174644. lajstromszámú szabadalom • Eljárás heparin előállítására
3 174644 4 rekkel nyerstermékként kinyert nyers heparin olyan mértékben tiszta, hogy e nyerstermék tisztítása során a 200 USP-egység/mg-os tisztaságot messze meghaladó tisztasági fokot érünk el. A jelenleg a kereskedelemben kapható heparinkészítmények tisztasága általában 150 USP-egység/mg, illetve néhány esetben 155 USP-egység/mg. 1 USP-egység/mg az Amerikai Egyesült Államok Gyógyszerkönyvében megadott egységnyi aktivitás, amellyel a konzervált birkavér vérrögképződésének gátlását mérik. 1 USP-egység kb. 1,1 nemzetközi egységnek (UI) felel meg. Mivel a számos eljárásjavitás ellenére sem kielégítő a kereskedelmi forgalomban lévő heparinkészítmények aktivitása, ezért például az Amerikai Egyesült Államok Gyógyszerkönyve előírja, hogy a (bélnyálkából) kinyert heparinkészítmények aktivitásának legalább 140 USP-egység/mg-nak kell lennie. Eddig csak laboratóriumi méretekben sikerült L.W. Kananagh-nak és L.B. Jaques-nak [Arzneimittelforschung (Drug Research) 24. No. 12, 1942 (1974)] a bárium-só ismételt kristályosítása útján az eddigi legnagyobb tisztaságú, 175 USP-egység/mg-os aktivitású heparint előállítania. A sós bélpáclének mint alapanyagnak a találmány szerinti alkalmazása útján sikerült üzemi méretekben olyan tisztán kinyerni a heparint, hogy az már nyerstermékként is majdnem színtelen. Valamennyi eddig ismert, más alapanyagból nyert nyers heparint ezzel szemben először drága és nagy veszteséggel járó műveletekkel színteleniteni kellett (3 179 566 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás). A sós bélpáclé ezenkívül jól tárolható, majdnem szagtalan alapanyag, amelyet veszteség nélkül lehet tárolni hosszú időn át. így nem szükséges kémiai vagy más tartósító eljárásokat alkalmaznunk. A találmány tárgya tehát eljárás a sós bélpáclének mint heparin kinyerésére alkalmas alapanyagnak az alkalmazására, valamint eljárás heparinnak állati szövetekből nyert sóoldatokból, önmagában ismert módon, különösen nagy tisztaságban való kinyerésére, és az jellemzi, hogy sós bélpácléből mint alapanyagból indulunk ki. A találmány szerinti eljárást a továbbiakban, a találmány oltalmi körének szűkítése nélkül, példákkal szemléltetjük. 1. példa Egy 1500 liter térfogatú, keverős készülékben lévő 600 liter sós pácléhez kevertetés közben, félóra alatt hozzácsurgatunk 600 liter metanolt. További félóra utánkevertetést követően még mintegy 1 órán át állni hagyjuk az elegyet. Utána dekantáljuk a zavaros felülúszó folyadékot, és 2 napig állni hagyjuk a visszamaradó szuszpenziót. Ezután újra dekantáljuk a felülúszót, és centrifugáljuk a maradék szuszpenziót. Az ílymódon nyert szilárd anyagot csökkentett nyomáson megszárítjuk, ílymódon 1,68 kg-nyi, 11 USP-egység/mg heparin-aktívitású terméket nyerünk, amelynek még 60 7<-a konyhasó. 2. példa A 754 885 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban ismertetett eljáráshoz hasonlóan, kevertetés közben ecetsavval (kb, 50 ml) pH=3,l-3,2-re savanyítunk 3 liter sós páclevet. Néhány órai állás után dekantáljuk a felülúszó oldatot, és centrifugáljuk a visszamaradó szuszpenziót. A csapadékot eldobjuk, és az egyesített anyalúgokat nátrium-hidroxid-oldattal semlegesítjük, majd kevertetés mellett az anyalúg térfogatával azonos térfogatú metanolt adunk hozzá. 45 perc állás után dekantáljuk az oldatot a kivált konyhasóról. Több órán át állni hagyjuk ezt a szuszpenziót, dekantáljuk a felülúszót, és centrifugáljuk a maradék szuszpenziót. Csökkentett nyomáson megszárítjuk a csapadékot, ily módon 3,76 g 23 USP-egység/mg aktivitású terméket nyerünk. 3. példa 14 liter vízzel felhígítunk 3 liter sós páclevet. Hozzáadunk 50 g Kieselgurt és 7 g benzethónium-klorid (=hyamin 1622, Pohm és Haas) 100 ml vízzel készült oldatát. Néhány óra múlva dekantáljuk a felülúszó folyadékot, és leszűrjük a maradék szuszpenziót. Vízzel háromszor kimossuk a csapadékot, majd az 1 228 241 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírásban megadott módon háromszor 200—200 ml 2 mólos konyhasó-oldattal kivonatoljuk a még nedves csapadékot. Az egyesített kivonatokból térfogatukra számított kétszeres térfogatú metanollal csapjuk ki a terméket. Az elkülönített és megszárított csapadék súlya 560 mg, aktivitása: 163 USP-egység/mg. 4. példa 3 liter sós páclé pH-ját kevertetés közben, ecetsavval 3,1—3,2-re állítjuk be. Több órás állás után dekantáljuk a felülúszó oldatot, és centrifugáljuk a maradék szuszpenziót. Vízzel 15,5 liter össztérfogatra hígítjuk az egyesített oldatokat, és hozzáadunk 40 g Kieselgurt és 7 g benzethónium-klorid (hyamin 1622) 100 ml vízzel készült oldatát. Néhány órai állás után a 3. példában leírt módon elkülönítjük, és tovább feldolgozzuk a csapadékot. Ily módon 796 mg, 105 USP-egység'mg aktivitású terméket nyerünk. 5. példa 3 liter sós páclevet 13 liter vízzel hígítunk (vö. 1 156 938 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírás). Utána kb. 50 ml ecetsawal pH=3,2-re savanyítjuk az oldatot. Néhány óra alatt csapadék válik ki az elegyből, dekantáljuk a tiszta felülúszó oldatot, és centrifugálással elkülönítjük a csapadékot. Szárítás után 16,6 g nyers, 5,5 USP-egység/mg aktivitású nyers heparint nyerünk. 6. példa 10 liter sós páclevet 50 ml vízzel hígítunk. Egy szűrőn keresztül egy 26 mm átmérőjű és 380 mm hosszú ioncserélő oszlopon folyatjuk át ezt a hígított oldatot, mintegy 3 liter/óra átfolyási sebességgel. Ioncserélő: egy közepes mértékben bázikus, makropórusos anioncserélő gyanta, klorid-fázisban (Lewatit CA 9249). Használhatunk más anioncserélő gyantát is, mint például az 1 253 868 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírásban alkalmazott Dowex 1-X-l-et. Az oldat átfolyatása után kiszedjük a gyantát az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
