174645. lajstromszámú szabadalom • Eljárás trágyázóanyag előállítására hígított istállótrágya felhasználásával
3 174645 4 B.Hidgetts: „Az állati termelés során keletkező trágya problémája az Egyesült Államokban” című cikkéből (Agriculture, London, 1972. évf. 79. kötet. 3. sz., 98-103. lap) olyan eljárást is megismerhetünk, amely a híg trágyalevet szétbontás nélkül beinjektálja a talajfelszín alá. A megoldás — főleg a szagképződés megelőzésére - hatékony, ám túlságosan költséges. A cikk egyébként részletesen főleg a baromfitrágya hasznosításával foglalkozik és jó megoldásnak tartja a trágyának légypetékkel való beoltását, amit követőleg a lárvák bebábozódása után a bábokat szárítani kell, darálni és a csibetápba bekeverni. A baromfitrágya komposztálásának elősegítésére szárazabb anyagokkal, pl. faforgáccsal való keverést ajánl. Mindemellett a cikk is hangsúlyozza, hogy az istállótrágya eltávolítása és hasznosítása a környezet-, víz-, levegő- és talajszennyezés tekintetében egyáltalában nincsen megoldva. A szilárd fázisnak kukoricacsutkával és szalmával való keverése nálunk is kísérlet tárgya volt. Mint látjuk, a híg trágya egyetlen közvetlen felhasználási lehetőségének a termőtalajba történő injektálása látszott, valamennyi többi megoldás rendkívül költséges berendezésekkel választja ki a hígított istállótrágyából a szilárd elemeket és a szilárd fázist használja fel esetleg más száraz anyaggal (tőzeggel, faforgáccsal, kukoricacsutkával) keverten komposztálással javítva vagy közvetlenül kihordva a földekre trágyázásra, míg a híg fázist vagy öntözésre, vagy esetleg vizszegény helyeken újabb öblítésre használja fel. Ám sem a képezett szilárd trágyázóanyag, sem pedig öntözőiévé nem mentesül e megoldásokban a kórokozó baktériumoktól. Mint tudjuk, az egészséges állatok hígtrágyalevében előforduló salmonellák még egy fél évig életképesek és okozhatnak egyre jobban teijedő salmonellás (tifuszos) megbetegedéseket. Ha az állat fertőzött, a veszély fokozottabb. A sertésorbánc kórokozójának pusztulásához több mint három hónap, a tuberkulózist okozó mycobaktériumokéhoz több mint másfél év szükséges; a száj- és körömfájás virusa is több mint egy hónapig fertőzőképes. A hígtrágya hasznosítását káros hatásának kiküszöbölése érdekében a legtöbb országban már hatóságilag is szabályozták. A kikötött feltételek természetszerűleg elég súlyosak, s még a hasznosítás területét is korlátozzák. A korábban már alkalmazott megoldások (a fentebb ismertetett, a szétválasztáson alapuló olyan módszerek, mint a hígfázis kiöntözése, az ülepítés utáni trágyázás, komposztálás stb., valamint - mint legprimitívebb megoldás - a hígtrágyának szétválasztás nélkül, szippantókocsival a termőtalajra való kihordása) eleve nem is jöhetnek számításba. A szétválasztás tisztítással való kombinációja (oxidációs árkos tisztítás, gamma-sugarakkal való kezelés) mind olyan költséges beruházással és üzemeléssel járnak, amelyek a hígtrágya hasznosítását gazdaságtalanná teszik. Még jobban megnehezíti a költséges beruházásokkal járó megoldásokat az is, hogy a szükséges létesítmények (szétválasztó, tisztító berendezések) a hígított trágya hasznosítását csak kisebb körzetekben, szűkebb területen teszik lehetségessé. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy például a sertéstelepek hígított trágyájában minden millió köbméterben mintegy 1150 t nitrogén, 730 t foszfor és 1150 t kálium van, ami 11 700 t szabvány műtrágyának felel meg, akkor nyilvánvaló, hogy semmiképpen sem lehet közömbös, hogy az országos viszonylatban több millió hígított trágya veszendőbe megy, vagy trágyázóanyagul hasznosítható-e. Találmányunk célja tehát a fenti hátrányos megoldásokkal szemben a hígított istállótrágya teljes felhasználása olyan kis összegű beruházásokkal és olyan termék képében, amelynek felhasználása az ismert megoldásokkal szemben sokkal szélesebb körben hasznosítható. Ezt a célkitűzést a találmány nem a hígított istállótrágyával önmagában, szilárd fázisával vagy ennek javított alakjával éri el, hanem azáltal, hogy a hígított istállótrágya felhasználásával új,bővített tartalmú trágyázó anyagot állít elő, amelynek nemcsak hogy megoldja a hígított istállótrágya eltávolítását és trágyázószerül való értékesítését, hanem ezenfelül többlethatásként talajlazító és a mezőgazdasági termelésben olyan fontos nedvességtároló hatása is van. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy az eddig is talajlazításra használt nyíltcellás műanyaghab kiválóan alkalmas arra, hogy a talajba eddig önmagában (üresen) történt beépítése helyett a híg istállótrágyát felszívott, vagy azzal telített állapotában építsük be. A találmány lényege ennek megfelelően az, hogy a hígított istállótrágyával keverés útján nyütcellás, formaldehid tartalmú műanyaghabot, pl. karbamid-formaldehid vagy melamin-formaldehid habot itatunk át. A formaldehid, illetve az ebből keletkező formaldehidgáz hatására a jelenlevő patogén mikroorganizmusok az átitatást követő három órán belül elpusztulnak, utána néhány (5-7) napon belül maga a formaldehid-gáz is eltávozik. Ilymódon az így előállított trágyázóanyagot vagy azonnal a beépítés helyére lehet szállítani, ahol pár nap múlva beásható, vagy szarvasokban lehet a beépítésig tárolni, ahol tápanyagából gyakorlatilag csak jelentéktelen mértékben veszít. Előnyös tulajdonságát illetően jellemzésül megemlítjük, hogy a karbamid-formaldehid hab 33 súlyszázalék szenet és 30 súlyszázalék nitrogént tartalmaz, 70 %-ban nyütcellás szerkezetű, teljes telítettségig 90 térfogatszázalék folyadék felvételére képes, ami súlyszázalékban kifejezve 4100 súlyszázalékot jelent. A hab a cella nagyságától és típusától függően 12-30 kg /m3 között változik. Ami az átitatást illeti, a műanyag habhoz hozzávezetve a hígított istállótrágyát, a keverést magát valamilyen pl. a nyugatnémet gyártású DOSIMÄT keverőgéppel végezhetjük. A hígított istállótrágyán a találmány célkitűzéséből kifolyólag elsősorban a vízzel felhígított, keverten jelentkező állati (főleg sertés-, szarvasmarha- és ló) ürüléket és vizeletet értjük, de a híg istállótrágya fogalma bármüyen szervestrágya keveréket is jelenthet, amelynek folyadékfázisa a szilárd fázishoz képest olyan mértékű, hogy azt az alkalmazott műanyaghab még maradéktalanul fel tudja szívni. Megfigyelésünk szerint a felitatáshoz szükséges hab mennyisége fordítottan arányos a híg istállótrágya szilárdanyag tartalmával. így 100 kg híg istállótrágyában ha 0,2 1,0 5,0 10,0 kg szÜárd anyag van, akkor 25 23 16 6 kg műanyaghab szükséges. Gyakorlatüag a folyadékfázisban legfeljebb mintegy 10 % szilárd fázis lehet jelen; ha ennél több van, akkor további víz hozzáadásával kell az arányt kedve-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
