174694. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-amino-indán-származékok előállítására
5 174694 6 mazékokat, ahol R,, R2, R3, R4 és n jelentése a fenti. Amint a reakcióegyenletekből látható, egy mól AH jelű vegyületre és egy mól BC1 • HC1 jelű vegyületre számítva legalább két mól nátriumamidot kell használni egy olyan rendszerben, ahol kiindulási vegyületként egy II általános képletű N-fenil-2-amino-indánt és egy III általános képletű klórozott amin hidrokloridját használjuk. A másik lehetséges reakciómenet esetében a II általános képletű N-fenil-2-amino-indánt is hidrokloridja alakjában használjuk kiindulási vegyületként. Ezt az esetet az alábbi reakcióegyenletekkel szemléltethetjük: / 1. AH • HC1 + NaNH2 -> AH+ NaCl + NH3 t 2. AH + NaNH2 -+ ANa + NH3 3. ANa + BC1 • HC1 AH + NaCl + BC1 T 4. AH + NaNH2 -*■ A • Na + NH3 5. ANa + BC1 -* I + NaCl összeg: AH • HCl + BC1 • HC1 + 3NaNH2 -* I + t + 3NaCl + 3NH3 Amint a reakcióegyenletekből látjuk, hogyha a kiindulási vegyületként mind a II általános képletű N-fenil-2-amino-indánt, mind a III általános képletű halogénezett amint hidrokloridja alakjában használjuk kiindulási vegyületként, egy mól AH • HC1 és egy mól BC1 • HC1 jelű kiindulási vegyületet figyelembe véve legalább három mól nátriumamidra van szükség a reakció lefolytatásához. A nátriumamid így nemcsak a II általános képletű N-fenil-2-amino-indán nátriumsójának képzésében játszik szerepet, hanem a II általános képletű vegyületnek és a III általános képletű vegyületnek hidrokloridjaikból való felszabadításában is. Ha a II általános képletű vegyületet és a III általános képletű vegyületet hidroklorid alakjában használjuk, akkor ezeket egy a nátriumamidot oldatban tartalmazó szerves oldószeres, így benzolos vagy toluolos reakcióközegben adjuk hozzá. A reakciót a visszafolyatás hőmérsékletén nitrogén atmoszférában hajtjuk végre, a reakció végbemenetele után a reakcióelegyet lehűtjük, a nátriumkloridot vízzel extraháljuk a reakcióelegyből, végül a kapott I általános képletű vegyületet kívánt esetben a szokásos módon savaddíciós sóvá, mint hidrokloriddá alakítjuk. Előnyösen úgy járunk el, hogy a III általános képletű halogénezett amin hidrokloridját mintegy 15%-os sztöchiometrikus fölöslegben vesszük az N-fenil-2-amino-indánhoz képest. A találmányt az alábbi példákkal világítjuk meg közelebbről az oltalmi kör korlátozása nélkül. 1. példa N-fenil-N-dietilaminopropil-2-amino-indán-hidroklorid előállítása (I általános képletű vegyület, ahol n = 3, R, = Rj = -C2H5, R3 = H, R* = H) 82,5 kg (336 mól) N-fenil-2-amino-indán-hidrokloridot, 75 liter tömény ammóniát, 75 liter vizet és 120 liter toluolt betöltőnk egy reakcióedénybe. A keveréket addig keverjük, míg az N-fenil-2-amino-indán fokozatosan átmegy a toluolos fázisba. Ezután kétszer 50 liter toluoUal extraháljuk a vizes fázist, a toluolos fázisokat egyesítjük, magnéziumszulfáton megszárítjuk és szűrjük. Így az N-fenil-2- -amino-indán szabad bázis toluolos oldatát kapjuk. Egy zománcozott acél reaktorba betöltünk 39 kg (1008 mól) porított nátriumamidot, és hozzáadunk 100 liter toluolt. A reaktorba betöltött anyagot keverés közben a visszafolyatás hőmérsékletéig melegítjük nitrogénáramban, a nedvesség kizárása mellett. Ekkor lassan hozzáadjuk az N-fenil-2-amino-indán toluolos oldatát. Minden részlet hozzáadásánál ammóniafejlődést tapasztalunk, amely könnyen követhető például egy paraffinnal töltött buborékoltató gázmosó beiktatásával. Az N-fenil-2-amino-indán oldatának beadagolása után 72 kg (386,4 mól, 15% felesleg) gamma-klór-propil-dietilaminhidrokloridot adunk részletekben a reakcióelegyhez a nedvesség kizárása mellett. A reakcióelegyet ezután még 3-4 órán át melegítjük visszafolyató hűtő alatt, a reakció előrehaladását vékonyrétegkromatográfiás vizsgálattal követjük. A reakció befejeződése után a reakcióelegyet lehűtjük, és 200 liter vizet adunk hozzá. Keverés és a vizes fázis elválasztása után 125 liter tömény sósavat és 275 liter vizet adunk a reakcióelegyhez. A reakcióelegyet újból extraháljuk kétszer 50 liter n-sósawal, azután a toluolos fázist eltávolítjuk. A pH-t 0-ra állítjuk be, és a megsavanyított vizes fázist addig extraháljuk kis részletekben vett diklórmetánnal, míg ez utóbbi elszíneződése elmarad. A diklórmetánnal sok szennyeződést távolítunk el. Ezután a pH-t pontosan 6-ra állítjuk be tömény nátriumhidroxid oldattal. A pH beállítása után a vizes fázist 250 liter, majd kétszer 100 liter kloroformmal extraháljuk. Az egyesített kloroformos fázisokat vízzel mossuk, megszárítjuk, szűrjük és szárazra bepároljuk. A bepárlási maradékot egy kg termékre számítva 10 liter acetonban oldjuk. Az acetonos fázist a visszafolyatás hőmérsékletén melegítjük, míg a szilárd anyag teljesen feloldódik, ekkor 5% aktív szenet adunk hozzá, szűrjük és térfogatának mintegy felére betöményítjük. Az így kapott oldatot lehűtjük, amikor is kikristályosodik az N-fenil-N-dietilaminopropil-2-amino-indán monohidrokloridja. A kapott kristályos anyagot centrifugával vagy szívótölcsérrel elválasztjuk és acetonból ezúttal aktív szén használata nélkül átkristályosítjuk. Az így kapott termék fehér kristályai 127—130°C-on olvadnak (Mettler). Hozam 70%. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
