175340. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-(benztiazol-2-il)-oxamidsav-származékok előállítására
9 175340 10 hidrogénbiomid-fejlődés közben 45 percig visszafolyató hűtő alkalmazásával melegítjük. Ezt követően a reakciókeveréket hűlni hagyjuk, a csapadékot leszívatjuk, majd először nátriumhidrogénszulfit-oldattal, utána pedig 2 n nátriumhidroxidoldattal keverjük össze. Az ismét összegyűjtött csapadékot vízzel mossuk, és vákuumban szárítjuk. 6,4 g mennyiségű (kitermelés 82,26%) 2-amino-7- -izopropil-4-metoxi-benztiazolt kapunk, amelynek olvadáspontja 189—191°C. d) Az oxamidsav-észter előállítására a 8/c példa szerint előállított 2-amino-benztiazol 4,45 g-ját (0,02 mól) az 1. példa „A” módszere szerint 2,99 g oxálsavészter-kloriddal (0,022 mól) reagáltatjuk 60 ml metilén-kloridban, 3,2 ml piridin hozzáadásával. Az analóg módon végzett feldolgozás után a nyerstermékből alkoholból - aktív szén hozzáadásával - végzett átkristályosítással 4,6 g (71,31%) N-(7-izopropil-4-metoxi-benztiazol-2-il)-oxamidsav-etilésztert kapunk, melynek olvadáspontja 180—181 °C. Tömegspektrum: talált molekulasúly 322. 9. példa N-(4-metoxi-7-fenil-benztiazol-2-il)-oxamidsav-etilészter a) A 8/a példában ismertetettek szerint eljárva 9,96 g (0,05 mól) 2-amino-4-fenil-anizolból, 3,8 g (0,05 mól) ammóniumrodanidból és 5,8 g (0,05 mól) benzoil-kloridból 50 ml acetonban nyerstermékként, gyakorlatilag kvantitatív kitermeléssel l-[(2-metoxi-5-fenil)-fenil]-3-benzoil-tiokarbamidot kapunk, melynek olvadáspontja 138-142 °C. b) A 8/b példában leírtakkal analóg módon eljárva kapjuk a 9/a példa N-benzoil-vegyületéből, nátriummetilátnak a metanolos szuszpenzióhoz való hozzáadásával, az l-[(2-metoxi-5-fenil)-fenil]-tiokarbamidot, melynek olvadáspontja 190—192 °C. Kitermelés: 10,68 g, 82,79% (az alkalmazott anizol-származékra vonatkoztatva). c) A 8/c példában ismertetett eljárással analóg módon, a Hugershoff-módszer szerint a 9/b példában ismertetett tiokarbamid-származek 8 g-jának (0,31 mól) 1,98 ml brómmal (0,0388 mól) 75 ml kloroformban való reagáltatásával 7,17 g szilárd anyagot kapunk, amelynek olvadáspontja 187—190 °C. Ez az anyaga 2-amino-4-metoxi-7-fenil-benztiazol hidrogénbromiddal alkotott addíciós vegyülete (1 mól szabad bázissal). Vizes káliumhidrogénkarbonát-ddattal végzett utánkezelést követően a kívánt helyettesített 2-amino-benztiazol 5,82 g mennyiségét kapjuk, amely 202—204 °C-on olvad. Kitermelés: 73%. d) Az oxamáttá való átalakítást a 8/d példa szerint végezzük. A 9/c példa szerint előállított 2-amino-benztiazol-származék 5,8 g-jából (0,0226 mól) 3,95 ml oxálészter-kloriddal 90 ml metílén-kloridban és 5 ml piridinben 7,45 g (92,38%) N-(4-metoxi-7-fenil-benztiazol-2-il)-oxamidsav-etilésztert kapunk, amelynek olvadáspontja 183—185 °C. Molekulasúly (talált): 356. A további analitikai vizsgálatok, beleértve a magrezonancia-spektrumot, igazolják a szerkezetet. 10. példa N-[7-(terc-butil)-4-metoxi-benztiazcd-2-il]-oxamidsav-etilészter Az előállítást a 8/a—8/d példában ismertetett előírások szerint végezzük: a) l-[5-(terc-butil)-2-metoxi-fenil]-3-benzoil-tiokarbamidot kapunk 2-amino-4-(terc-butil)-anizolból, ammóniumrodanidból és benzoil-kloridból, a nyerstermék közel kvantitatív kitermelésével, olvadáspont 160-162 °C. b) l-[5-(terc-butil)-2-metoxi-fenil]-tiokarbamidot kapunk a 10/a példában ismertetett benzoil-tiokarbamid-származéknak híg nátriumhidroxid-oldattal vagy metanolos nátrium-metilát-oldattal végzett debenzoilezésével, 75%-os kitermeléssel, az alkalmazott anizolszármazékra vonatkoztatva. Olvadáspont: 166— 167 °C. c) A 8/c példa szerint, a Hugershoff-reakcióval, a 10/b példában előállított fenil-tiokarbamid-származék 4,76 g-jának (0,02 mól) 3,27 g brómmal (0,0204 mól) 40 ml kloroformban végzett reagáltatásával 4,1 g (86,86%) 2-amino-7-(terc-butil)-4-metoxi-benztiazolt kapunk, amelynek olvadáspontja 225—226 °C. d) Az 1. példa „A” módszerével analóg módon, a 10/c példa szerint előállított 2-amino-benztiazol-származék 3,54 g-ját (0,015 mól) 2,25 g oxálészter-kloriddal reagáltatjuk 45 ml metilén-kloridban és 2,4 ml piridinben. A nyerstermék alkoholból végzett átkristályosítása után 3,5 g (69,44%) N-[7-(terc-butil)-4- -metoxi-benztiazol-2-il ]-oxamidsav-etilésztert kapunk, amelynek olvadáspontja 181-182 °C. Tömegspektrum: molekulasúly (talált): 336. UV (MeOH): 308 mp, log e 4,04. 11. példa N-(4,7-dimetoxi-benztiazol-2-il)-oxamidsav-etil észter Az előállítást a 8/a—8/d példában előírtak szerint végezzük: a) 1 -(2,5-dimetoxi-fenil)-3-benzoil-tiokarbamidot kapunk 2,5-dimetoxi-anilinból, benzoil-kloridból és ammóniumrodanidból (mólarány 1:1:1) acetonban. A gyakorlatilag kvantitatív kitermeléssel kapott nyerstermék olvadáspontja 140-144 °C. b) l-(2,5-dimetoxi-fenil)-tiokarbamidot állítunk elő a 11/a példában ismertetett nyerstermékből, metanolos nátriummetilát-oldattal végzett kezeléssel. 15,1 g 2,5-dimetoxi-anilinból (0,1 mól) a kívánt tiokaröamid 13,12 g-nyi mennyiségét (61,9%) kapjuk, amelynek olvadáspontja 160—162 °C. c) A 11/b példában ismertetett tiokarbamid-származék 12 g mennyiségéből (0,056 mól) - Hugershoff gyűrűzárással — kapjuk brómmal kloroformban a 2-amino-4,7-dimetoxi-benztiazol 9,41 g-ját (79,54%), amelynek olvadáspontja 210-213 °C. d) A 11/c példa szerinti amino-benztiazol-származék 7 g mennyiségét 4,78 ml oxálészter-kloriddal reagáltatjuk 100 ml metilén-kloridban és 6,3 ml piridinben. 7,55 g (81,1%) N-(4,7-dimetoxi-benztiazol-2-i!/-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
