175105. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szőlő lugasművelésére

9 175105 10 kálium-kezeléssel kombinálva a fürtök legnagyobb ré­sze viszonylag korán beérik, az őszi és téli fagyok kárt nem tehetnek benne. Bár hajtásonként célszerűen csak egy fürtöt hagyunk meg, ezek a szokásosnál jóval nagyobbak, így a terméseredmény is kiemelkedő lesz. Pl. Csabagyöngye, Olimpia, Szürkebarát, Saszla-félék, Mathiász Jánosné, Attila, Izsáki sárfehér, Kocsis Irma, Rizlingszilváni esetén a szokásos 7—18 dkg-os átlag­­fürtsúly helyett átlag 0,5 kilogrammos fürtöket nye­rünk; a Pannónia Kincse, Cardinal, Favorit, Itália, Glória Hungária, Afuz Ali, Irsai Olivér esetén a talál­mányunk szerinti szőlő a szokásos 10-40 dkg-os átlag­­fürtsúllyal szemben túlnyomórészt 0,75 kg-os, nem ritkán 1,5 kg-os fürtöket ad, amellett a szemek is szabályosak, nagyok, cukortartalmuk és zamatanya­guk pedig ugyancsak meghaladja a szokásost. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alap­ján ismertetjük részletesen, amelyek a szőlőművelés egymást követő hét évben alkalmazott intézkedéseit szemléltetik; a rajzokon az 1. ábra az 1. évben végrehajtandó műveleteket és művelési eredményeket, a 2—7. ábrák a 2-7. években végrehajtandó műve­leteket és művelési eredményeket szemléltetik; a 8—11. ábrák az egy-egy oszloptól számított min­denkori második tőke művelési eljárásának egy célsze­rű foganatosítási módját érzékeltetik a 4-7. években; a 12-18. ábrák egy-egy tőkét mutatnak nagyobb méretarányban, a tőkék 1-7. éves korában. A szőlő telepítését megelőzően a talajt elő kell készíteni. Az előkészítés legfontosabb műveletei a trá­gyázás és talajegyengetés. Ez utóbbi azért fontos, mert elősegíti, hogy a tőkefejek azonos magasságba kerüljenek, s a tőkefejeken ne nőjenek ki az ún. „harmatgy ökerek”. Az 1. és 12. ábrán látható módon építjük fel a támberendezést az 1 oszlopokból és a 2, 3 és 4 vezérhuzalokból; az 1 oszlop az 5 tartóhuzallal van kifeszítve. Az 1 oszlopokat célszerű egymástól kb. 23,0 méternyire elhelyezni, s a két oszlop közé - egy-egy sorba tizenegy 6 szőlőtőkét telepíteni, ame­lyek egymástól mért a távolsága így kb. 2,0 m. Az első 6 tőke az 1 oszloptól b = 1,0 m távolságra legyen. Az utolsó (tehát a tizenegyedik) tőke a másik 1 oszloptól ugyancsak a távolságba van. Ettől eltérő kiosztással is dolgozhatunk természetesen, pl. rövi­­debb, 11,0 m-es sorhosszúsággal; ezesetben egy sorba csak öt sor szőlőt telepítünk. Az alsó 2 huzal t terep­szint feletti c magassága célszerűen mintegy 40 cm; a 2 és 3 huzal közötti d távolság mintegy 50 cm, a 3 és 4 huzal közötti e távolság pedig mintegy 70 cm le­gyen. Célszerű 3,8-5,0 mm átmérőjű horganyzott acélozott huzalokat alkalmazni. A sortávolságot a gépi művelés figyelembevételével ugyancsak mintegy 2,0 m-es értékben célszerű megha­tározni. Az oltványt (esetleg az egy-két éves európai, gyöke­res szőlőt) olyan mélyre célszerű ültetni, hogy a 7 tőkefej a t terepszint felett mintegy 2—3 cm-es m magasságban legyen. Az oltvány sátorgyökereinek le­vágása után a 8 talpgyökereket 9—10 cm hosszúságúra célszerű visszavágni. Az ilyen hosszúságú talpgyöke­rek több tápanyagot tudnak felvenni, az oltvány meg­­eredése intenzívebb, és eredményessége gyakorlatilag 100%-osnak vehető. Az így előkészített oltványt két-három napon át vízben áztatjuk úgy, hogy a gyökértörzs alsó fele a vízben van, s a telepítést — még ha előzetesen áztatás­­ra nincs is lehetőség — félig vízzel telt vödörből végez­zük. Éne azért van szükség, mert különben a gyökér­szőröket a levegő (szél) kiszárítja, ezek tönkremehet­nek, megeredésük bizonytalan lesz, s a további fejlő­désük sem lesz zavartalan. Az oltványokat az előkészített, az 1. és 12. ábrán szaggatott vonallal jelölt 9 gödörben úgy helyezzük el, hogy a 8 talpgyökerek szétterülve, a gödör alján feküdjenek. Ezután a kiemelt föld 1/3 részét vissza­­töltjük a gödörbe, s kissé tömörítve az oltvány helyze­tét rögzítjük. Ezután további 1/3 rész földet töltünk vissza, és mintegy tíz liter víz rá öntésével iszapoljuk. Amikor a víz beszívódott, a megmaradt 1/3 rész föl­det helyezzük vissza úgy, hogy az oltvány hajtását (kis vesszőt) fáig, de legalább négy-öt szem magassá­gig betakarjuk. A telepítés ugyan tavasszal is elvégezhető, célsze­rűbb azonban az őszi, november 10-zel bezárólag esz­közölt telepítés, mert így az ébredés biztosabb (a tőke a saját helyén „ébred fel”). A sor irányát úgy kell megválasztani, hogy a 7 tőkefejen levő 10 hajtás DK-i irányú legyen, mert így a hűvös, északi szél a fakadási nem hátráltatja. Az első évben a fentiek szerint célszerűen ősszel telepített szőlő művelését a találmány értelmében a következőképpen végezzük: március elej én-közepén — célszerűen enyhe, kelle­mes időszakban, amikor legalább 20 °C meleg van — a kis 7 tőkefejet kézzel kitakarjuk, és a vesszőt egy (világos) 11 szemet tartalmazó 10 biztosítócsapra vág­juk vissza. Ezt az állapotot láthatjuk az 1. és 12. ábrán. A visszavágást úgy végezzük, hogy a 11 szem lehetőleg kifelé, a sorköz felé irányuljon. Ezt köve­tően a kis 7 tőkefejet 2-3 cm magasságban betakar­juk („felcsirkézzük”), hogy a márciusi — rendszerint nagy — meleg ki ne szárítsa, mert ekkor a 6 tőke még nincs megeredve. A 7 tőkefejet addig tartjuk betakar­va, ameddig a hajtások a mintegy ujjnyi mintegy 4-5 leveles nagyságot el nem érik, ami május 25. körül következik be. A kitakarást enyhe, borult időben célszerű végrehajtani, hogy az eddig földdel takart hajtás alsó részét a napsugár ne károsítsa. A kitakarás­ra sokszor nem is kerül sor, mert nagyobb eső a kis kupac földet lemossa. Ettől függetlenül ebben az idő­szakban a szükséges hajtásválogatást ajánlatos elvégez­ni. A 9—10 cm hosszúságúra visszavágott 8 talpgyöke­rek olyan bőséges tápanyagmennyiséget vesznek fel, hogy ennek hatására nemcsak a 10 biztosítócsapon levő 11 szem fakad ki, hanem ezen túlmenően még két-három hajtást is hoz a kis 7 tőkefej. Ezeket egy kivételével eltávolítjuk oly módon, hogy lehetőleg a 10 biztosítócsapon levő 11 szemből kifejlődött hajtás­sal szemben levő oldalon legyen. Eszerint a kis 7 tőkefejen két hajtás marad, az egyik a 10 biztosítócsa­pon, a másik a 7 tőkefejen. Ez a két hajtás a tenyész­­idő végére az 1,0 m hosszúságot rendszerint eléri, de nem ritka, hogy 1,5 m hosszúságúra megnő, vastagsá­ga pedig 5—8 mm között van. A 10 biztosítócsapro: kifakadt és beért hajtást cservesszőnek nevezzük. A 2. és 13. ábrán az 1. és 12. ábra szerinti telepíté­sen a 2. évben végzendő műveleteket és annak ered­5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom