174833. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés betontermékek gyártására
3 174833 4 anyag-sűrűség a termék aránylag csekély nyomószilárdságában, valamint húzószilárdságában is jelentkezik (a legjobb minőségű jelenleg ismert, és a tömegtermelésben használt betonok legmagasabb átlagos nyomószilárdsága körülbelül 600kg/cm2). A találmány célja, hogy olyan eljárást és berendezést szolgáltasson, amelyek segítségével a beton-késztermékek keménysége, szilárdsága és sűrűsége a jelenleg ismert megoldásokkal készített termékekhez viszonyítva lényegesen nagyobb. így például, amennyiben jóminőségű adalékanyagokat használunk, amelyek megfelelően osztályozottak, 1000 kg/cm2 nyomószilárdság-értékkel rendelkező betonokat állíthatunk elő. A találmány szerinti megoldás eredményeként olyan betontermékek gyárthatók, amelyek olyan területeken is alkalmazhatók, amelyeken korábban elsősorban a természetes kőből készült termékeket részesítették előnyben. Példaként a következő ilyen termékeket említjük meg: íves idomkövek, utcák és utak szegélyeinek megerősítéséhez, illetve kialakításához, ahol a kopás a mechanikai igénybevétel nagy, ilyen íves idomköveket és más köveket alkalmaznak kertekben is, ahol a nem megfelelő sűrűség gyorsan mohanövekedéshez vezet. Természetesen számtalan más további alkalmazási terület van ahol a termékek keménységére, szilárdságára és sűrűségére igen nagy súlyt helyeznek, és ezeknek az értékeknek nagyoknak kell lenniök. A találmány további célja, hogy a találmány szerinti eljárás racionális módon történő foganatosítására alkalmas berendezést szolgáltasson. A találmány szerinti célkitűzéseket a sajtolási és vibrálási erők azon jóval túlmenő mértékben történő alkalmazásával érjük el, ami a betonanyagból a víz elpárologtatásának biztosításához és a sablonban való összenyomásához szükséges, és a kezelés intenzitását oly mértékben fokozzuk, hogy a betonanyag részecskéi közötti rendkívül szoros érintkezés biztosítása útján a késztermék keménységét a sajtolási és vibrációs erők fokozásával lényegesen megnöveljük. A sajtolási erő végértékét legalább 15kp/cm2-re kell fokozni, és előnyös, ha ez az érték 15— 30kp/cm2 között van, a vibrációt pedig célszerűen 10 000 kp/m2-es, előnyösen 10 000-300 000 kp/m2 ütőerővel kell végrehajtani. Röviden a találmány szerinti eljárás értelmében a sajtolási műveletet olyan mértékben hajtjuk végre, hogy már pusztán a sajtolási művelet eredményeként is lényegesen növekszik a vibrálással elért sűrűség, amely vibrációs lépést is nagy intenzitással hajtjuk végre, és ily módon olyan sűrűséget biztosítunk, amely nagyobb, mint az a sűrűség, amelyet a gyakorlatban alkalmazható intenzitású vibrálási művelettel lehet elérni. Részletesebben, a következő eljárási lépéseket kell foganatosítani annak érdekében, hogy az eljárásban rejlő maximális lehetőségeket kihasználjuk és azt a kitűnő minőséget éljük el, amelyet a találmány lehetővé tesz: A) Az adalékanyagot több szitálási és ellenőrzési művelettel osztályozzuk, ami lehetővé teszi, hogy az összetételben szereplő kavicsok és szemcsék tökéletesen kitöltsenek valamennyi hézagot egymás között. A szilikátban gazdag anyag alkalmazása igen célszerű, és annak százalékos megoszlása a gyártandó termékhez viszonyítva olyan magas kell hogy legyen, amennyire ez lehetséges. A cement tartalomnak nem kell nagyobbnak lennie annál, ami ahhoz elegendő, hogy az adalékanyagot alkotó kavicsok és szemcsék között bizonyos kontaktust lehessen biztosítani. B) A keverőgépet elhagyó beton víztartalmának nem kell nagyobbnak lennie, mint amekkora a cement hidratációjához szükséges vízmennyiség. A betonban jelenlevő víznek valójában nem szabad olyan mennyiséget elérnie, hogy a vibrálás és sajtolás kombinált művelete során kipréselődjék és ezáltal nyitott kapilláris csatornákat hozzon létre, másrészt azonban elegendő mennyiségű vizet kell adagolni annak érdekében, hogy a cement hidratációja végbemenjen. Minthogy a cement vízelnyelése meglehetősen lassú folyamat, a legcélszerűbb ebben a vonatkozásban a következő eljárást választani: a betont a lehető legnagyobb képességű keverőgépben mintegy 10—15 percen át keverjük, majd egy olyan adagolótölcsérbe juttatjuk, amelynek befogadóképessége legalább az említett betonkeverőgépből leadott adag 1,5-szörösét teszi ki. A cement folyamatos adagolásával legalább 20 perc idő áll rendelkezésre a víz abszorbeálására. Miután a sablont megtöltöttük, és a beton vibrálását végrehajtottuk, mintegy 20-30 perces időtartam eltelte után továbbítjuk a sablont a sajtóba. Ez az időtartam esetleg valamivel rövidebb is lehet, ha a berendezésben uralkodó hőmérséklet 15 °C felett van. Ebben az időtartamban a cement számára elegendő idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy viszonylag nagy mennyiségű vizet abszorbeáljon, úgyhogy a vízzel lezajló reakció során, amely víz kis mennyiségben visszamarad a terméken belül a sajtolási művelet befejeztével a cement hidratációja végbemehet. A termék felületi rétegében levő cement saját kapilláris csatornáin keresztül meglehetősen nagymennyiségű vizet tud abszorbeálni a később végrehajtandó gőzzel keményítési művelet során, valamint a raktározás alkalmával végrehajtott locsolási művelet időszakában (utókezelés). Annak érdekében, hogy az éppen megtöltött sablonok számára helyet biztosítsunk a töltési és sajtolási műveletek között, több sablon befogadására és emelésére alkalmas teljesítményű emelőszerkezetet helyezhetünk el az említett két művelet végrehajtására szolgáló helyek között. c) A betonanyagnak a salbonokban végrehajtott kezelési művelete ahhoz elegendő hatékonyságukén, hogy legyen, hogy a betonanyag alkotóelemei között jelentkező pórusok és kapilláris csatornák gyakorlatilag megszűnjenek (lásd a különbséget összehasonlítva a hagyományos betonokkal a tárgykör vonatkozó szakirodalmában). Amikor az anyagot a vibrációnak alávetendő sajtóba vezetjük, a betonanyag cementtartalma feltételezhetően már olyan sok vizet abszorbeált, hogy a megfelelő sűrűségűvé összenyomott beton 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
