175279. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gerinces állatok táplálására alkalmas takarmányok előállítására
3 175279 4 nagyobb ballaszt (nyersrost) tartalmú takarmánnyal elérhető lesz a koca jóllakottsági érzésének biztosítása anélkül, hogy a termelésére és életteljesítményére oly hátrányos „pluszkondíció” jelentkezne. Ez az út viszont - korábbi vizsgálataink szerint - nem járható, mert az így adagolt többlet-nyersrost a takarmányban levő többi táplálóanyag, mindenekelőtt a fehérje és a zsír felszívódását számottevően hátráltatja. [Mangold. E.: Richtlinien zur Methodik der Verdaulichkeitsprüfung der Futtermittel an landwirtschaftlichen Nutztieren. Archiv für Tierernáhrung (1950).] [,,A nyersrost negatív fehéijeértéke”, „a nyersrost negatív zsírértéke” - Fekete L. (1964).] Ezért kellett mindezideig úgy etetni, hogy inkább maradjon a kocák jóllakottsági igénye kielégítetlenül, mintsem rontsa a nyersrost az értékes táplálóanyagok kihasználhatóságát [Fekete L.: A hízósertések takarmányának optimális rosttartalma. Kandidátusi disszertáció I., II. Budapest (1964), Lenz, F. J.: Über das Verhalten von Lignin in Verdaunustrakt des Kaninchens. Diss. Nr. 3911. Zürich (1967)], Hasonló problémák merültek fel a hízósertések és más hizlalt állatjafok esetében is. Ezek közül a legsúlyosabb, hogy a fölöslegben fogyasztott táplálóanyagok hatására a takarmány értékesülése csökken, a vágott áru minősége romlik, a hús zsírosodik. A takarmányban levő nyersrost a növény különbözőképpen megvastagodott, elfásult sejtfalainak összessége. A nyersrost azért rontja r. takarmány többi táplálóanyagának a felszívódását, illetve értékesülését, mert a) egyrészt mintegy bezárja a sejtek plazmáját, ahol a táplálóanyagok találhatók, és nem engedi hozzáférni az emésztőnedveket [Kuthy S. — Juhász B.: Biokémia. Budapest, (1953) Mg. Kiadó], b) másrészt puszta jelenlétével is csökkenti a táplálóanyagok emésztési (kihasználási) együtthatóit [Fekete L.: Vizsgálatok a nyersrost táplálkozásélettani hatásmechanizmusának köréből. Gödöllői Agrártud. Egy. Évkönyve (1975)]. További hátrány, hogy a nem emészthető rost a biológiailag legértékesebb táplálóanyagot (a nyálkahártya-fehérjét és a zsírt) viszi el az emésztőrendszerből [14C vizsgálatok, Fekete L. (1975)]. Ez a három hatás egyidőben jelentkezik úgy, hogy a takarmány összetételétől függően egyszer az egyik, máskor a másik kerül előtérbe. Ismeretes továbbá, hogy a takarmányok nagy rosttartalmából adódó hátrányok csökkentésére celiuláz enzimet használnak úgy, hogy az enzimet vagy közvetlenül az állatnak adják, vagy a takarmány előkezelésére használják. A 3 284 212 számú USA szabadalmi leírás szerint például a silózásra szánt takarmányokat előkezelik enzim és antioxidáns keverékével, amikor is jó minőségű, hosszú időn át tárolható takarmányt kapnak. Az 1 317 003 számú brit szabadalmi leírás szerint a takarmányt nagy mennyiségű spóratenyészettel, illetve baktérium tenyészettel (Aspergillus, Pénicillium, Nitrobaktérium törzsek) oltják be. A mikroorganizmusok elszaporodása után celluláz termelődik, amely növeli a takarmány emészthető nitrogén-tartalmát és redukálóanyag-tartalmát. A 3 627 095 számú USA szabadalmi leírás szerint Cellulomonas, illetve Alkaligenes törzseket szaporítanak el aerob fermentációval cellulóz-tartalmú anyagokon. A terméket mint jó fehérjeforrást etetik. E módszereknek az a hátránya, hogy óriási volumenben és hosszú időn át kell a takarmányokat fermentálni ahhoz, hogy a cellulóz bontásához elegendő mennyiségű enzim képződjék. Az eljárásnak nagy a készülékigénye, és megvalósítása nehézkes. Nem közömbös az sem, hogy a tenyésztett gombák spórái, főként az Aspergillusok spórái közvetlen etetéssel károsak lehetnek az állatok számára. A találmány célja, hogy eljárást biztosítson olyan jól emészthető, nagy hatékonyságú (jobb takarmány- és táplálóanyag-értékesülést és nagyobb súlygyarapodást biztosító) takarmány előállítására, amely eredményesen alkalmazható az iparszerű állattenyésztésben. Azt találtuk, hogy a fenti célkitűzésnek megfelelő takarmányt állíthatunk elő oly módon, hogy az állati tápok szokásos komponenseihez a takarmány teljes súlyára számítva 1—50% növényi rosthordozót és 0,01—1,0% celluláz és/vagy pektináz enzimet adunk. Az így kapott takarmány általában minden gerinces állat tenyésztésében használható. Ha azonban malacok táplálására kívánjuk használni a takarmányt, akkor célszerűen csupán 1—30% növényi rosthordozót adunk 0,01—1,0% celluláz és/vagy pektináz mellett a malactápok szokásos komponenseihez. A találmány azon felismerésen alapul, hogy ha a takarmánykeverékben rostos takarmányokat is szerepeltetünk, biztosítjuk ugyan a sertések jóllakottsági érzésének fokozódását és a béltartalom egészséges mozgási sebességét (a rostban szegény takarmányok ugyanis az igen sok veszélyt jelentő bélsárpangáshoz - optipációhoz - vezetnek), ez a körülmény azonban jelentősen rontja az egyes táplálóanyagok (fehérjék, zsírok stb.) emészthetőségét. Ennek magyarázata, hogy a takarmányok nyersrosttartalma valójában nem más, mint a növényi sejtek fala. A nagy rosttartalom egyben azt is jelenti, hogy a sejtek fala vastag. Az állat emésztőnedvei tehát igen nehezen jutnak be a sejtbe. Ha a sejtfal alkotórészei között a cellulózt mesterségesen adagolt celluláz enzim segítségével emészthetővé tesszük, akkor a sejtfal átjárhatósága az emésztőnedvek számára lényegesen megnő. Ennek nyomán a sejtben levő táplálóanyagok emészthetősége is javul, ugyanakkor a takarmányok töltőhatása gyakorlatilag nem változik, valamint a bélmozgásokra gyakorolt előnyös hatásai is megmaradnak. Növényi rosthordozóként különösen nagy nyersrost-tartalmú és töltőhatású, eddig inkább csak kérődzőkkel etetett takarmányokat, előnyösen növényi szárítmányokat és mezőgazdasági és ipari melléktermékeket és hulladékanyagokat használunk. Ilyen különösen a szárított répaszelet, a kukoricanövény-liszt, a növényi magvak héjlisztjei, a lucerna-liszt és a hüvelyesek. Rosthordozóként tehát ezeket az anyagokat, illetve ezek keverékeit hasz5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
