175098. lajstromszámú szabadalom • Berendezés halastavak, haltárolók vagy egyéb vizek levegőztetésére
5 175098 6 A 4 légkiadagoló egység 5 légátnemeresztő beton alsórésze a példa szerint közönséges betonból van és mintegy felül nyitott dobozszerű vagy tálcaszerű testet alkot, melybe a 7 csőcsonk van bekötve, és betonnal vagy cementpéppel masszívan és légzáróan beerősítve. Az egészet felülről a 8 légáteresztő beton fedi, melynek anyaga két mm alatti, előnyösen egy és másfél mm körüli szemcsenagyságú kavicsból készített döngölt beton. Ez a lap pórusos szerkezetű és a 4 légkiadagoló egység 6 légüregébe benyomott túlnyomásos levegőt az 1 víztározó vizébe buborékolva engedi a pórusokon át oly módon, hogy a levegőbuborékok az előbbiekben optimálisnak megállapított méreteket nem haladhatják meg, így a levegőelnyelés kedvező. Az 5 légátnemeresztő beton alsórész és a 8 légáteresztő beton külön készül és a kettőt 9 kötőréteg — mely lehet cementpép, cementtej vagy egyéb, önmagában ismert szintetikus kötőanyagból is — segítségével van egy egységes testté egyesítve. (2. ábra) Egy másik kivitelnél homogén betonanyagból van az egész 4 légkiadagoló egység elkészítve, melybe a 7 csőcsonk öntéssel van beerősítve. A 4 légkiadagoló egység belső tere 11 durva kavicscsal van kitöltve. Az egész 4 légkiadagoló egység alsó lapján és oldalain 10 légelzáró réteggel van bevonva. Ennek az a célja, hogy a bevont részeken a pórusokat eltömjük azokon a felületeken, ahol nincs buborékoltatás. A 4 légkiadagoló egység feletti vízoszlop felőli lapoldalon azonban a pórusok nincsenek eltömve, így a buborékoltatás, tehát a víznek levegővel való dúsítása lehetséges (3. ábra). Egy további változat szerint a 4 légkiadagoló egység 14 úszótestre van szerelve. A 2 levegőnyomócső a 3 légelzáró szerelvényen át a 13 elosztóházba torkollik, amelyből az egyes szimmetrikusan elrendezett 4 légkiadagoló egységekbe jut a túlnyomásos levegő. Az úszó 4 légkiadagoló egység 12 perforált csőre öntött 8 légáteresztő betonján áthatoló levegő képezi a kívánt méretű légbuborékokat. Ebben az esetben a légbuborékképzés az 1 víztározó teljes keresztmetszetében, vagy legalábbis annak nagyobbik részében történik, és a buborékok kiáramlási iránya nem alulról felfelé, tehát a víztükör felé, hanem azzal párhuzamos irányban történik, legalábbis a 4 légkiadagoló egység közelében (4. ábra). A találmány szerinti légkiadagoló egység elkészítésének menete az alábbi : A légkiadagoló egységek betonból vannak és előállításukhoz mosott, osztályozott kavicsot használunk. A mosott kavicsot először öt-tíz mm lyukméretű rostán átrostáljuk. Az áthullott anyagot pár napig szárítani kell, hogy a következő osztályozásnál a kisebb méretű lyukak eltömődését megakadályozzuk. A második rostálást 1,5 mm lyukméretű szitán végezzük el. Az áthullott szemcsék már alkalmasak lesznek a 4 légkiadagoló egység anyagául. Ugyanis csak az ilyen szemcseméret mellett biztosítható az a levegőbuborékméret, amely a légelnyelés szempontjából a legkedvezőbb és nem haladja meg a három mm-nél nagyobb levegőbuborékméretet. Azt átrostált, apró, száraz kavicsot, száraz állapotban gondosan összekeverjük cementtel. A tapasztalat szerint minden kavicsköbméterhez 300—350 kg és 500-as minőségű cement szükséges. Az így elkészített kavics-cement keveréket vízzel fokozatosan földnedves állapotba hozzuk, állandó keverés mellett. A földnedves állapotnál több vizet tartalmazó keverék esetén nem alakul ki porózus szerkezet, a cement megfolyósodik és a pórusokat eltömi. Az így elkészített betont mag alkalmazása mellett formába öntjük és felül nyitott fél-doboz vagy tálcaszerű testet alakítunk ki a formában a beton döngölése mellett, majd elhelyezzük ebbe a tálcaszerű testbe a csőcsonkot, ügyelve, hogy a betonban az jól megtapadjon. A beton további kezelése akkor kezdődhet meg, amikor már annyira megkötött, hogy a locsolás során a cement nem folyósodhat meg. A forma és a mag eltávolítása után a kialakított tálcaszerű vagy féldobozszerű test fogja képezni a légkiadagoló egység légzáró beton alsó részét. Ahhoz, hogy e rész légzárása biztosított legyen, a test belső felületét cementpéppel vagy cementtejjel gondosan ki kell kenni. A következőkben az említett tálcaszerű testtel egy időben elkészített, azonos technológiájú — tehát szemcsés szerkezetű — betonlapot a tálcaszerű testre helyezzük és a kettőt cementpéppel vagy más, szintetikus alapanyagú szerrel összeragasztjuk. így kialakul egy olyan zárt doboz, melynek belső tere üreges és fedlapja légáteresztő. Elkészíthető a légkiadagoló egység oly módon is, hogy egy kazettaszerű sablont készítünk, melynek egyik oldallapja nyitott. Ezen a nyitott oldallapon behelyezzük a sablonba a magot, majd döngöléssel elkészítjük a már ismertetett betonadalékokkal az üreges dobozt. Ezt követően a magot óvatosan kiemeljük, a csőcsonkot behelyezzük, a mag által képzett üreget durva kaviccsal kiöntjük, végül az eddig nyitott oldallapot is kibetonozzuk. Kezelés melletti kötés után a kiadagoló egység azon felületeit, melyek buborékképzést nem végeznek, kívülről cementpéppel vagy más szintetikus anyaggal gondosan bevonjuk és a pórusokat lezárjuk. Csupán az a lapoldal marad kezeletlen, amelyik a légkiadagolási célokat szolgálja. Azokban a víztározókban, amelyekben a fenék nem szilárd burkolatú, úszó betontestekből képezünk légkiadagoló egységeket. Ezek az egységek célszerűen körszelvényű sablonban önthetők ugyancsak az elmondott szemcseméretek és betonkeverék mellett oly módon, hogy a sablonba perforált csövet helyezünk el és azt körülöntjük a pórusos szerkezetet biztosító 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
