokként például a következő anyagokat alkalmazhatjuk: szervetlen bázisok, így alkálifémhidroxidok (például nátriumhidroxid vagy káliumhidroxid), alkáliföldfém-hidroxidok (így kalciumhidroxid vagy magnéziumhidroxid), alkálifémkarbonátok (így nátriumkarbonát vagy káliumkarbonát), alkáliföldfém-karbonátok (így kalciumkarbonát vagy magnéziumkarbonát), alkálifém-hidrogénkarbonátok (így nátrium-hidrogénkarbonát vagy kálium-hidrogénkarbonát) és hasonlók, továbbá szerves bázisok, így alkálifém-acetátok (például nátrium- vagy káliumacetát), trialkilaminok (például trimetilamin vagy trietilamin), trietanolamin, NJí-dimetil-anilin, N,N-dimetil-benzilamin, N,N’-dimetil-piperazin, N-metil-morfolin, piridin, kinolin és hasonlók, valamint bázikus ioncserélő gyanták. Bázisokként a felsorolt anyagok keverékeit is felhasználhatjuk. A reakció hőmérséklete nem döntő jelentőségű tényező, azonban a reakciót előnyösen szobahőmérséklet körüli hőmérsékleten, így 15—35 °C-on hajtjuk végre. A védett amino- és/vagy imino-csoportot tartalmazó termékeket ismert módon különíthetjük el. Az így kapott, védett amino- és/vagy imino-csoportot tartalmazó vegyületeket olyan, új vagy ismert vegyületekhez vezető reakciókban használhatjuk fel kiindulási anyagokként, ahol a melléktermék-képződés vagy a mellékreakciók kiküszöbölése érdekében elkerülhetetlenül szükség van az aminoés/vagy imino-csoport védelmére. A reakció végrehajtása után a védőcsoportot önmagában ismert módon hasíthatjuk le. A korábban ismertetett reakcióban reagensként felhasznált (I) általános képletű szénsavészterek egy része ismert vegyület (2 239 511 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli közrebocsátási irat), míg a továbbiak újak. Oltalmi igényünk az (1) általános képletű vegyületek körébe tartozó új szénsavészterek előállítására is kiterjed. Az (I) általános képletű vegyületek körébe tartozó új szénsavészterek az (I’) általános képlettel jellemezhetők — ahol Rí’jelentése adott esetben halogénatommal szubsztituált 1—6 szénatomos alkil-csoport, 3-6 szénatomos cildoalkil-csoporttal szubsztituált 1-6 szénatomos alkil-csoport, vagy adott esetben 1—4 szénatomos alkoxi-csoporttal szubsztituált fenil-(l-4 szénatomos)-alkil-csoport, és R2 ’ adott esetben halogénatommal szubsztituált benztriazolil-csoportot vagy valamely (b) általános képletű csoportot jelent, amelyben Y jelentése adott esetben halogénatommal szubsztituált fenil-csoport, ciano-csoport, 2—5 szénatomos alkoxikarbonil-csoport vagy benzoil-csoport, és Z’ jelentése adott esetben halogénatommal szubsztituált fenil-csoport, naftil-csoport, 2-5 szénatomos alkoxikarbonil-csoport vagy 1-4 szénatomos alkanoil-csoport, azzal a feltétellel, hogy ha R2 (b) általános képletű csoportot jelent, amelyben Y ciano-csoportot vagy 2—5 szénatomos alkoxikarbonil-csoportot, Z’ pedig 2—5 szénatomos alkoxikarbonil-csoportot képvisel, Rí’ csak 1-4 szénatomos alkoxi-csoporttal szubsztituált fenil-(1—4 szénatomos)-alkil-csoport lehet, továbbá amennyiben R2’ (b) általános képletű csoportot jelent, amelyben Y’ ciano-csoportot vagy fenil-csoportot, Z’ pedig fenil-csoportot képvisel, az Rí’ helyén álló alkil-csoport csak 4 vagy 5 szénatomot tartalmazhat. Az (I’) általános képletű új szénsavésztereket a találmány értelmében úgy állíthatjuk elő, hogy egy (II) általános képletű halogénhangyasavésztert - ahol X halogénatomot jelent és R2’ jelentése a fenti — egy (III) általános képletű hidroxil-vegyülettel reagáltatunk - ahol Rt ’ jelentése a fenti. A reakciót általában oldószeres közegben hajtjuk végre. Oldószerként például kloroformot, tetrahid-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
