174833. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés betontermékek gyártására
5 174833 6 abból olyan csekély mennyiséget tartalmaz, hogy a betontermékben bezárva maradhat, és nincs szükség a betontermékből történő és nyitott kapillárisokat eredményező kisajtolására. Rendkívül nagy összesajtolási nyomáson az egyidejű erős vibrálás mellett a sablonban levő betont, amelynek hidratálási folyamata már megkezdődött, most összesajtoljuk. A nyomással és vibrálással az adalékanyag és a cement különböző alkotóelemei, így például a kis kavicsok és szemcsék illeszkednek és minden üres helyet kitöltenek, és e folyamat során bizonyos tapadási jelenségek is fellépnek, még az adalékanyag különböző alkotóelemei között is. Ezáltal olyan körülményeket hozunk létre, amelyek a betontermékek gyártására szolgáló jelenleg ismert megoldások segítségéve] nem biztosíthatók, következésképpen a szakirodalom semmiféle olyan utalást nem tartalmaz, amelyből a találmányunk szerinti betontechnológiára következtetni lehetne. Az említett vibrálási nagyságrendek nem fejthetők ki, hacsak a sajtoló szerszámot előzőleg már nem süllyesztették a betonanyagra és nem gyakorolnak bizonyos nyomást a termékre. Egyébként a termék széttöredezne, vagy a sablon szétrázódna, meglazulna, és leesne az állványról, illetve az asztalról. Ebben az esetben a vibrálás célja valójában nem a beton összenyomása, mert ha a sablon nyitva lenne, pontosan ennek ellenkezője következnék be, tekintve, hogy a termék tömege, amely a vibrációs sajtóba kerül nincs arányban a nagymértékben, körülbelül 15-20-szorosan túlméretezett vibrátorokkal. A vibráció célja az adalékanyag alkotóelemeinek a sajtolási művelet során történő mobilizálása helyett az, hogy könnyebben végbemenjen egymáshoz viszonyított helyzetük elfoglalása. Amikor a sablon zárt, hagyományos típusú összenyomás zajlik le, úgyhogy az anyag a sablon belső felületeihez simul, és a légzárványok eltávoznak. Az anyag számára a rendeződéshez elegendő idő áll rendelkezésre, úgyhogy nem igényel közvetlenül a művelet kezdetekor olyan nagy felületi sűrűséget, hogy az esetleges légzárványok visszamaradnának, és távozásuk akadályoztatva lenne. Célszerűnek bizonyult a nyomást 1 kp/cm2 értékig növelni mintegy 5 mp-es időtartam alatt a sablon lezárásának a pillanatától számítva, majd ezt követően a nyomás növekedés sebességét némileg fokozni, amíg eléri a végleges 15-20 kp/cm2-es, sőt a 30 kp/cm2-es értéket. A nyomás végértékét közelítőleg 1 perces időtartam után éljük el. Valójában meghatározott célja van annak, hogy a vibrálást bizonyos mértékben a sajtolási műveleten túl is fenntartjuk annak érdekében, hogy lehetővé tegyük az adalékanyag alkotóelemeinek szabadabb mozgását elrendeződési folyamatuk során, úgyhogy amikor a nyomást ezt követően növeljük, az elrendeződési folyamat végső szakasza lehetővé teszi az alkotóelemek rendeződésének finomabb szabályozódását. Annak érdekében, hogy az adalékanyag alkotóelemeinek maximális mozgási értékét lehessen elérni a sajtolási művelet során úgynevezett centrifugális erővel működő típusú vibrátorokat kell alkalmazni, és mozgásaikat szinkronizálni kell, úgyhogy valamennyi vibrátor ugyanakkor fejtse ki az ütéseit az anyagra, azonban lényegében ellentétes irányban mozogjon, mimellett az alsó vibrátorok kiegyensúlyozatlan tömegeikkel vízszintes helyzetben egy irányban fejtik ki a lökéseiket, a felső vibrátorok löketei pedig ellentétes irányúak. Ezzel az elrendezéssel elérhető egy oldalsó mozgás vagy súrlódási hatás is a sajtolószerszám és az asztalon elhelyezkedő anyag között, amely súrlódási hatás mégha oly csekély is, amikor a sajtolás eléri a maximális erejét, bizonyos mértékig jelen vgn és hozzájárul a beton alkotóelemeinek még nagyobb mérvű mozgásához és összenyomásához és járulékosan meggátolja, hogy a sajtolószerszám a termék felső felületére tapadjon. Annak érdekében, hogy a tapadási hatást tovább lehessen csökkenteni, egy hidraulikus dugattyú van a sajtóra szerelve, amelynek célja, hogy elmozgassa a sablont, amely a terméket tartalmazza néhány cm-rel, közvetlenül mielőtt a felső sajtolószerszám által kifejtett nyomás kezd megszűnni, úgyhogy a beton és a sablonfelület közötti tapadás ki van küszöbölve, és a termék felülete simább lesz. Ami a találmány szerinti eljárással készült betontermékek gyártásához alkalmazott vibrációs sajtót illeti, összehasonlítva a jelenleg ismert megoldásoknál használt vibrációs sajtókkal, a szerkezeti felépítésre, a működés módjára és céljára vonatkozó követelmények teljes mértékben eltérnek. A hagyományos sajtók, amelyek csak viszonylag kis nyomással és meglehetősen gyenge vibrációval működnek, csak arra szolgálnak, hogy a hagyományos jellemzőkkel rendelkező betontermékek előállításánál kerüljenek alkalmazásra (lásd a betontermékek gyártására és jellemzőire vonatkozó szakirodalmat). Rendszerint ezeket olyan termékek vibráció mellett történő előállítására használják, amelyek alkalmasak arra, hogy sajtolási művelettel történjék az előállításuk. A találmány szerinti eljárás alkalmazása tehát alapvető különbséget jelent a technika állásához képest, hiszen lehetővé teszi, hogy olyan betontermékeket gyártsunk, amelyek a hagyományos betonokhoz hasonlítva alapvetően eltérő jellemzőkkel bírnak. D) Az utókezelést nedvesség- és hőkezelés formájában hajtjuk végre, úgyhogy a beton szilárdsága és szívóssága szempontjából a legjobb eredményt érjük el, aminek eredményeként az esetleg fellépő feszültségeket a betonban kiküszöböljük, és lehetővé tesszük a hidratációt és a cement reakcióját az adalékanyagban levő speciális ásványi anyagokkal, és ezeket a kedvező jelenségeket a beton szempontjából lehetővé tesszük és meggyorsítjuk. A vibrálási-sajtolási műveletet követően a termékeket mintegy 1,5—2 órás, a környező hőmérsékleten végbemenő kötési idő után a gőzzel szilárdító alagútba továbbítjuk, amelynek zárt terében a termékeket különböző fülkében vezetjük keresztül, mimellett a hőmérséklet az alagút elején gőzbefúvatással körülbelül 50 °C-os értéken van tartva, majd ezt követően a hőmérsékletet fokozatosan’ emeljük, és annak értéke a gőzzel szilárdító alagút végén mintegy 120—140 °C értéket ér el. Az alagút utolsó két fülkéje úgy van megépítve, hogy a gőz-levegő keverék abban körülbelül 0,2 atmoszféra túlnyomással lehet jelen. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
