175030. lajstromszámú szabadalom • Eljárás uj 3-piridil-4-hidriűxoi-2-tiazolidin-tion-származékok előállítására
3 175030 4 nos képletű 2-amino-piridinnel — ebben a képletben Rt a fenti jelentésű — reagáltatunk, vagy a 3 726 880 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett módszert használjuk. A II általános képletű a-halogén-ketont vagy -aldehidet a szakirodalomban leírt különféle általános módszerekkel állíthatjuk elő; ezeket a módszereket részletesen a példákban ismertetjük. A találmány szerint előállított új vegyületeket adott esetben fizikai módszerekkel, például kristályosítással vagy kromatográfiásan tisztíthatjuk. A találmány szerinti vegyületeknek értékes farmakológiai tulajdonságaik vannak, és fekélyellenes szerekként használhatók. Ezek a vegyületek patkányokkal végzett állatkísérletekben Rossi és munkatársai módszere [C. R. Soc. Bioi. 150, 2124] szerint 10 és 100 mg/kg közötti perorális adagban bizonyultak hatásosaknak, és a vegyületek közül egyesek Shay és munkatársai módszerének [Gastroenterology 5, 43 (1945)] szerint 5 és 100 mg/kg perorális adagban mutatkoztak eredményeseknek. A vegyületek akut toxicitása egereken meghatározva 300 és 900 mg/kg közötti vagy 900 mg/ kg-nál nagyobb mennyiség perorális beadás esetén. A következő példák szemléltetik a találmány szerinti eljárást. A hőmérsékleti adatokat Celsius-fokban adjuk meg. 1. példa 51,5 g trietilammónium-(6-metil-2-piridil)-ditiokarbamát 225 ml desztillált vízzel készült oldatához 30° alatt hozzáadjuk 28,4 klóracetaldehid 50 s0/'o-os vizes oldatát, és a reakciót 20 és 30° között 2 óra hosszat folytatjuk. Ezután a kivált kristályokat szűréssel elválasztjuk, összesen 125 ml desztillált vízzel ötször mossuk, és 20°-on, levegőn szárítjuk. A kapott 37,0 g terméket (olvadáspontja 127°) 600 ml kloroform és 300 ml dietiléter elegyében oldjuk ; a szerves oldatot összesen 450 ml desztillált vízzel háromszor mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, 1 g aktívszénnel derítjük, és bepároljuk. A kapott 34,0 g kristályos terméket (olvadáspontja 128°) 240 ml forró etanolban oldjuk, és az oldatot 2 óra hosszat 2°-on hűtjük. A kivált kristályokat szűréssel elválasztva, összesen 30 ml jéghideg etanollal kétszer mosva és 50°-on, 0,1 Torr nyomáson szárítva, 28,8 g 4-hidroxi-3-(6-metil-2-piridil)-2-2 tiazolidintiont kapunk. Olvadáspontja 128°. A trietilammónium-(6-metil-2-piridil)-ditiokarbamátot E. B. Knott módszere [J. Chem. Soc., 1644—49 (1956)] szerint állítjuk elő. 2. példa 50,0 g trietilammómum-(6-metil-2-piridil)-ditiokarbamát 250 ml dimetilformamiddal készült oldatához 15 és 23° között hozzáadunk 13,9 ml klóracetont, és a reagáltatást 20—23°-on 3 óra hosszat továbbfolytatjuk. A reakciókeveréket szűréssel elválasztva és a szüredékből a dimetilformamidot 0,1 Torr nyomáson, 45°-on ledesztillálva, a maradékként kapott olajos terméket 500 ml etilacetátban oldjuk. A szerves oldatot 100 ml desztillált vízzel mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, 2 g aktívszénnel derítjük, majd bepároljuk, mire 38,0 g kristályos terméket kapunk. Olvadáspontja 150—153°. Ezt a terméket 520 ml forró etanolban oldjuk. Az oldatot 2 óra hosszat 2°-on hűtjük, a kivált kristályokat szűréssel elválasztjuk, összesen 80 ml jéghideg etanollal kétszer mossuk, és 45°-on, 0,1 Torr nyomáson szárítjuk; 24,9 g 4 -hidroxi-4-metil-3-(6- -metil-2-piridil)-2-tiazolidin-tiont kapunk. Olvadáspontja 156°. 3. példa Az 1. példa szerint járunk el, de kiindulási anyagokként 71,0 g trietilammónium-(6-metil-2- -piridil)-ditiokarbamátot és 26,6 g 1-klór-butanont 300 ml, 20°-os desztillált vízben használunk. A reakciót 3 óra hosszat 20°-on végezzük. A kapott terméket 250 ml etanolból átkristályosítva, 45,0 g 4-etil-4-hidroxi-3-(6-metil-2-piridil)-2-tiazolidin-tiont kapunk. Olvadáspontja 118°. Az l-klór-2-butanont (forráspontja 700 = 119 —122°) P. J. Ashworth és munkatársai módszere [J. Chem. Soc., 4633 (1957)] szerint állíthatjuk elő. 4. példa 28,5 g trietilammónium-(6-metil-2-piridil)-ditiokarbamát 200 ml vízmentes acetonitrillel készült szuszpenziójához 15 és 25° között hozzáadunk 12,1 g l-klór-2-pentanont. A reagáltatást 2 óra hosszat 20—25°-on végezzük. Az oldhatatlan trietilamin-hidrokloridot szűréssel eltávolítjuk, és összesen 60 ml dietiléterrel kétszer mossuk. A szüredékben levő oldószereket 20 Torr nyomáson, 40°-on ledesztilláljuk, és az olajos maradékot 100 ml dietiléter és 50 ml metilénklorid elegyében oldjuk. A szerves oldatot összesen 100 ml desztillált vízzel kétszer mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, és bepároljuk. Maradékként 25,4 g kristályos terméket kapunk. Olvadáspontja körülbelül 70°. Ezt a terméket 500 ml forró ciklohexánban oldjuk, és az oldatot forrón szűrjük. A szüredéket 1 óra hosszat körülbelül 10°-on hűtve, a kivált kristályokat szűréssel elválasztva, összesen 120 ml, 10°-os ciklohexánnal kétszer mosva és 0,1 Torr nyomáson, 40°-on szárítva, 21,6 g 4-hidroxi-3-(6-metil-2-piridil)-4-propil-2- -tiazolidin-tiont kapunk. Olvadáspontja 83°. Az l-klór-2-pentanont (forráspontja 30 = 65— 67°) R. D. Haworth és munkatársai módszere [J. Chem. Soc., 3617 (1954)] szerint állíthatjuk elő. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
