175189. lajstromszámú szabadalom • Eljárásá prosztaglandin-származékok előállítására
5 175189 6 A felsorolt ismert prosztaglandin-vegyületek különösen nagy mértékben fokozzák a sima izmok mozgását, ugyanakkor növelik a sima izmok mozgását fokozó anyagok (például oxitocin, anyarozs-alkaloidok és származékaik, valamint rokonszerkezetű vegyületek) hatásosságát. E vegyületek ennek megfelelően a sima izmok mozgását fokozó ismert anyagok helyettesítésére vagy azok hatásának fokozására alkalmazhatók például a paralitikus bélcsavarodás tüneteinek megszüntetésében, a szülés vagy abortusz utáni lochia pangásának megelőzésében vagy megakadályozásában, továbbá a szülés meggyorsításában és a placenta kivetésének elősegitésében. A prosztaglandin-származékokat például a szülés vagy abortusz után közvetlenül a kívánt hatás eléréséig 0,01-50 p g/testsúly kg/perc dózisban, intravénás infúzió formájában adhatjuk be. A gyermekágyas időszak alatt a kezelendő egyénnek további mennyiségű prosztaglandin-vegyületet is adhatunk intravénás, szubkután vagy mtramuszkuláris injekció vagy infúzió formájában. A gyermekágyas időszak alatti napi dózis a kezelendő egyén testsúlyától, korától és egészségi állapotától függően körülbelül 0,01-2 mg/testsúly kg lehet. Miként korábban közöltük, a PGE-vegyületek nagymértékben gátolják az epinefrinnel kiváltott zsírsav -felszabadulást. E vegyületeket ennek megfelelően emlősökön (például emberen, nyálon vagy patkányon) a túlzott lipoid-mobilizációval és nagy zsírsav-szinttel járó rendellenességek, például cukorbaj, érrendszeri rendellenességek és pajzsmirigy-túlműködés tanulmányozására, megelőzésére, a tünetek csökkentésére és kezelésére használhatjuk fel. A korábban felsorolt prosztaglandin-vegyületek emlősökön — így kutyán, sertésen és emberen — a túlzott gyomorsavszekréció megakadályozására, így a gyomorfekély megelőzésére alkalmazhatók. Az említett vegyületek adagolása továbbá meggyorsítja a már kialakult fekélyek gyógyulását. A gyomorsavszekréció csökkentésére, illetve a gyomorfekélyek kezelésére a vegyületeket intravénás, szubkután vagy intramuszkuláris injekció vagy infúzió formájában, körülbelül 0,1-500 pig/testsúly kg/perc sebességgel juttathatjuk a szervezetbe. A vegyületeket a kezelendő egyed súlyától, korától, egészségi állapotától, továbbá az adagolás módjától és gyakoriságától függően napi körülbelül 0,1-20 mg/testsúly kg dózisban juttathatjuk a szervezetbe. A felsorolt vegyületek továbbá a gyulladásgátló hatású prosztaglandin-szintetáz-inhibitorok szisztemikus adagolásakor fellépő kellemetlen gyomor- és bélrendszeri mellékhatások visszaszorítására is felhasználhatók, és e célból a gyulladásgátló hatású prosztaglandin-szintetáz-inhibitorokkal együtt adagolhatok. A 3 781 429 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban közöltek szerint a különféle nemszteroid típusú gyulladásgátló anyagokkal patkányokon kiváltott gyomorfekély visszaszorítható, ha a patkányoknak a gyulladásgátló anyag beadásával egyidőben bizonyos E- vagy A-típusú prosztaglandinvegyületeket, például PGEi -t, PGE2 -t, PGE3-t, 13,14- dihidro- PGEi -t, illetve a megfelelő 11-dezoxi-PGE- és —PGA-vegyületeket adják be. A prosztaglandin- vegyületek például az indometacin, fenilbutazon és aszpirin szisztemikus adagolásakor fellépő kellemetlen gyomor- és bélrendszeri mellékhatások visszaszorítására használhatók fel. Az utóbbi hatóanyagokat az idézett 3 781 429 sz. Amerikai Egyesült Allamok-beli szabadalmi leírás nem-szteroid típusú gyulladásgátló anyagokként említi, ismert azonban, hogy ezek az anyagok prosztaglandin-szintetáz-gátló hatással is rendelkeznek. A gyógyászati kezelés során a gyulladásgátló hatású prosztaglandin-szintetáz-inhibitort, például az indometacint, az aszpirint vagy a fenilbutazont ismert módon (például valamely ismert szisztemikus adagolási módszerrel) és ismert dózisban adják be a kezelendő egyedeknek. A prosztaglandin-vegyületeket a gyulladásgátló hatású prosztaglandin-szintetáz-inhibitorokkal egyidőben, e vegyületek beadásával azonos vagy attól eltérő módon juttatják a szervezetbe. Így például ha a gyulladásgátló hatóanyagot orálisan adagolják, a prosztaglandin-vegyület orálisan, rektálisan (kúp formájában) vagy — nők kezelése esetén - intravaginálisan adható be. A késleltetett hatóanyagfelszabadulást biztosító, intravaginálisan adagolható gyógyászati készítmények (például kúpok) előállítását a 3 545 439 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás ismerteti. Ha a gyulladásgátló anyagot rektálisan adagolják, a prosztaglandin-vegyület rektálisan, orálisan vagy — nők kezelése esetén - intravaginálisan is beadható. A prosztaglandin-vegyületet előnyösen a gyulladásgátló hatóanyag beadagolásával azonos módon juttatják a szervezetbe; ebben az esetben a kétféle hatóanyag egyetlen dózisegység formájában is beadható. A prosztaglandin- vegyületek felhasználandó dózisa több tényezőtől, köztük a kezelendő egyed fajától, korától, testsúlyától, nemétől és egészségi állapotától, a beadott gyulladásgátló hatású prosztaglandin-szintetáz-inhibitor jellegétől és dózisától, a kezelendő egyed gyomor- és bélrendszerének a gyulladásgátló hatóanyaggal szemben mutatott érzékenységétől és a felhasznált prosztaglandin-vegyület jellegétől függően változik. így például a humán gyógyászatban a gyulladásgátló hatóanyagok beadagolásakor nem minden betegen figyelhető meg gyomor- és bélrendszeri mellékhatás; és a fellépő mellékhatások típusa és mértéke is igen gyakran eltérő. A gyakorló orvos azonban könnyen meghatározhatja azt, hogy milyen kezelés esetén lehet gyomor- és bélrendszeri mellékhatások fellépésétől tartani, és e mellékhatások visszaszorítására milyen prosztaglandin- dózisok alkalmasak. A korábban felsorolt prosztaglandin-vegyületek az asztma kezelésére is felhasználhatók. E vegyületek hörgőtágító hatást fejtenek ki, vagy gátolják a sejtekből antigén-antitest reakció révén felszabaduló közvetítő anyagok (például SRS-A vagy hisztamin) hatását. Ennek megfelelően ezek a vegyületek asztmás állapotban (például tüdőasztma, bronchitis, hörgőtágulás, tüdőgyulladás vagy szöveti gázgyülem esetén) görcsoldó és légzéskönnyítő hatást fejtenek ki. E gyógyászati célra a hatóanyagokat például orálisan (tab - letták, kapszulák vagy folyadékok formájában), rektálisan (kúpok formájában), parenteálisan (szubkután, intramuszkuláris vagy intravénás injekció formájában) belégzés útján (aeroszolok vagy köd-permetek formájában) vagy beszippantás útján (szippantóporok formájában) juttatják a szervezetbe. Sürgős beavatkozást igénylő esetekben a hatóanyagokat célszerűen intravénás injekció formájában adjákbe. A kezeléshez szükséges hat óanyagmennyiség a beteg korától, testsúlyától 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
