175189. lajstromszámú szabadalom • Eljárásá prosztaglandin-származékok előállítására
3 175189 4 A fent ismertetett prosztaglandin-származékok, továbbá e vegyületek észterei, acilátjai és gyógyászatilag alkalmazható sói különféle, igen erős biológiai reakciókat váltanak ki, és ennek megfelelően gyógyszerekként alkalmazhatók (lásd például a Pharmacol. Rev.JJO^ 1 (1968) szakcikket és az ott idézett egyéb közleményeket). A PGEj által kiváltott jellemző biológiai reakciók közül a következőket soroljuk fel: (a) vérnyomáscsökkentő hatás (ez a hatás például altatott és pentoliniummal előkezelt patkányokon jelentkezik): (B) sima izom-ingerlő hatás (ez a hatás például tengerimalac-ileumon, patkány-duodénumon vagy ugróegér-vastagbélen tanulmányozható); (C) lipolitikus aktivitás (a PGE2 izolált patkány-zsírszöveten gátolja az epinefrinnel kiváltott glicerin-fel szabadulást); (d) gyomomedv-szekréciót gátló hatás és a prosztaglandin-szintetáz-inhibitorok szisztemikus adagolásakor fellépő kellemetlen gyomor- és bélrendszeri mellékhatások visszaszorítása; (e) asztmásokon kifejtett görcsoldó és légzéskönnyítő hatás; (F)az orrüregek eltömődésének gátlása; (g) a vérlemezkék adhéziójának csökkentése (a vegyidet csökkenti a vérlemezkék üveghez tapadását), fizikai okokra (például érsérülésekre) vagy vegyszerek (például ATP, ADP, szerotonin, trombin és kollagén) hatására visszavezethető vérlemezke-aggregáció és vérrög-képződés gátlása; (h) emlősök szaporító szervrendszerére kifejtett hatások (szülést megindító hatás, abortuszt előidéző hatás, méhnyaktágító hatás, ivarzást szabályozó hatás és a menstruációs ciklust szabályozó hatás); (i) felhám-sejtek és szaruanyag növekedésének fokozása (ezt a hatást a PGE2 állatokon fejti ki). A PGF2 a által kiváltott jellemző biológiai reakciók közül az alábbiakat említjük meg: (a) vérnyomásnövelő hatás (ez a hatás például altatott és pentoliniummal előkezelt patkányokon észlelhető). (v -.síma izom-ingerlő hatás (ez a hatás például tengeri'■ -malac-ileumon, patkány-duodénumon vagy ugróegér-vastagbélen tanulmányozható); (c) gyomomedv-szekréciót gátló hatás és a prosztaglandin-szintetáz-inhibitorok szisztemikus adagolásakor fellépő kellemetlen gyomor- és bélrendszeri mellékhatások visszaszorítása; (d) asztmásokon kifejtett görcsoldó és légzéskönnyítő hatás; (e) az orrüregek eltömődésének gátlása; (f) a vérlemezkék adhéziójának csökkentése (a vegyidet csökkenti a vérlemezkék üvegház tapadását), fizikai okokra (például érsérülésekre) vagy vegyszerek (például ATP, ADP, szerotonin, trombin, kollagén) hatására visszavezethető vérlemezke-aggregáció és vérrög-képződés gátlása; (g) emlősök szaporító szervrendszerére kifejtett hatások (szülést megindító hatás, abortuszt előidéző hatás, méhnyaktágító hatás, ivarzást szabályozó hatás és a menstruációs ciklust szabályozó hatás). A PGA2 jellemző biológiai hatásterületei közül a következőket említjük meg: (a) vérnyomáscsökkentő hatás (ez a hatás például pentoliniummal előkezelt, altatott patkányokon észlelhető): (b) síma izom-ingerlő hatás (ez a hatás például tengerimalac-deumon, patkány-duodénumon vagy ugróegér-vastagbélen tanulmányozható); (c) gyomomedv-szekréciót gátló hatás és a prosztaglandin-szintetáz-inhibitorok szisztemikus adagolásakor fellépő kellemetlen gyomor- és bélrendszeri mellékhatások visszaszorítása; (d) asztmásokon kifejtett görcsoldó és légzéskönnyítő hatás; (e) az orrüregek eltömődésének gátlása; (f) a vesék vérellátásának fokozása. A PGB2 jellemző biológiai hatásterületei közül az alábbiakat soroljuk fel: (a) sima izom-ingerlő hatás (ez a hatás például tengerimalac-ileumon, patkány-duodénumon vagy ugróegér-vastagbélen tanulmányozható); (b) állatok felhám-sejtjeire és szarusejtjeire kifejtett növekedésfokozó hatás. Az ismert prosztaglandin-származékok a fentieknek megfelelően emberek, háziállatok, szárnyasok és laboratóriumi kísérletekben felhasznált állatok (például egerek, patkányok, nyulak és majmok) különféle megbetegedéseinek és kóros állapotainak megelőzésére, kezelésére, illetve vizsgálatára használhatók fel. A felsorolt prosztaglandin-származékok emlősökön — köztük az emberen is — vérnyomáscsökkentő hatást fejtenek ki. E gyógyászati célból a hatóanyagokat körülbelül 0,01 - 50 pg/testsúly kg/perc sebességgel intravénás infúzió formájában adhatjuk be, vagy egy vagy több dózisban, összesen körülbelül napi 25-500 pg/testsúly kg mennyiségben orálisan adagolhatjuk. APGF2cr emlősökön — köztük az emberen is — vérnyomásnövelő hatást fejt ki, ennek megfelelően e vegyület a sokkos állapotok (hemorrhagiás sokk, endotoxin-sokk, kardiogén sokk, sebészeti sokk vagy mérgezéses sokk) kezelésére használható fel. A sokkos állapotot rendszerint elsápadás, hideg verejtékezés, gyenge és gyors érverés, légzésszám-csökkenés, nyugtalanság, szorongás és időnként öntudatlanság jelzi. Sokkos állapot rendszerint sérülések vagy trauma után áll be, és megfelelő kezelése erős és gyors hatású szereket igényel. A PGFía-t tartalmazó, intramuszkulárisan, intravénásán vagy szubkután úton adagolható gyógyászati készítmények elsősorban a sokkos állapot kezdeti szakaszán (azaz amikor elsődlegesen a vérnyomás növelésére van szükség) á megfelelő véráramlás biztosítására, az élő szervek vérellátottságának fokozására, valamint a normális vérnyomás helyreállítására használhatók fel. A PGF2a vérnyomásfokozó hatása a vegyület érösszehúzó hatásának tulajdonítható. Ennek megfelelően APGF2<*-t a nagymértékű vérnyomáscsökkenéssel, értágulással és a vénás véráramlás pangásával járó, irreverzibilis sokk megelőzésére használhatjuk fél. Sokkos állapotok kezelése céljából a PGF2úft 0,1-25 pg/testsúly kg/perc sebességű infúzióban adhatjuk be. Ezek az infúziós készítmények a PGF2crn kívül egyéb ismert érösszehúzó hatású anyagokat, például fenoxibenzamint, norepinefrint vagy hasonló vegyületeket is tartalmazhatnak. Sokkos állapotok kezelése érdekében a PGF2a-t előnyösen szteroidokkal (például hidrokortizonnal vagy metilprednizolonnal), trankvillánsokkal és antibiotikumokkal (például linkomicinnel vagy klindamicinnel) együtt adjuk be. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
