175279. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gerinces állatok táplálására alkalmas takarmányok előállítására
5 175279 6 náljuk azzal a kikötéssel, hogy ezek nem tartalmazhatnak toxikus anyagokat. A fentiekben hivatkoztunk a tápok szokásos komponenseire. Szokásos komponensekből összetevődő tápon itt és a továbbiakban olyan tápot értünk, amely- 60-90% gazdasági abraktakarmányt, például kukoricát, árpát, takarmánybúzát, zabot, rozst, cirokot és kölest,- 10-40% fehéijehordozót, ezen belül a) növényi fehérjehordozót, például hüvelyeseket, extrahált olajmagot, darákat és malomipari és egyéb ipari termékeket, b) állati fehérjehordozókat, például hal-, hús- és tejipari termékeket, továbbá- 1—4% premixet, nevezetesen vitaminokat, ásványi anyagokat, hozamnövelőszereket, íz- és aromaanyagokat és antibiotikumokat tartalmaz. Mint említettük, a találmány egyik jellemzője, hogy a tápok szokásos komponenseihez a takarmány teljes súlyára számítva 0,01-1,0% celluláz és/vagy pektináz enzimet adunk. A cellulázból 1 g rostra számítva 50-5000 Cx egységet, a pektinázból pedig 0,1—30 PE egységet használunk. Egy Cx egységnyi aktivitású az az enzim-mennyiség, amely 0,5%-os Tyloze 600 (gyártja és forgalomba hozza Hoechst cég) oldatot 40 °C-on és pH 5 értéken 20 perc alatt 50%-ban elbont, vagyis az oldat specifikus viszkozitása a kiindulási érték felére csökken. 100PE aktivitású az az enzim-készítmény amelynek 1 litere 100 liter természetes pektintartalmú oldat, például almaié specifikus viszkozitását csökkenti 0,13 értékre. A celluláz és a pektináz hőmérsékleti és pH optimuma biztosítva van az állatok emésztőrendszerében. Ez a két enzim 4,0—5,0 pH értéken adja le aktivitásának 100%-át, de 80%-os aktivitással rendelkezik 3,0, illetve 6,0 pH értéken is. Az emésztőrendszerben, a gyomorban táplálkozás közben a pH az erősen savas értékről 3,9—4,2-re emelkedik [Kvasznickij, A. V.: A sertés emésztésének élettana. 125.0. Budapest (1953) Akadémia Kiadó], Ez már az enzimek bontási optimumának felel meg. Ez a magyarázata annak, hogy az enzim teljesen kifejtheti hatását a gyomorban. Az enzim hőmérsékleti optimuma 40 °C, amely szintén biztosítva van a szervezetben. A találmány szerinti eljárással előállított takarmány igen előnyösen alkalmazható az iparszerű állattenyésztésben, különösen a sertéstenyésztésben. Legfontosabb előnyei, hogy — lehetővé teszi az állatok jóllakottsági érzésének biztosítását, — megjavul a táplálóanyagok kihasználása a sejtfalak feltárása útján úgy, ahogy azt a találmány alapját jelentő felismerés fiziológiai mechanizmusának ismertetésekor kifejtettük. A jobb emészthetőséget elért táplálóanyagok közül kiemelve a fehérjét azt találtuk vizsgálatainkban, hogy pl. 1—2,5%-os rosttartalom-növekedés mellett 2,0—3,99^kal növekedett a sertéstakarmányok fehérjéjének emészthetősége akkor, ha cellulázenzimet is adagoltunk. Enzimadagolás nélkül minden esetben az emészthetőség romlása következett be. — A nyersrost emészthetőségének fokozódásával megnövekszik magának a nyersrostnak a tápláló hatása is, valamint ezúton emelkedik a takarmány keményítőértéke. — Az abrakkeverék enzimekkel való kiegészítése folytán az állati eredetű fehérjéket növényi eredetű fehérjékkel helyettesíthetjük az állatok teljesítményének csökkenése nélkül. — A célszerűen, visszafogott fejadaggal etetett sertések jóllakottsági érzésének biztosítására a szakmai közvélemény és az ezt követő szakirodalom korábban is ajánlotta az abrakkeverékek rostdúsítását. Kihasználási kísérletekben azonban bizonyítottuk, hogy ezzel (celluláz enzim adagolása nélkül) a táplálóanyagok emészthetősége romlik. Bizonyítottuk, hogy ez az eljárás enzimadagolás nélkül gazdaságilag hátrányos a rostnak az emészthetőséget rontó hatása miatt. Az új felismeréssel mindez elkerülhetővé, és az új rendszer szerinti takarmányozással továbbra is biztosított az emésztőrendszer megfelelő teltsége, valamint a táplálóanyagok jobb emészthetősége. További előny, hogy az állatok termelési mutatói megjavulnak a találmány szerinti takarmány alkalmazásakor, ugyanis megállapításunk szerint például a kocák életteljesítményét jellemző egy ellésre jutó malacszám és a kocák termelésben való tartásának ideje megnövekszik, a hízósertések vágási tulajdonságai pedig megjavulnak, mely utóbbira leginkább jellemző az átlagos hátszalonna-vastagság csökkenése. Különösen előnyös foganatosítási módja a találmány szerinti eljárásnak a celluláz és a pektináz együttes alkalmazása. Ekkor ugyanis szinergikus hatás mutatkozik, és a táplálóanyagok a jelentősen megnövekedett rostfeltárás következtében jobban értékesülnek. A takarmány szerinti eljárással előállítható takarmány különösen jól használható szopós korú malacok etetésére. (Szopós korúnak tekintjük a két hónaposnál fiatalabb malacot, függetlenül attól, hogy mikor választják el.) A fiatal állatok természetes emésztőnedveiben ugyanis kicsi az enzimek aktivitása, különösen hiányos a sejtfalak emésztése. Ezért a bezárt sejtplazmában levő táplálóanyagok még kevésbé hozzáférhetők. Különös jelentősége van a mesterséges enzimadagolásnak a malacok korai elválasztása esetében, illetve a hagyományos malacnevelésnél az elválasztás zökkenőmentes végrehajtásában. A rosttartalmú anyagoknak és enzimeknek a malactáphoz való hozzákeverésével előállított takarmánnyal etetett fiatal állatok termelési mutatói jelentősen megjavulnak, a fiatal állatok életképessége és fejlődőképessége megnövekszik. A találmány szerinti eljárással előállított takarmány igen előnyösen használható az állattenyész5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
