174694. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-amino-indán-származékok előállítására
3 174694 4 Meglepő módon azt találtuk, hogy a II általános képletű N-fenil-amino-indánok és a III általános képletű halogénezett aminok hidrokloridjainak hosszadalmas és bonyolult dehidroklórozását elkerülhetjük, ha meghatározott fölöslegben vett nátriumamidot használunk. Az imént említett váratlan felismerésen alapuló találmány az alábbi előnyökkel rendelkezik: a) Lényeges megtakarítást érhetünk el berendezések szempontjából, nevezetesen elkerülhetjük legalább 4 rozsdamentes acél vagy zománcozott reakcióedény és az azokhoz kapcsolódó üveg és/vagy rozsdamentes acél csővezetékek használatát. b) Jelentősen csökkenthetjük a munkaráfordítást, minthogy kb. 80 kg I általános képletű vegyüld előállítása közben legalább 20 óra munkaráfordítást takaríthatunk meg. c) Lényegesen kevesebb lúgos reagenst és oldószert kell használnunk, mint abban az esetben, amikor a bázisokat fel kell szabadítanunk savaddíciós sóikból. Amint a szakirodalomból kitűnik, az aminok N-alkilezésére használt általánosságban ismeretes eljárásokban az amin nátriumsóját reagáltatják egy RX általános képletű vegyülettel (ahol R egy szerves csoportot és X egy halogénatomot jelent). Ilyen eljárásokat ismertet egyebek között a 3 075 967, a 2 947 747, a 2 945 855, a 2 976 286 és a 3 074 931 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás, továbbá a 610 738 számú svájci a 872 802 számú brit, az 567 963 számú belga és az 1 169 518 számú francia szabadalmi leírás. Az említett irodalmi források szerint az N-alkilezést oly módon hajtják végre, hogy az RX reagenst szabad bázis alakjában használják. Az N-alkilezéshez használt kiindulási amin vegyületből nátriumsó képződik függetlenül attól, hogy milyen sóképző anyagot használnak. Sóképzőként használnak például NaOH-t, CH3ONa-t, C2H5ON2-t vagy NaNHj-t. A várakozással ellentétben azt tapasztaltuk, hogy a találmány szerinti eljárásban használt aminból csak nátriumamiddal lehet sót képezni. A szakember számára tehát egyáltalán nem volt kézenfekvő, hogy egy amin (az N-fenil-amino-indán) hidrokloridjának N-alkilezése egy halogénezett aminnal (egy III általános képletű vegyülettel) közvetlenül végrehajtható nátriumamid jelenlétében. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a nátriumamid nem teszi lehetővé a bázis felszabadulását a halogénezett amin hidrokloridjából. A nátriumamid ugyanis még akkor sem reagál a halogénezett amin hidrokloridjával, ha azt hosszabb ideig melegítjük visszafolyató hűtő alatt egy szerves oldószerben, például toluolban. A találmány szerint eljárva lehetővé válik az I általános képletű N-aminoaIkil-N-fenil-2-amino-indánok előállítása II általános képletű N-fenil-2-amino-indánok, ahol R3 és R» jelentése a fenti, nátriumamid és III általános képletű halogénezett aminok, ahol n, Rt és R2 jelentése a fenti, reakciója útján oly módon, hogy a nátriumamid és egy szerves oldószer, előnyösen benzol vagy toluol keverékét a visszafolyatás hőmérsékletére melegítjük és egy II általános képletű N-fenil-2-amino-indánnal, ahol R3 és R, jelentése a fenti, vagy annak hidrokloridjával reagáltatjuk a visszafolyatás hőmérsékletén, majd az ammóniafejlődés befejeződése után továbbra is a reakcióelegy visszafolyatási hőmérsékletén egy III általános képletű halogénezett amin, ahol R,, R2 és n jelentése a fenti, hidrokloridját adjuk a reakcióelegyhez 1 mól N-fenil-2-amino-indánra számítva legalább 1 mól mennyiségben, és a reakcióhoz legalább a halogénezett amin hidrokloridja egyszeres moláris mennyiségének és az N-fenil-2-amino-indán egyszeres vagy az N-fenil-2-aminoindán hidrokloridja kétszeres moláris mennyiségének megfelelő moláris mennyiségű nátriumamidot használunk. A találmány szerinti eljárás első változata szerint úgy járunk el, hogy a II általános képletű N-fenil-2-amino-indánt szabad bázis alakjában, a III általános képletű halogénezett amint pedig hidrokloridja alakjában használjuk. Ebben az esetben a nátriumamidot legalább olyan moláris mennyiségben visszük a reakcióelegybe, amely a II általános képletű N-fenil-2-amino-indán moláris mennyisége és a III általános képletű halogénezett amin-hidroklorid moláris mennyisége összegének megfelel. A találmány szerinti eljárást a másik változat szerint úgy hajtjuk végre, hogy a II általános képletű N-fenil-2-amino-indánt hidrokloridjának alakjában, a III általános képletű halogénezett amint pedig szintén hidrokloridjának alakjában használjuk. Ebben az esetben a reakcióban alkalmazott nátriumamid moláris mennyisége legalább annyi, mint a II általános képletű N-fenil-2-amino-indán hidroklorid kétszeres moláris mennyiségének és a III általános képletű halogénezett amin hidroklorid egyszeres moláris mennyiségének összege. A találmány szerinti eljárást előnyösen oly módon foganatosítjuk, hogy a III általános képletű halogénezett amint az N-fenil-2-amino-indánra, illetve annak hidrokloridjára számítva mintegy 15%-os feleslegben alkalmazzuk. A találmány szerinti eljárás egyik lehetséges reakció menete az alábbi reakcióegyenletekkel szemléltethető. t 1. AH + NaNH2 -* ANa + NH3 2. ANa + BC1 • HC1 -*• AH + NaCl + BC1 t 3. AH + NaNHj -* ANa + NH3 4. ANa + BC1 -*• I + NaCl összeg: AH + BC1 • HC1 + 2NaNH2 -* t I + 2NaCl + 2NH3 A reakcióegyenletekben A jelentése (I) általános képletű csoport, ahol R3 és R4 jelentése a fenti. BC1 jelenti a III általános képletű klórozott amint, I pedig az I általános képletű ,2-amino-indán-szár-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
