174980. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenoxi-alkilkarbonsav-származékok előállítására
174980 8 ismert módok valamelyikével, melyeket az „F” reakcióvázlat mutat be. Általában az aceton/kloroform-mód.szert akkor használjuk, ha olyan (I) általános képletű vegyületeket akarunk kapni, amelyekben R’ és R” jelentése metil-csoport, feltéve, hogy az erősen lúgos közeg nem káros R szubsztituenseire. Minden más esetben a BrC/R’, R”/COY általános képletű vegyületet kondenzáljuk a (IV) általános képletű vegyülettel, és ez a módszer különösen akkor ajánlatos, ha R jelentése CF3-csoport, (amely nátriumhidroxidra érzékeny) vagy fluor-atom. Az így kapott végtermék nagyon tiszta. 7 II. Potenciális karboxil-csoporttal rendelkező vegyület módszere Ez a fent említett második módszer az (I) általános képletű vegyületek előállítására. A reakciómechanizmust a „G” reakcióvázlat mutatja be (ahol egyszerűség kedvéért T’ és T” együttesen —CH2CH2 -csoportot jelent), amelynek első részében a „C” metodikát alkalmazzuk. Egy (XX) általános képletű m-brómfenolt reagáltatunk egy (XXI) általános képletű klór-1,3-dioxolánnal és a keletkezett (VI) általános képletű származékot (ami a XVII általános képletű m-bróméter homológja) butillítiummal reagáltatunk, és a kapott (V) általános képletű vegyületet rögtön tovább reagáltatva egy RC02Na általános képletű vegyülettel, megkapjuk a (VII) általános képletű vegyületet. Ennek savval való hidrolízise a megfelelő aldehidet eredményezi (Y=H), amit úgy oxidálunk, hogy a megfelelő savat kapjuk (Y=OH). Minthogy a Li-atom jelenléte az (V) általános képletű vegyületben összeférhetetlen a karbonil- és karboxil-csoporttal, az utóbbi csoportokat csak utolsó lépésben alakítjuk ki. A „C” metodikával kapcsolatos minden megjegyzés érvényes erre a II. módszerre is. Továbbá az aldehidnek savvá történő oxidációja (amit káliumpermanganáttal vagy ezüsthidráttal végzünk) kizárja az olyan 0) általános képletű vegyületek képződését, ahol R jelentése hidrogénatom. Az előállításra vonatkozó alábbi példák a fent említett különböző módszereket illusztrálják, de semmiképpen sem korlátozzák az oltalmi kört. 1. példa 2-metil-2-[3 -(a-hidroxi-4-klórbenzil)-fenoxi]-propionsav előállítása 1. 4’-klór-3-nitrobenzofenon előállítása 30,5 g (0,27 mól) klórbenzolt és 36 g (0,27 mól) alumíniumkloridot helyezünk egy 250 ml-es lombikba, és 15 ml klórbenzolban oldott 25 g (0,135 mól) m-nitrobenzilkloridot adunk hozzá cseppenként. Az elegyet 5 órán keresztül 50 és 60 °C között tartjuk, majd lehűlni hagyjuk és 500 g jég és 20 ml tömény sósav (d=l,18) elegyével elhidrolizáljuk, majd éterrel extraháljuk. Az éteres extraktumot 30 g/liter töménységű vizes NaOH oldattal, majd vízzel mossuk. Az 4 éteres fázist szárítjuk, színtelenítjük, majd vákuumban bepároljuk. 26 g kívánt terméket kapunk. O.p • 97 eC. 2. 4’-klór-3-aminobenzofenon előállítása 77,1 g (0,342 mól) ón(II)kloridot és 105 ml tömény sósavat (d=l ,18) helyezünk egy 500 mel-es lombikba. A keveréket gyengén melegítjük, hogy az oldódást elősegítsük, majd az előzőek szerint előállított nitroketon 30 g-ját (0,114 mól) egy részletben hozzáadjuk. Az elegyet lassan 80 °C-ra melegítjük és ettől kezdve a nagyon exoterm reakció lezajlik. Ezért a melegítést jeges vízzel való hűtésre cseréljük fel, hogy a reakcióelegyet forráspontján tarthassuk. Mihelyt a hőmérséklet süllyed, ismét melegíteni kezdjük úgy, hogy a reakcióelegy hőmérsékletét 100 *C-on tartsuk 2 órán át. Ezután lehűtjük, és az elegyet 1 liter vízbe öntjük és nátriumhidroxid oldattal meglúgosítjuk. A kicsapódott amint éterrel extraháljuk, majd az oldat szárítása és bepárlása után 21 g kívánt vegyületet kapunk. O.p.: 118 °C. 3.4’-klór-3-hidroxibenzofenon előállítása. 25 ml tömény sósavat (d=l ,18) és 250 ml vizet öntünk egy mágneses keverővei ellátott 500 ml-es Erlenmeyer lombikba. Az előbb előállított termékből 25 g-ot adunk hogzá, így annak hidrokloridja képződik. Az elegyet 5 C-ra hütjük, és ezt a hőmérsékletet ±2 °C pontossággal tartjuk. 30 ml vízben oldott 7,5 g nátriumnitritet adunk hozzá, és az elegyet 2 órán át +5 *C-on hagyjuk állni, végül 50 mg karbamidot adunk hozzá, és a diazónium sót körülbelül 20—30 ml-es részletekben beleöntjük 700 ml toluol, 250 ml víz és 20 ml tömény kénsav (d=l ,83) elegyébe. Az egészet jól összekeverjük és 100°C-ra melegítjük. Ekkor a diazónium-só elbomlik. A szerves fázist elválasztjuk, majd lehűtve a tiszta fenol kikristályosodik. Ezt leszűrve 20,5 g kívánt vegyületet kapunk. Op.: 154 *C. 4. 2-metil-2-[3-(p-klórbenzoil)-fenoxi]-propionsav előállítására (lásd XXIII képlet) 200 ml vízmentes ecetsavat, 23 g (0,576 mól) nátriumhidroxidot és az előbb előállított fenol 22,5 g-ját (0,096 mól) egy 500 ml-es lombikba helyezzük. Az elegyet visszafolyató hűtő alkalmazása mellett 30 percig melegítjük, majd cseppenként 34,5 g (0,288 mól) kloroform és 70 ml aceton elegyét adjuk hozzá. A reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazása mellett további 5 óráig melegítjük, majd az acetont vákuumban elpárologtatjuk, és vizet adunk hozzá. A lúgos, vizes fázist éterrel mossuk, majd megsavanyítjuk. Éterrel néhányszor extraháljuk, és az egyesített éteres fázisokat telített nátrium-hidrogénkarbonát oldattal extraháljuk. Ezt az újabb lúgos fázist megsavanyítva a kívánt sav kicsapódik. Súly: 21 g, Op.: 144 °C. 125 ml víz-etanol elegybő! átkristályosítva (30:70 térfogatarányú) az olvadáspont 146 °C. 5. 2-metil-2-[4-(p-klórbenzoil)-fenoxi)-propionsav izopropil-észter (XXIV képlet) 100 ml benzolt, 5 ml izopropilalkohdt, 0,9 g p-to-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
