174873. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízzel hígítható, savra keményedő lakkok kötőanyagainak előállítására
3 174873 4 kezik és végül a filmek öregedéskor rideggé válnak vagy ismét meglágyulnak. A lakkok nem megfelelő tulajdonságai az alkidgyanták összetételéből vezethetők le. Ezek a gyanták olyan lineáris poliészterek, amelyek rendkívül nagy (75% feletti) polietilénglikol-hányadnak maleínsawal — adott esetben ftálsav vagy más dikarbonsav és maleinsav elegyével — való észterezése útján állíthatók elő, vagy polietilénglikollal módosított száradó olajok. Ilyen fajta gyanták, mivel kevés funkciós hidroxilcsoportot tartalmaznak, csal nagyon korlátozott mértékben térhálósíthatók aminoformaldehidgyantákkal. Ennélfogva feltételezhetjük, hogy a 2 011 537 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli nyilvánosságra hozatali iratban leírt lakkok filmképzése elsősorban a melamingyanták önkondenzációjára vezethető vissza. Az alkidgyanták lényegében nem kötődnek és megtartják a nagy polietilénglikol-tartalmuk által meghatározott hidrofil és termo plasztikus jellegüket. Azt találtuk, hogy kiváló filmképző tulajdonságokkal rendelkező, vízzel hígítható lakkokat kapunk akkor, ha kis polietilénglikol-tartalmú és nagy hidroxilcsoport-tartalmú olajmentes poliésztert feleslegben levő olyan kis molekulasúlyú, vízoldható karbamid-formaldehid-gyantával, amely 1 —3 szénatomos monoalkoholokkal van észterezve, kombinálunk. A találmány tárgya tehát eljárás vízzel hígítható, normál hőmérsékleten sav hozzáadására keményedő, poliészter és aminogyanta alapú lakkok kötőanyagának előállítására, amelyre az jellemző, hogy 45—90 súly7c lúgos kondenzációval előállított, vízoldható monomer vagy oligomer karbamid-formaldehid-kondenzátumot, amelynek molekulasúlya körülbelül 130 és körülbelül 900 közötti, karbamid-formaldehid aránya 1 : 1,5 és 1 : 2,5 közötti, metilolcsoportjai legalább 10%-ban éterezettek, emellett az éterezésre alkalmazott alkoholok legalább 50%-a 1-3 szénatomos alkanolból és 0-50%-a 4—10 szénatomos alkanolból vagy 2—6 szénatomos alkándiolból vagy alkándiol-mono-(l—4 szénatomos)-alkil-éterből vagy az említett vegyületek keverékéből áll és emellett adott esetben a karbamid-formaldehid-kondenzátum legfeljebb 10%^át részben vagy teljesen éterezett, adott esetben szerves oldószerek jelenlétében vízoldható aminotriazin-formaldehid-kondenzátummal helyettesítjük 10—55 súly% 250—400 mg káliumhidroxid/g hidroxil-számú, 10-25 súly% 300-1000, előnyösen 300-750 átlagos molekulasúlyú polietilénglikolt tartalmazó olajmentes, telített poliészterrel keverés vagy részleges keverékkondenzáció útján 5-10 ml/g határviszkozitás-számig (20 °C-on dimetilformarrudban mérve) 30 °C és a visszafolyatás hőmérséklete közötti hőmérsékleten normál nyomá son egyesítünk. A karbamid-formaldehid kondenzátum legfeljebb 10 súlysának részben vagy egészben éterezett, adott esetben szerves oldószerek jelenlétében vízoldható aminotriazin-formaldehid-kondenzátumokkal, így részben vagy egészben metanollal, etanollal, n- vagy izo propanollal vagy ezekből az alkoholokból álló elegyekkel éterezett melamin-formaldehid-kondenzátumokkal való helyettesítése az úgynevezett ,,pot-life”-nak, azaz annak az időtartamnak a meghosszabbítására szolgál, ameddig egy már katalizált kiindulási elegy feldolgozásra alkalmas marad. Az alkalmazott vízoldható karbamid-formaldehid-kondenzátumokat (az úgynevezett karbamidgyantákat) alkoholos oldatban állítjuk elő, amelynek során formaldehidnek metanollal, etanollal, nvagy izo-propanollal készített oldatát, amely adott esetben paraformaldehidnek ebben az alkoholos közegben való depolimerizálásával állítható elő, 7.5- 10 pH értéken, a visszafolyatás hőmérsékletén karbamiddal kondenzáljuk. Az éterezést a visszafolyatási hőmérsékleten 2,5 és 6 közötti pH-értéken végezzük, mimellett a pH beállításához ásványi savakat vagy szerves savakat, előnyösen ecetsavat, alkalmazunk. A keletkező terméket az előállított formában vagy az alkohol-víz-elegy egy részének a ledesztillálása után kapott alakban használhatjuk fel a találmány szerinti kötőanyagokhoz. A kis szénatomszámú monoalkoholt részben nagyobb szénatomszámú alkoholokkal, így butanolokkal, pentánotokkal, hexánotokkal és/vagy diolokkal, így etilénglikollal, propilénglikollal és ezek homológjaival és/vagy ezeknek kis szénatomszámú alkoholokkal alkotott monoétereivel helyettesíthetjük. Gondoskodnunk kell azonban arról, hogy az éterezett metilol-csoportok legalább 50%-a 1—3 szénatomos rövidszénláncú alkoholok maradékaival rendelkezzék. A legtöbb esetben elegendő az említett más hidroxil-vegyületek viszonylag csekély hányada ahhoz, hogy a lakktechnikai tulajdonságok fajlagos egyezését elérjük. A találmány szerint alkalmazott karbamidgyanták 1 mól karbamidra számítva körülbelül 1.5— 2,5 mól formaldehidet tartalmaznak és a metilol-csoportok legalább 10%-a éterezve van. A találmány szerint használt olajmentes poliésztereket észterezés útján kapjuk dikarbonsavakból, poliolokból és polietilénglikolból. Dikarbonsavakként a szakterületen szokásosan alkalmazott valamennyi terméket felhasználhatjuk. Előnyös az adipinsav és a ftálsavanhidrid. A poliolokat vagy a poliolelegyeket úgy kell megválasztanunk, hogy a kívánt 250—400 mg KOH/g tartományba eső hidroxilszámot elérjük. Ezért elegendő mennyiségű 3, illetve 4 vagy többértékű alkoholt kell alkalmaznunk. Erre a célra többek között a glicerin, trimetilolpropán pentaeritrit, szorbit és hasonló anyagok alkalmasak, adott esetben diolokkal, így etilénglikollal, dietilénglikollal, propilénglikollal és neopentilglikollal elegyítve. Mint említettük, polietiléngükolként 300 és 1000 közötti, előnyösen 300 és 750 közötti, molekulasúlyú termékeket alkalmazunk. Monometoxipolietilénglikolok adott esetben alárendelt mértékben szintén alkalmazhatók ezekkel együtt. Az ismert bázikusan stabilizált alkidgyanta-emulziókkal szemben, amelyeknél a jobb emulgeáló hatás elérése végett előnyösen 1000 és 3000 közötti molekulasúlyú polietilénglikolokat alkalmaznak, a találmány szerinti kötőanyagokhoz használt olajmentes alkid-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
