175098. lajstromszámú szabadalom • Berendezés halastavak, haltárolók vagy egyéb vizek levegőztetésére
3 175098 4 dott, az ivóvízben literenként nem lehet több 0,2 mg vasnál és 0,1 mg mangántartalomnál. Leggyakrabban előforduló feladat a vashidrogénkarbonát eltávolítása, mely a levegővel érintkezve oxidálódik és vastartalma pelyhek formájában kicsapódik. A vastalanítás folyamán a két vegyértékű vas a levegő oxigénjének hozzáadásával három vegyértékű vassá oxidálódik és vas-hidroxidcsapadék képződik. A vízben oldott két vegyértékű mangán eltávolítása is a fentiekhez hasonló oxidációs folyamat. Köztudott továbbá, hogy a halgazdaságokban, mezőgazdasági üzemekben és általában minden olyan üzemben, ahol vizet használnak fel, nagy mennyiségű szennyvíz vagy szennyezett víz keletkezik. A szennyvíz tisztításának jelentősége, fontossága környezetvédelmi szempontból megnövekedett. A szennyvizek nagy mennyiségű szerves és szervetlen anyagokat tartalmaznak. A szennyvizek tisztításának fizikai, kémiai és biológiai eljárásai ismeretesek, ezeket legtöbbször kombináltan alkalmazzák. A fizikai, kémiai és biológiai eljárásoknál fontos szerepet tölt be a víz levegővel való feldúsítása. A szennyvíz élőlényei a planktonok, baktériumok, algák és vírusok. A szennyvízbe levegőt juttatva stabilizációs folyamat indul meg (a szerves anyagok átalakulása szervetlen anyaggá), melynek során a baktériumok, illetve baktériumok és algák kölcsönös tevékenységének eredménye a szennyvízben levő szerves anyagok lebontása szervetlen anyagokká. A aerob részfolyamatban a baktériumok oxidálják a szennyvíz szerves anyagát, az algák pedig a bakteriális lebontás útján keletkező egyszerűbb vegyületeket és a napenergiát felhasználva oxigént termelnek. A szennyvízben levő szerves anyagoknak heterogén baktériumok által való biológiai lebontása során meghatározott időtartam alatt és meghatározott hőmérsékleten elfogyasztott oxigén mennyiségét biológiai oxigénigénynek nevezzük. A szennyvízben levő szerves anyagok oxidálószerekkel (pl. kálium-permangonát) nedves úton végzett oxidációja során elfogyasztott oxigénmennyiségét pedig kémiai oxigénigénynek nevezzük. A biológiai és kémiai oxigénigényt együtt összes oxigénigénynek nevezzük, amely kifejezi a szennyvízben levő összes szerves és szervetlen anyag oxigénigényét. A szennyvizek oxigéntartalma közismerten alacsonyszintű. Ezért hogy a fenti folyamatok lejátszódhassanak, levegőt (oxigént) kell kívülről bevinni. Ismeretes pl. a 339 655 sz. osztrák szabadalom, amely szerint a levegőt kerámiából készült porózus szerkezetű anyagon juttatják be buborékok alakjában a vízbe. Ismeretes továbbá a 3 726 251 sz. és a 4 038 946 sz. USA szabadalom is, amelynél perforált csövön juttatják be a levegőt a vízbe. A fenti légkiadagoló elemek közös tulajdonsága, hogy alapanyaguk viszonylag drága, gyártási eljárásuk költséges, a keltett levegőbuborék fajlagosan nagy, ezért a víz relatíve kevés levegőt képes elnyelni. A találmány célja a felsorolt hiányosságokon javításokat eszközölni és egyszerű módon és eszközökkel a víz oxigénnel való dúsítását lehetővé tenni. A találmány azon a lényeges felismerésen alapszik, hogy a levegő vízbe való bevitele akkor kedvező, ha a levegőt alacsony nyomáson adagoljuk ki és zömmel 1—3 mm-nél nem nagyobb légbuborékokat állítunk elő. Az apró buborékokat a víz könnyen elnyeli, ezáltal oxigéntartalma meglepő gyorsan feldúsul. A találmány feladata ezen felismerés ipari hasznosítása. A találmány berendezés halastavak, haltárolók vagy egyéb vizek oxigénnel való dúsítására levegőztetéssel, valamint a víz biológiai és kémiai oxigénigényének kielégítésére, melynek légfúvató egysége, ahhoz kapcsolt csővezetéke és szabályozó szerelvénye, valamint légkiadagoló elemei vannak. A légkiadagoló egység légüreggel bíró betontest és falának legalább egy része apró — célszerűen 1—1,5 mm szemcsenagyságú — kavicsokból levő pórusos szerkezetű betonfelület és alacsony túlnyomású levegő bevezetésekor azon át egyenletesen apró légbuborékok keletkeznek. Az előnyös kivitelnél a légkiadagoló elem két részből álló betontest, amelynél az alsó rész légzáró, a fedőlap légáteresztő és a kettőt kötőréteg egyesíti. Egy további kivitelnél a légkiadagoló homogén szerkezetű, teljes egészében porózus anyagú, üreggel bíró betontest, melynek meghatározott határfelületei hidraulikus vagy egyéb kötőanyagból álló légzáró réteggel vannak ellátva és részben légáteresztő betonból áll. Egy másik kiviteli alaknál a légkiadagoló egység lényegében perforált csőre öntött, teljes egészében légáteresztő felületű, egy vagy több szimmetrikusan elrendezett beton test pl. henger, mely úszótesthez van csatlakoztatva. A találmány kiviteli alakját a rajzok szemléltetik, ahol az 1. ábra víztározó telepítési rajza sematikusan, a 2. ábra egy légkiadagoló metszete, a 3. ábra egy másik légkiadagoló metszete, a 4. ábra úszó légkiadagoló egység vázlata. A találmány szerinti 1 víztározóhoz a sűrített levegőt a 2 levegőnyomócső továbbítja a rajzon fel nem tüntetett légsűrítőből. Az 1 víztározó vizének levegővel ill. oxigénnel való ellátását a 4 légkiadagoló egységek végzik, melyek a 3 légelzáró szerelvény útján ki is iktathatok a rendszerből. Az 1. ábra egyetlen 1 víztározót szemléltet vázlatosan és látható a rajzon az is, hogy az egymás melletti víztározók egy közös 2 levegőnyomócsövön kapják a levegőt a légsűrítőből. A találmány lényeges elemét képezik a 4 légkiadagoló egységek, melynek különféle kiviteli alakjait a 2—4. ábrák mutatják be, nem szorítkozva a találmány ezekre a kiviteli alakokra. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
