175354. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sz-triazinok, különösen, 2- alkil-amino-4,6-diklór-sz- triazikok, és előnyösen 2,4- di-(alkil-amino)- 6-kló-sz-triazinok előállítására

3 175354 4 a) 65—85 súly%, előnyösen 65-75 súly%, egy vagy több, 5—10 szénatomszámú alifás szénhidro­gén, és/vagy egy vagy több aromás szénhidrogén és b) 35-15 sűly%, előnyösen 35-25 súly%, egy vagy több, 3-8 szénatomszámú keton. A találmány eljárása szerint a cianurklorid és a cián-alkil-aminok reagáltatásánál különösen előnyös az oldószerben olyan ketonokat alkalmazni, ame­lyek a használt cián-alkil-aminoknak megfelelnek, azaz e ketonok HCN-nel és NH3-val reagáltatva a megfelelő cián-alkil-amint szolgáltatnák. Alifás szénhidrogénként például pentán, hexán, heptán, oktán, nonán, dekán és/vagy ezek izomer­­jei, mint ciklohexán, és aromás szénhidrogénként benzol, toluol, etil-benzol és o-, m-, p-xilol jön tekintetbe. A ketonokra példa az aceton, metil-etil­­-keton, dietil-keton, metü-n-propil-keton, metil-izo­­propil-keton, metil-n-butil-keton, metil-izobutil-ke­­ton, etil-n-amil-keton, etil-izoamil-keton vagy ciklo­­hexanon. Előnyösen oldószerelegyeket használunk, ame­lyek a fent megadott arányban toluolból és aceton­­ból állnak. Előnyösek a mintegy 70 súly% toluolt és 30 súly% acetont tartalmazó elegyek. Különösen előnyös, ha a cianurklorid ilyen toluol-aceton ele­gyekkel készült oldataiból indulunk ki. A találmány szerinti eljárással a szubsztituált sz-triazinok több mint 98% kitermeléssel állíthatók elő. Az említett, előnyösnek tartott rendszabályok betartásával még 99% feletti kitermelés is elérhető. A használt oldószerek technikai minőségűek, tehát különösebb előzetes tisztítás nélkül alkalmazhatók. Savmegkötő reagensekként önmagában ismert módon szervetlen bázisok, mint alkáli- és alkáli­­földfém-oxidok, -hidroxidok, -karbonátok és -hidro­gén-karbonátok használhatók. A savmegkötőszere­ket előnyösen vizes oldat alakjában alkalmazzuk, amelyek a savakceptort 10-50, előnyösen 20-40, különösen 20—30 súly% mennyiségben tartalmaz­zák. Előnyösen úgy járunk el, hogy az első aminnal való reakció teljessé tétele céljából a savakceptor­­-adagolás megkezdésekor 1-20, előnyösen 1,5-15 súly% vizet adunk a reakcióelegyhez (az oldószer­­elegy mennyiségére vonatkoztatva), és hogy az első aminnal való reagáltatáskor a savakceptor-hozzáadás folyamán 2—8,5, előnyösen 4—8 pH-tartományban dolgozunk, a második aminnal való reagáltatáskor a savakceptor-hozzáadás alatt 6—11,5, előnyösen 6—11,0 pH-t állítunk be a megfelelően lassú sav­­akceptor-adagolás segítségével. E pH-tartományok olyanok, hogy szokványos üvegelektróddal és vo­natkozási elektróddal mérhetők tiszta vizes puffer­­rendszerekkel való összehasonlítás útján. Az üveg­elektródot mérés előtt 20 °C-on tiszta vizes puffer­­oldatban kalibráljuk, majd hőmérséklet- és médium­­koefficiens-korrekció nélkül közvetlenül a reakció­­elegybe merítjük (pH-mérő: Schott és Gén., Jena, H63 Abi. Thalamid, H-típus, zéruspont pH 7-nél, platina-diafragma). Az említett pH-érték adatok tisztán tapasztalati, az adott mérőberendezésre jel­lemző savassági értéket jelentenek. A pH-értékeket a kalibráláshoz használt vizes pufferoldatokkal (pH 7 puffer: foszfátpuffer és pH 9 puffer: bórsav­­-KCl-NaOH) való összehasonlítással állapítjuk meg. A találmány szerinti eljárás végrehajtásánál álta­lában úgy járunk el, hogy a cianurkloridot az oldószerelegyben feloldjuk vagy szuszpendáljuk és azután az oldatot illetve szuszpenziót egymás után azonos vagy különböző aminokkal először 2-alkil­­-amino-4,6-diklór-sz-triazinokká, majd 2,4-dialkil­­-amino-6-klór-sz-triazinokká alakítjuk át. Mivel a reakció két lépésben (szakaszban) folyik le, a találmány szerinti eljárás előnyösen használ­ható 2-alkil-amino-4,6-diklór-sz-triazinok előállítá­sára is, ha a reakciót az első szakasz után megsza­kítjuk. A cianurkloriddal különösen 2-alkil-amino-4,6-di­­klór-sz-triazinok képzésével reagáló aminok például a következők: l-ciano-alkil-amin-(l), mint alfa­­-amino-izobutironitril (= 1-ciano-l-metil-etil-amin­­-II/), 1-ciano-l-metil-propil-amin, l-ciano-l,2-dime­­til-propil-amin, 1-ciano-l-amino-ciklohexán, vagy az 1 670 520 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírásban közölt halogén-triazonok elő­állítására használt aminok, valamint egyszerű alkil­­-aminok is, mint metil-amin, dimetil-amin, etil­­-amin, n- vagy izopropil-amin, ciklopropil-amin, eti­­lén-imin vagy dietil-amin. Ha a cianurkloridot 2-alkil-amino-4,6-diklór’-sz-triazinná vagy a 2- és a 4-helyzetben különböző alkil-amin-szubsztituenseket tartalmazó 2,4-dialkil-amino-6-klór-sz-triazinná kí­vánjuk átalakítani, akkor az említett aminok közül előnyben részesítjük az 1-cián-alkil-aminokat. Az első aminszubsztituensnek a triazinrendszerbe való bevezetésére azonban minden esetben különösen előnyösen használható az alfa-amino-izobutironitril. A közbenső termékként képződött 2-alkil-amino­­-4,6-diklór-sz-triazin továbbreagáltatásához, tehát a második szintézis-lépcsőhöz használható aminként egyszerű primer és szekunder alkil-aminok, mint metil-amin, dimetil-amin, etil-amin, n- vagy izo­­vagy ciklopropil-amin, etilén-imin vagy dietil-amin jönnek tekintetbe. Előnyben részesítjük a ciklo­­propil-amint és különösen az etil-amint. A találmány szerinti eljárásban az aminok mo­láris mennyiségeit használjuk (a cianurkloridra vo­natkoztatva), kis, legfeljebb 5%-os, előnyösen leg­feljebb 2%-os aminfelesleg engedhető meg az első szakaszban, ha aminként cián-alkil-amint haszná­lunk. Hasonló felesleg engedhető meg a második szakaszban is, függetlenül a használt amin termé­szetétől. Ha molárisnál kevesebb amint használunk pro mól cianurklorid, a kitermelés és a termék tisztasága romlik és ezért az ilyen eljárás kerü­lendő. A reakció mindkét lépésében 0,98-1,05 előnyö­sen 0,99—1,02 ekvivalens savakceptort használunk pro mól cianurklorid. Az első reakciószakaszban előnyösen 0-40 °C, különösen 5—35 °C hőmérsékletet alkalmazunk. Célszerűen úgy járunk el, hogy 5-18 °C-on kezd­jük meg az aminadagolást, és a savakceptorhozzá­­adás vége felé, azaz amikor már legalább 50% savakceptort adtunk a reakcióelegyhez, valamivel magasabb hőmérsékletet, előnyösen legfeljebb 35 C-t állítunk be. Ha az első szakaszban a reak­ciót ciano-alkil-aminokkal hajtjuk végre, célszerűen 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom