175156. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új L- és Dl-tirozin-származékok előállítására

11 175156 12 pilamidból indulunk ki. A terméket 897^os hozam­mal kapjuk, op.: 192—193°C (etanolból kristályo­sítva). [aß0 = -27,5 ±2° (c = 1, tetrahidrofurán­­ban). 24. példa 0-(2-Dietilamino-etil)-N-benzoil-L-tirozil­­-di-n-propilamid (CR 804) A 6. példában leírt módon járunk el, azonban N-benzoil-DL-tirozil-di-n-propilamid helyett N-ten­­zoil-L-tirozil-di-n-propilamidból indulunk ki. Az ola­jos termékként kapott bázist oxalátjává alakítjuk. Az oxalátot 80%-os hozammal kapjuk, op.: 82- -85 °C (aceton és éter elegyéből kristályosítva). [aß0 =-17 + 2° (c = 1, vízben). 25. példa N-(p-Klór-benzoil)-L-tirozil-di-n-propilamid Az 5. példában leírt módon járunk el, azonban benzoilklorid helyett p-klór-benzoilkloridot, és DL­­-tirozil-di-n-propilamid helyett L-tirozil-di-n-propü­­amidot használunk fel. A terméket 86%-os hozam­mal kapjuk, op.: 199—202 °C (etanolból kristályo­sítva). [aß0 = —12 ±2° (c = l, tetrahidrofuránban). 26. példa 0-(2-Dietilamjno-etil)-N-(p-klór-benzoil)-L­­-tirozil-di-n-propilamid (CR 831) A 6. példában leírt módon járunk el, azonbar, N-benzoil-DL-tirozil-di-n-propilamid helyett N-(p­­-klór-benzoil)-L-tirozil-di-n-propilamidból indulunk ki. Az olajos termékként kapott bázist oxalátjává alakítjuk. Az oxalátot 79%-os hozammal kapjuk, op.: 89-92 °C (aceton és éter elegyéből kristályo­sítva). [aß0 = —10 ± 2° (c = 1, vízben). A (VI) általános képletű vegyületek a perifériális sima izomzatra bizonyos mértékig a papaverinéhez hasonló, más tekintetekben azonban a papaveriné­­tól eltérő mechanizmus szerint fejtik ki görcsoldó hatásukat. Az 1. táblázat adataiból megállapíthatjuk, hogy a (VI) általános képletű vegyületek a humán gyó­gyászatban széles körben alkalmazott papaverinénál î-2-szer erősebb görcsoldó hatással reneÜceznek. Az 1. táblázatban a vizsgált vegyületek akut toxicitását, „in vivo” és „in vitro” körülmények között meghatározott görcsoldó hatását, valamint az előző értékekből számított terápiás indexeket közöljük. Az 1. táblázat 2. oszlopában az LDS0-értékeket közöljük. Amint ismert, az LDS0-érték a kezelt állatok 50%-át elpusztító dózisnak felel meg. Az 1. táblázat 3. oszlopában egy in vivo körül­mények között végrehajtott kísérlet eredményeit ismertetjük. A kísérlet során 24 órára kikötött pat­kányoknak orális úton 0,3 ml csontszén-szuszpenzi­­ót (10 g csontszén + 5g arabgumi + 100 ml víz) adunk be, és ugyanakkor orálisan, intravénás úton vagy szubkután injekcióban beadjuk a vizsgálandó vegyületet. 2 óra elteltével az állatokat leöljük. Negatív eredménynek tekintjük, ha a leölt állatok bélrendszerében a csontszén elérte a vastagbél első szakaszát, míg pozitív eredménynek tekintjük, ha a vizsgált vegyület hatására lelassul a csontszén előre­haladása a bélrendszerben. A kontroli-állatok (fizi­ológiás sóoldattal kezelt állatok) a fenti kísérletben negatív eredményt adtak. Az 1. táblázat 4. oszlopában egy Magnus mód­szerével, tengerimalac-ileumon in vitro körülmények között végrehajtott kísérletsorozat eredményeit is­mertetjük. Az izolált tengerimalac-ileumot megfele­lő mennyiségű oxigént tartalmazó tápfolyadékba helyezzük, a rendszert 37 °C-on tartjuk, és felje­gyezzük a több órán át élő szerv mozgását. Görcs­keltő anyagként báriumkloridot adunk a fürdőhöz, a báriumklorid hatására az izolált ileum görcsösen összehúzódik. A szerv görcsös összehúzódását meg­akadályozhatjuk, ha a fürdőhöz előzetesen görcs­oldó anyagot adunk. A táblázatban a papaverin EDs0 -értékének és a vizsgált vegyületek ED 50 -értékének arányát tüntet­tük fel. Amint ismert, az EDS0-érték a görcsös összehúzódást 50%-ban gátló dózisnak felel meg. A T.I.i-értékek a 2. és 3. oszlopban felsorolt adatok hányadosai, míg a T.I.j-értékek a 2. és 4. oszlopban felsorolt adatok szorzatai. Az 1. táblázat adatainak elemzéséből megálla­píthatjuk, hogy a (VI) általános képletű vegyületek túlnyomó többsége aktívabb a papaverinnál, és/vagy a papaverinénál kedvezőbb terápiás indexszel rendel­kezik (azaz a vegyületek a papaverinnél kevésbé toxikusak). A (VI) általános képletű vegyületek görcsoldó hatását in vitro körülmények között tengerimalac­­-ileumon és patkány-uteruson is megvizsgáltuk. E kísérletek során görcskeltő anyagként báriumklori­­don kívül szerotonint, hisztamint és oxitocint al­kalmaztunk. A kísérletsorozat eredményeit a 2. táb­lázatban közöljük. A táblázatban feltüntetett szám­adatok az összehasonlító vegyület és a vizsgált (VI) általános képletű vegyület EDS0-értékének hánya­dosai, az összehasonlító vegyületeknél számszerűen megadtuk az ED50 -értékeket is. A 2. táblázat ada­taiból megállapítható, hogy a (VI) általános képle­tű vegyületek egyéb görcskeltőkkel szemben is ak­tívak. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 fe

Next

/
Oldalképek
Tartalom