175142. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyújtott hatású csekély antigénhatással rendelkező inzulin-készítmény előállítására
SZABADALMI 175142 MÄuXAK NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS jêÈ êl Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1976.1. 15. (NO 198) A 61 K 37/26 Dániai elsőbbsége: 1975.1. 15. (83/75) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1979. X. 27. Megjelent: 1980. XII. 31. Feltalálók: Szabadalmas: Hansen Bruno Andre vegyészmérnök, Rédovre, Nordisk Insulinlaboratorium, Gentofte, Andresen Finn Hege vegyészmérnök, Hilleréd, Dánia Dánia Eljárás nyújtott hatású, csekély antigén hatással rendelkező inzulin-készítmény előállítására 1 A találmány tárgya eljárás új nyújtott hatású, csekély antigén hatással rendelkező inzulin-készítmény előállítására, tisztított szarvasmarha-inzulin és valamely, amino-csoportokat tartalmazó szerves bázis reakciója útján. 5 A diabetes mellitus kezelésére általában sertésvagy szarvasmarha-hasnyálmirigyből előállított inzulin-készítményeket használnak fel. A világ inzulin-szükségletének mintegy 30%-át sertés-hasnyálmirigyből, körülbelül 70%-át pedig szarvasmarha-has- 10 nyálmirigyből előállított inzulin fedezi. Korábban javasolták már más állatok (például juh) szervezetéből elkülönített inzulin alkalmazását is, mindeddig azonban ezen újabb források alkalmazása az iparban nem teijedt el. 15 Az inzulin-kezelés korábban az élő szervezetben számos kellemetlen mellékreakciót, többek között allergiás tüneteket és zsír-anyagcsere-zavarokat váltott ki. Régóta ismert, hogy a hagyományos inzulin-ke- 20 zélés hatására a legtöbb beteg szervezetében inzulin-antitestek képződnek. Az antitest-képződés a szervezet inzulin-igényének fokozódásához vezethet, ami annak tulajdonítható, hogy az antitestek előre meg nem határozható mennyiségű inzulint kötnek 25 meg, és az antitestekhez kötött inzulin a vér cukortartalmának szabályozására alkalmatlanná válik. A korábbi feltételezések az antitest-képződést és az ennek következtében beálló fokozott inzulin- 30 2-igényt a kereskedelmi forgalomba kerülő inzulin szennyezőanyagainak tulajdonították. A kereskedelmi forgalomba kerülő inzulin szenynyezőanyagként például dimer inzulint, proinzulint, intermedier inzulint (az inzulin és a proinzulin között átmenetet képező anyag), arginin-inzulint, inzulin-etilésztert, mono-dezamido-inzulint és di-dezamido-inzulint tartalmazhat, amelyek közül az első három erős antigén hatást fejt ki. Ismert továbbá, hogy az arginin-inzulin vagy az inzulin-etilészter (sőt esetleg mindkét szennyezőanyag) szintén erős antigén aktivitással rendelkezik, míg a mono-dezamido-inzulin, a di-dezamido-inzulin és a tiszta inzulin csak csekély mértékű antigén hatást fejt ki, vagy egyáltalán nem rendelkezik antigén-aktivitással (Schlichtcrull: „Monocomponent Insulin and its Clinical Implications”, 1973. március 16.). Ismert az is, hogy a felsorolt szennyezések gélszűréssel és/vagy ioncserével eltávolíthatók, és e műveletek során nagymértékben tisztított, lényegében csak egyetlen komponenst tartalmazó inzulin állítható elő. Az utóbbi években már csak ilyen nagymértékben tisztított inzulint tartalmazó készítményeket hoznak forgalomba, amelynek eredményeként sok esetben csökkent a diabeteses betegek szervezetében képződő antitestek mennyisége. A jelenlegi ismeretek szerint sertés- és szarvasmarha-inzulinból egyaránt előállíthatok olyan nagy tisztaságú azonnal ható készítmények, amelyek az élő szervezetben egyáltalán nem vagy csak elhanya-175142
