175143. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új tercier imidazolil-alkohol előállítására

9 175143 10 és Y jelentése halogénatom, előnyösen klór- vagy brómatom — reagáltatunk egy Grignard-reakciókhoz szokásos ol­dószerben, előnyösen dietil-éterben vagy tetrahidro­­furánban. A IV általános képletű vegyületeket általában nem izoláljuk, hanem előállításuk után azonnal egy V általános képletű imidazolszármazékkal reagáltat­­juk, amint előbb leírtuk. Bizonyos esetekben mégis izolálhatok a IV általános képletű vegyületek, és ekkor ezután reagáltatjuk ezeket egy V általános képletű imidazolszármazékkal a leírt módon, ami jobb hozamok elérése szempontjából előnyös lehet. 1. példa 15 g magnéziumforgácsot 250 ml vízmentes éter­ben 30—35 °C-on 94,2 g bróm-benzollal reagálta­tunk, majd utána 0—10°C-on 30 perc alatt csep­­penként hozzáadunk 24,5 g etil-(klór-formiátot). A reakcióelegyet 1 órát kevertetjük, majd jégre önt­jük, híg sósavoldattal megsavanyítjuk, és diklór-me­­tánnal extraháljuk. A szerves fázist vízzel kétszer mossuk, majd nátrium-szulfáton szárítjuk, és vá­­kumban bepároljuk. Az olajos maradékot vá­­kumban 135—140°C-on 0,03 forr nyomáson desz­tilláljuk. 32,8 g 2-klór-l,l-difenil-etanolt kapunk, amelynek olvadáspontja 64—66 °C. 2 g imídazolt feloldunk 25 ml dimetil-formamid­­ban, és 1,6 g nátrium-metanoláttal reagáltatjuk. Az oldatba 10—15 °C-on 7 g 2-klór-l,l-difenil-etanolt csepegtetünk 'dimetil-formamidbam oldva, és 100°C-on 2 órát kevertetjük. Lehűtés után meg­szűrjük a kivált nátrium-kloridtól, és vákuumban bepároljuk. A maradékból etanollal 4,5 g 1,1-dife­­nil-2-(imidazol-l-il)-etanol kristályosodik ki, amely­nek olvadáspontja 208—210 °C. 2. és 3. példa Az 1. példában leírtakhoz hasonló módon 1,1 -bisz(3-klór-fenil)-2-(imidazol-1 -il)­­-etanolt [olvadáspont: 165 °C], l,l-bisz(4-klór-fenil)-2-(imidazol-l-il)­­-etanolt [olvadáspont: 200 °C] állítunk elő. 4 4. példa 5,35 g magnéziumforgácsot leöntünk 50 ml di­­etil-éterrel, majd a forrás hőmérsékletén hozzá­csepegtetjük 39,1 g l-bróm-4-klór-benzol 250 ml di­­etil-éterrel készült oldatát. Az adagolás befejezése után szobahőmérsékleten azonnal hozzácsepegtetjük 22,4 g triklór-acetofenon 250 ml dietil-éterrel ké­szült oldatát. Végül vizes ammónium-klorid oldattal elvégezzük a bontást. A szerves fázist elválasztjuk, semlegesre mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, és vá­kuumban bepároljuk. Az olajos reakciókeveréket 68 g imidazollal elegyítjük, megolvasztjuk, és 2 órán át 120°C-on kevertetjük. Az olvadékot lehűtjük, di­­klór-metánban oldjuk, és vízzel mossuk, nátrium­­-szulfáton szárítjuk, és bepároljuk. A maradékot etanolból átkristályosítjuk. 11,3 g bázist kapunk, amelynek olvadáspontja 263—265 °C. A bázist kloroformban oldjuk, és éterben oldott 100%-os salétromsav hozzáadására a nitrát kelet­kezik. Izopropil-éter és izopropanol elegyéből át­kristályosítva 8,3 g 1 -(4-klór-fenil)-1 -(2,4-diklór-fe­­nil)-2-(imidazol-l-il)-etanol-nitrátot kapunk, amely­nek olvadáspontja 217-218 °C. 5—7. példa A 4. példában leírtakhoz hasonló módon állí­tunk elő: 1 -(4-klór-fenil)-1 -(2,4-diklór-fenil)-2-( 2- -izopropil-imidazol-1 -il)-etanol-nitrátot, [olvadáspont: 205-207 °C], 1 -(4-klór-fenil)-1 -( 2,4-diklór-fenil)-2-( 2- -metil-imidazol-l-il)-etanol-nitrátot, [olvadáspont: 229-231 °C], l-(3-klór-fenü)-2-(2,4-diklór-fenil)-2- fimidazol-1 -il)-etanol t, [olvadáspont: 252 °C], 8. példa 5,35 g magnéziumforgácsot 50 ml dietil-éterben 32,3 g (p-klór-benzil)-klorid 200 ml dietil-éterrel ké­szült oldatával reagáltatunk a forrás hőmérsékletén. Az oldathoz utána hozzácsepegtetjük 18,9 g 2,2’-di­­klór-acetofenon 15 ml dietil-éterrel készült oldatát. Vizes ammónium-klorid oldattal végzett bontás után a szerves fázist vízzel mossuk, és nátrium-szul­fáton szárítjuk, majd vákuumban bepároljuk. A maradékot 75 ml dimetil-formamidban oldjuk, és 3 g nátriumból és 15 g imidazolból 36 ml metanol­ban készített nátrium-imidazol oldattal reagáltatjuk szobahőmérsékleten. A reakcióelegyet 90 percig 50 °C-on melegítjük, utána az oldószert vákuumban ledesztilláljuk, vízzel és éterrel mossuk, majd kloro­formban oldjuk. Éteres salétromsavoldat hozzá­adása után 207-208 °C olvadáspontú l,2-bisz(4- -klór-fenil)-3-(imidazol-1 -il)-propan-2-ol-nitrátot ka­punk. 9. példa 5,35 g magnéziumforgácsot 50 ml éterben 39,1 g (2,4-diklór-benzil)-klorid 200 ml dietil-éterrel ké­szült oldatával reagáltatunk a forrás hőmérsékletén. Az oldathoz 22,4 g 2,2’,4’-triklór-acetofenon 150 ml dietil-éterrel készült oldatát csepegtetjük hozzá. A reakcióelegyet végül vizes ammónium-klo­rid oldattal bontjuk, a szerves fázist elválasztjuk, és nátrium-szulfáton szárítjuk. Vákuumban végzett be­­párlás után a maradékot 68,1 g imidazollal megöm­­lesztjük, és keverés közben 120 °C-on 2 órát rea­gáltatjuk. Utána lehűtjük, és először vízzel majd diklór-metánnal elegyítjük. A fehér maradékot ki­szűrjük, melegen kloroformban oldjuk, és dietil­­-éterben oldott 100%-os salétromsavval kicsapjuk a nitrátot. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom