174820. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új policiklusos éter tipusú antibiotikum előállítására
3 174820 4 D. 23 604 törzs spórái elektromikroszkóp alatt pontosan olyannak látszanak, mint a Streptomyces hygroscopicus CBS-nek az Applied Microbiology, 18, 695—696. (1969) folyóiratban közölt spórái, amely utóbbiak a leírás szerint barázdált felszínűek, sok, a spórafal anyagából álló kiemelkedés által határolt mélyedés látszik rajtuk. A két tenyészet spóráinak festett készítményei hasonlónak látszanak. A telepek színe A légmicélium a legtöbb táptalajon szürke, azonban a két törzs árnyalatokban különbözik egymástól. A Pfizer F. D. 23 604 törzs Czapek-szacharóz-agaron sűrűn, szabálytalan gyűrődésekkel, szürkésfehéren nő, míg a Streptomyces hygroscopicus CBS törzs telepei laposak, vékonyak és szürkék. A Pfizer F. D. 23 604 törzs légmicélium ai zabliszt-agaron négy héten át tenyésztve a mikroorganizmust az eredetileg szürkéből sárgás árnyalatúvá fejlődnek. Élesztőkivonat-malátakivonat-agaron a Pfizer F. D. 23 604 törzs szürke színű micéliumán sárga foltok látszanak. Melanin-képzés: pepton-vas-agaron egyik törzs sem termel meJanim. Szénforrás-hasznosítás A meghatározást Pridham és Gottlieb módszerével végeztük, J. Bac., 56, 107-114. (1948). A Pfizer F. D. 23 604 törzs glükózt, L-arabinózt, dextrint, D-fruktózt, D-(+)-galaktózt, glicerint, inozitot, inulint, laktózt, maltózt, D-mannitot, szalicilt, raffinózt, rhamnózt, nátriumacetátot, D-szorbitot, szorbózt, keményítőt, szacharózt, trahalózt és D-xilózt hasznosít, dulcitot nem. Ezek az eredmények megegyeznek a Streptomyces hygroscopicus-ra vonatkozóan az Applied Microbiology, 15, 637-639. (1967) számában megadott és a Streptomyces hygroscopicus CBS törzsre vonatkozóan az Industrial Microbiology, 10, 183—221. (1969) számában leírt eredményekkel, azzal a különbséggel, hogy a CBS törzs az inozitot nem hasznosítja. Kénhidrogén-termelés: pepton-vas-agaron, a kísérletet ólomacetáttal végezve, mindkét törzs pozitív eredményt ad. Tej: mindkét törzs azonos eredményt ad; koaguláció nem látszik, a hidrolízis teljes, vagy közel teljes a 12. napon; sárgásbarna színű, oldódó színanyag látszik Zselatin: a törzsek hasonlóan nőnek, hasonló színűek, közepes mértékű elfolyósítás. Különleges tulajdonságok: a Streptomyces hygroscopicus CBS törzs glükóz-aszparagin-agaron, zablisztagaron s élesztőkivonat-maiátakivonat-agaron három hetes tenyésztés után fekete, higroszkópos területeket fejleszt, míg a Pfizer F. D. 23 604 törzs csak élesztőki vonat-malátakivonat-agaron fejleszt fekete színű foltokat. Ha a Pfizer F. D. 23,604 törzset további egy hétig tenyésztjük, és a Petri-csészékben levő tenyészeteket 4—10 °C hőmérsékleten még egy héten át tároljuk, úgy a feketedés fokozódását figyelhetjük meg. Zabliszt-agaron, Czapek-szacharóz- és élesztőkivonat-malátakivonat-agaron a Pfizer F. D. 23 604 törzs vörös- vagy fokhagymaszaghoz hasonló, földszaggal kevert szagot áraszt, míg a Streptomyces hygroscopicus CBS tenyészete csak földszagot áraszt, és ez a faj az eddigi leírások szerint nem termeli a vöröshagymára jellemző szagot. A Pfizer F. D. 23 604 jelű Streptomyces hygroscopicus termeli a 38 295 jelű új, policiklusos éter-típusú antibiotikumot, míg a Streptomyces hygroscopicus CBS nem, és ezenkívül eddig nem közöltek ilyen típusú antibiotikum-termelést más Streptomyces hygroscopicus törzzsel sem. Az F. D. 23 604 jelű törzset ATCC 31 050 jellel letétbe helyeztük a „The American Type Culture Collection”, Rockville, Md. törzsgyűjteményében. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös kivitelezési változata szerint a Streptomyces hygroscopicus ATCC 31 050 törzs tenyésztését vizes táptalajon, 28 °C és 36 °C közötti hőmérsékleten végezzük, süllyesztett, levegőztetett fermentációs körülmények között, keverés közben. A táptalajba előnyösen felhasználható szénforrást, például cukrokat, keményítőket vagy glicerint, szerves nitrogénforrást, például kazeint, enzimatikusan hidrolizált kazeint, szójabablisztet, gyapotmaglisztet, földimogyorólisztet, búzasikért, szójalisztet, húslisztet vagy hallisztet adunk. A táptalajt előnyösen növekedési anyagokkal, például gabonakivonatokkal és élesztőkivonattal, továbbá sókkal, mint például nátriumkloriddal, kalciumkarbonáttal és nyomelemekkel, például vas-, magnézium-, cink-, kobalt- és mangánionokra disszociáló sókkal egészítjük ki. Ha a fermentáció során nagymértékű habzás lép fel, úgy habzásgátlókat, például növényi olajokat vagy szilikonokat adunk a fermentációs táptalajhoz. A süllyesztett fermentációt előnyösen úgy levegőztetjük, hogy a táptalaj térfogatára számítva percenként 0,5 és 2 térfogat közötti mennyiségű levegőt vezetünk át a táptalajon. A keverést a fermentációs iparban általánosan használatos keverőkkel végezzük. A mikroorganizmus átoltásakor és a tenyésztés során természetesen steril körülményeket kell biztosítanunk. Az antibiotikum előállítására az inokulumot ferdeagarról nyert tenyészettel készítjük. A ferdeagarról nyert tenyészettel vagy rázott tenyészettel, vagy tankfermentorban sterilezett táptalajt oltunk, de eljárhatunk úgy is, hogy a tankfermentorban levő táptalajt a kinőtt rázott tenyészettel oltjuk. A rázott tenyészetekben általában a 3—5. napon, míg a süllyesztett inokulum-tenyészetben rendszerint a 2-3. napon figyelhető meg a maximális növekedés, illetve akkor éri el a tenyészet a legelőnyösebb kort. A főfermentációs táptalajban a 3—5. napon jelentős mennyiségű antibiotikum halmozódik fel. Az antibiotikum mennyisége literenként 50 mg és 500 mg között változik. Az antibiotikum termelését a fermentáció során a tenyészlények egy érzékeny Staphylococcus aureus vagy Bacillus subtilis törzzsel szemben kivitelezett biológiai értékmérésével követjük. A méréshez a standard lemezmódszert használjuk, ahol az antibiotikus aktivitást egy a tenyészlével telített szűrőpapír korong körül kialakuló zóna nagyságából határozzuk meg. A fermentációs táptalajban levő antibiotikum és a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
