174875. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biológiailag aktív, 3-helyzetben szubsztitiált fahélysavamidok előállítására

3 174875 4 J. Pharmacol. Exp. Therap. 106, 319—330 (1952) folyóiratban. Az (1) általános képletben X klór-, bróm- vagy jódatomot jelent, és R hidrogénatomot vagy 1—3 szénatomos alkil-cso­­portot képvisel. Az (I) általános képletű vegyületek transz-szer­kezetű képviselői és az a származék, ahol R etil­­-csoport és X brómatom rendkívül kedvező görcs­oldó hatást mutat a fenti farmakológiai vizsgálatok­nál. Az (I) általános képlet keretébe tartozó más fontos származékok a következők: 3-bró m-N-metilfahéjsavamid, 3-bró-n-N-n-propilfahéjsavamid, 3-bró m-N-izopropilfahéjsavamid, 3-klór-N-metilfahéjsavamid, 3-klór-N-etilfahejsavamid, 3-klór-N-n-propilfahéjsavamid, Az (I) általános képletű vegyületeket általában a fahéjsavamidokhoz hasonló szerkezetű vegyületek előállítására leírt módszerekkel állíthatjuk elő. a) Eljárásváltozat Egyik eljárásváltozat szerint a találmány szerinti vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy valamely (IX) általános képletű amint, ahol R hidrogénatom vagy valamely 1—3 szénatomos alkil-csoport a megfelelő (II) általános képletű m—X—fenü—CH=CHC02 H savval, ahol X jelentése az (I) általános képletnél megadott, vagy ennek valamely reakcióképes szár­mazékával, így tioészterrel, észterrel (például olyan alkilészterrel vagy tioészterrel, ahol az alkilrész 1—4 szénatommal rendelkezik), valamely amiddal, savhalogeniddel (például savkloriddal) vagy egy sav­­anhidriddel, acilezünk. A reakciókörülmények szé­les határok között változhatnak az acilezőszer ter­mészetétől függően, általában a reakcióban részt­vevő anyagokat valamely közömbös folyékony kö­zegben, így éterben, benzolban, toluolban vagy ciklohexánban, visszafolyatás közben forraljuk. A szintézis egyik igen megfelelő módja szerint a savkloridot a megfelelő aminnal reagáltatjuk. Elő­nyösen egy egyenértéknyi halogenidet használunk két vagy több egyenértéknyi aminnal, de az amin ■moláris feleslegét más bázissal, így trietilaminnal, piridinnel, dimetilanilinnel, valamint nátrium- vagy káliumkarbonáttal, helyettesíthetjük. Nagy számú poláros vagy nem-poláros folyékony közeget hasz­nálhatunk, mégpedig vizet, alkanolokat, így meta­nolt, etanolt és hasonlókat, továbbá étert, dioxánt, benzolt, toluolt, xilolt, petrolétert, ciklohexánt, tetrahidrofuránt, kloroformot és széntetrakloridot. A reakcióhőmérséklet tág határok között változhat, általában -10 °C-tól a reakcióelegy visszafolyatási hőmérsékletéig terjed. b) Eljárásváltozat Az (I) általános képletű vegyületeket valamely (III) általános képletű alkoholból vagy a (IV) álta­lános képletű aldehidből közvetlenül is előállít­hatjuk 10 °C alatti hőmérsékleten, e képletekben X az (I) általános képletnél megadottakat jelenti, oly módon, hogy e vegyületeket valamely IX általános képletű aminnal — ahol R jelentése a megadott - nikkelperoxid jelenlétében valamely közömbös fo­lyékony közegben, így éterben, benzolban, tetra­­hidrofuránban vagy valamely szénhidrogénben rea­gáltatjuk. c) Eljárásváltozat Az (I) általános képletű vegyületeket úgy is előállíthatjuk, hogy valamely (V) általános képletű anúdot, - ahol R jelentése a megadott és W egy eltávolítható csoport, például —CO-H (formamid), -CO-alkil, ahol az alkilgyök például 1—4 szén­atomos (amid), —CONH2 (karbamid) , —COO—alkil (az alkil-csoportban 1—4 szénatomot tartalmazó uretán), vagy —CONHR, ahol R jelentése a meg­adott, egy (II) általános képletű savval - ahol X jelentése a megadott — vagy ennek valamely reak­cióképes származékával, például savanhidriddel vagy savhalogeniddel, előnyösen savkloriddal, reagál­­tatunk. Anhidrid használata esetén katalitikus mennyiségű kénsav alkalmazása előnyös. A reagá­landó anyagokat általában együtt melegítjük vala­mely folyékony közegben. d) Eljárásváltozat Egy további módszer (I) általános képletű ve­gyületek előállítására abban áll, hogy vizet, halo­génhidrogént vagy molekuláris halogént hasítunk le valamely (VI) általános képletű vegyületről, ahol A és B mindegyike halogénatom lehet, vagy az A és B egyike halogénatom vagy hidroxil-csoport, a má­sika pedig hidrogénatom, X és R jelentése pedig megegyezik az (I) általános képletnél megadot­takkal. így például víz eltávolítását a (VI) általános képletnek megfelelő a- vagy /3-hidroxi-vegyületekből valamely dehidratáló szerrel, így valamely bázissal (például vizes nátriumhidroxiddal), vagy tömény kénsavval vagy polifoszforsawal végezzük. A mono­halogén közbenső termékeket valamely bázissal (például káliumhidroxiddal vagy dimetilanilinnal) kezelhetjük vagy csupán melegítéssel távoli tjük el a hidrogénhalogenidet. A dihalogén közbenső termé­keket redukálhatjuk, például cinkkel és etanollal vagy a dijód-vegyületekké alakítjuk káliumjodiddal és ezt követően molekuláris jódot távolítunk el. A (II) általános képletű közbenső savakat ha­gyományos szerves szintetizáló módszerekkel, így Perkin-szintézissel, Reformatsky reakcióval és Kno­­evenagel kondenzációval, állíthatjuk elő. Az (I) általános képletű vegyületek az emlősök, így egerek, kutyák, macskák és különösen az em­ber görcsös betegségeinek a kezelésére vagy a gör­csök kialakulásának a megelőzésére használhatók. Ezek a vegyületek elsősorban súlyos és kevésbé súlyos epilepsziás rohamok, pszichomotorikus epi­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom