174708. lajstromszámú szabadalom • Eljárás O,O-dialkil-S-ftálimino-tiofoszfátok előállítására
174708 MAGYAR NËPKOZTARSASAG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1978. I. 20. (EA—183) Nemzetközi osztályozás: C 07 F 9/16 Közzététel napja: 1979. VIII. 28. Megjelent: 1980. VIII. 30. Feltalálók: Szabadalmas: Dr. Rusznák István egyetemi tanár, 5%, Dr. Tőke László egyetemi tanár, 15%, Ëszakmagyarorszàgi Vegyiművek, Dr. Petneházy Imre vegyészmérnök, 15%, Nagy Lászlóné, Szakái Gyöngyi vegyész- Sajóbábony mérnök, 15%, Budapest, Dudás Józsefné oki. vegyész, 7%, Kerekes Ferenc vegyészmérnök, 8%, Marosvölgyi Sándor oki. vegyész, 4%, Dr. Szita István vegyészmérnök, 10%, Tóth László vegyészmérnök, 4%, Miskolc, Filetóth László oki. vegyész, 5%, Ockenfusz Csabáné oki. vegyész, 4%, Tóth András oki. vegyész, 8%, Sajóbábony ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Eljárás 0,0-dialkil-S-ftálimino-tiofoszfátok előállítására 1 A találmány eljárás az 1 általános képletű - amely képletben R1 és R2 lehet egyező vagy eltérő és 1-4 szénatomos alkil gyököt jelent - 0,O-dialkil-S-ftálimino-tiofoszfát előállítására. Az I általános képletű tiofoszfátok, vagy más- 5 ként 0,0-dialkil-tiofoszforsav-imidek fungicid hatását 1966-ban H. Tolkmith írta le (Nature, 211. SS2), s azóta különösen a gyümölcsösök és a gabona lisztharmat elleni védekezésben, az almavarasodás és moníliás gyümölcsfoltosság elleni védeke- 10 zésben alkalmazzák kedvező eredménnyel. Az I általános képletű vegyületek előállítására szolgáló eljárásoknak két fő csoportja ismeretes. Az eljárások egyik csoportja a dialkd-tio-foszforsavami- 15 dókból indul ki, míg a másik csoportja a tiofoszforsav-diészterldorídból. A 3 336 419 számú USA szabadalmi leírás szerint a ftáloilkloridnak és a dietiltiofoszforanűdnak trietilamin savmegkötőszer jelenlétében történő reá- 20 gáltatásával állítható elő a dietilftálimino-tiofoszfát. A 3 399 213 számú USA szabadalmi leírás olyan eljárást ismertet, amelynél a ciklikus-dikarbonsavanhidridet a dialkü-tiofoszforsav-amid alkáli fém ve- 25 gyületével reagáltatják, amelyet a tiofoszforsav-emidból és nátriumhidridből készítenek a reakcióelegyben. Ez a két eljárás ipari megvalósításának egyik nehézsége a dialled-tiofoszforsa va rnidok előállítási- 30 2 nak körülményessége, az alkálihidrid veszélyessége, más oldalról a ciklikus-dikarbonsav kloridjának előállítási és tisztítási problémái. Ezen túlmenően az eljárások hozama sem kedvező, s többféle nehezen elválasztható melléktermék is keletkezik a reakció során. Az eljárások másik nagy csoportja a tiofoszforsav-dialkilészter-klorid és a ftálimid nátrium vagy kálium sója reagáltatásával, valamilyen oldószeres közegben állítja elő az I általános képletű vegyületeket. Az 1 034 493 számú angol szabadalmi leírás szerint oldószerként alkalmazható N-metdpirolidon, dimetilformamid, dimetdacet-amid, N-metü-morfolin és hexametd-foszforamid. Az eljárások ezen csoportjának kétségtelen előnye, hogy a két reakciópartner a ftálimid-kálium és a tiofoszforsav-díészter-klorid egyaránt jól hozzáférhető, a szakirodalomból ismert módon előállítható vegyület, azonban az egységes céltermék elérésének előfeltétele a tiszta diészterklorid felhasználása. Hátránya viszont ezen eljárásoknak gazdaságtalansága, az alacsony (28-56%) hozam. Ezért a továbbfejlesztésre irányuló kutatás kereste a hozamnövelés lehetőségeit. D. W. Osborne és munkatársai vizsgálták az oldószer hatást, s megállapították, hogy az oldószer polaritásának csökkenésével csökken a hozam, míg a hexametüfoszforamid esetében 55% körüli, addig a dimetilform-174708
