175350. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rugalmas, műgyantatartalmú poliuretán lakk bevonatú padlóburkolat előállítására
5 175350 6 mazhat. E típusok között kémiai összetételükön túlmenően az a különbség, hogy különböző módszerekkel térhálósíthatók. Az I típus olyan poliuretánlakk, amely a levegő oxigéntartalmának hatására és nem NCO-csoportjai útján térhálósodik. A II típus oldószer elpárologtatással szárítható, majd a levegő nedvességtartalmával reagálva térhálósodik. A III típus melegítéssel térhálósítható. A IV típus melegítésre egy előpolimert képez, mely azután egy hozzáadagolt katalizátorral, mint valamely tercier aminnal térhálósítható. Végül az V típus oldószer-elpárologtatással és katalizátor használata nélkül szobahőmérsékleten térhálósítható. Ezeket a különböző poliuretán lakk típusokat komponenseik számával is jellemezzük. Az I, II és III ASTM-típusok egykomponensű rendszerek, míg a IV és V ASTM—típusok kétkomponensűek. A találmány szerinti eljárás előnyös uretán lakkjai a II és IV típusú uretánlakkok, vagy ezek keverékei, ill. kombinációi. A II típus alapja egy izocianát végcsoportú előpolimer, amely oldószer elpárologtatás útján szárad, és a levegő nedvességtartalmával reagálva térhálósodik. Az izocianát végcsoportokat aromás, alifás vagy cikloalifás düzocianátok vagy ezek keverékei szolgáltatják, a reagáló poliol hidroxilcsoportokat pedig glikolok, glicerolok, trialkilolalkánok alkándiolok stb., vagy ezek keverékei biztosítják. Egyéb polihidroxi-vegyületek is használhatók. A IV típusú uretánlakkok aromás, alifás vagy cikloalifás diizocianátokból, vagy ezek keverékeiből készülnek poliészterekkel, poliéterekkel, ricinusolajjal, vagy egyéb hidroxi-vegyületekkel. A diizocianát és poliol vegyület melegítésével prepolimert képe zünk, majd ehhez katalizátort, mint tercier amint adunk. Tipikus ilyen aromás, alifás és cikloalifás diizceianátok a toluilén-diizocianát, xililén-diizocianát, 4,4’-difenilmetán-diizocianát, 1,5-naftalilén-diizocianát, 3,3’-dimetoxi-4,4’-bifenil-diizocianát, fenüén-diizocianát, 3,3’-dimetil-4,4’-bifenil-diizocianát, 4,4’-bifenil-diizocíanát, metilén-bisz-ciklohexil-diizocianát, 1,6-hexametilén-diizocianát, 2,2,4-trimetil-1,6-hexán-diizocianát, trimetil-hexametilén-diizocianát, izoforon-düzocianát, dimer-sav-diizocianátok, trimer hexametilén-diizocianát stb. Tipikus poliol vegyületek az 1,2-etándiol, 1,2-propándiol, 1,3-propándiol, 1,4-butándiol, 1,2,3-propántriol, trimetilolpropán, trimetiloletán, ricinusolaj, polioxipropiléndiol, polioxietilénglikol, polioximetilénglikol, politetrametüéngUkol, glicerin-poli(oxipropilén)-adduktumok, trimetilolpropán-polioxipropüén adduktumok, n,n,n,n-tetrakisz(2-hidroxipropilj-etiléndiamin, pentaeritrit-poli(oxipropilén)-adduktumok, a-metilgluoxid, b-metilglukoxid, eritritol, pentaeritritol, adonitol, arabitol, szorbitol, mannitol, dulcitol, adipinsav pohészterek szebacinsav poliészterek, borostyánkősav poliészterek, polikaprolakton. Tágabb értelemben a találmány szerinti eljárás céljaira alkalmasak kondenzáltgyőrűs poliizocianátok és további polihidroxivegyületek is. Még tágabb értelemben poliuretán gyanták alatt olyan gyantákat értünk, amelyeket düzocianátok egy vagy több aktív hidrogént tartalmazó szerves vegyületekkel, például fenolokkal, aminokkal, hidroxil- vagy karboxilvegyületekkel végzett reakciója útján állítunk elő, amikor is szabad izocianát csoportokat tartalmazó polimereket kapunk. Hő- vagy katalizátor, vagy mindkettő behatására ez utóbbiak egymással, vízzel, glikolokkal, diaminokkal stb. reagálnak, és hőre keményedő gyantát képeznek. A találmány szerinti eljárás szempontjából nem kritikus a poliuretánlakk összetétele. Lényeges és kritikus azonban, hogy az uretánlakk viszkozitása és a kenési arány a megadott értékek közé essék. Az uretánlakkot a zselizált koptatórétegre kenjük felületi rétegként 0,036-0,37 mm nedves vastagságban. Ez a felületi réteg melegítés, szárítás és térhálósítás után végül is 0,012-0,12 mm vastag lesz. Az uretánlakk készítményt a zselizált koptatórétegre egy speciális módon beállított, ellenirányban forgó kenőhengerpárral visszük fel, mint ezt a 2. rajzon szemléltetjük. Az M végtelen lemezanyagot — melynek legfelső rétege a zselizált koptatóréteg — az órajárással megegyező irányban forgó, elasztomer-bevonatú 10 öntőhenger felületére vezetjük. A 10 henger a szintén órajárással megegyező irányban forgó 12 kenőhengerrel érintkezik. E két henger fordulatszáma kívánság szerint változtatható. A 10 és 12 kenőhengerek relatív kerületi sebességének aránya a „kenési arány”, amely az alábbi módon jellemezhető: a 12 kenőhenger kerületi sebessége kenési arány =----------------------------------------------a 10 henger kerületi sebessége Lényeges, hogy ez a kenési arány 0,8 :1 (mely esetben a kenőhenger kisebb kerületi sebességgel forog mint a 10 öntőhenger), és 1,1 :1 között (mely esetben a kenőhenger nagyobb kerületi sebességgel forog mint a 10 henger) legyen. Ebben az esetben az ellenirányban forgó hengerek a megfelelő kenő-simítóhatást fejtik ki a lemezanyag felületén. A 14 forgó adagolóhenger szintén az óramű járásával egyező irányban forog, és a 18 tálcában helyet foglaló 16 uretánlakkból a 12 és 14 hengerek közötti rés állításával szabályozható mennyiséget továbbít az M lemezanyagra, amint az a 10 henger palástján elmozdul. Az ellenirányban forgó kenőhengerpárokra vonatkozó további részletek az „Encyclopedia of Polymer Science and Technology” 3. kötet 765—807. oldalán, D. G. Higgins tollából találhatók. Ennek az áttekintésnek 1. táblázata azt a kitanítást adja, hogy az ellenirányban forgó hengerpárokkal végzett kenésnél a lakk viszkozitása 1000 és 20 000 cP közötti kell legyen. Miután az uretánlakkot felkentük a zselizált koptatórétegre, a kent lemezanyag készen áll a melegítési műveletre, melynek során a műgyanták melegítése, szárítása, előhabosítása, habosítása és térhálósítása végbemegy. A melegítés kemencében vagy egyéb, erre alkalmas berendezésben hajtható végre 60-tól 230°C-ig, előnyösen 120-tól 210°C-ig terjedő hőmérsékleten, 1-től 8 percig, előnyösen 1-től 4 percig tartó ideig. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
