174606. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tripeptidek előállítására
7 174606 8 képzést azonban előnyösen alkalmazhatjuk például a tripeptid terminális karboxil-csoportjának védelmére. Néhány észter-típusú védőcsoport aktiváló hatással is rendelkezik, azaz fokozza az adott vegyidet reakciókészségét a kapcsolási reakcióban. Az aktiválás mértéke az észterképző csoport kémiai szerkezetétől függ. Az „aktiválás” megjelölésen általában azt értjük, hogy a karboxil-csoport nukleofil támadásokra érzékenyebbé válik. Az aktiváló hatású észter-védőcsoportok közül példaként a p-nitro-fenil-, 2,4-dinitro-fenil-, N-hidroxi-szukcinimidil-, perfluorfenil-, cianometil-, perklórfenil-, 2,4,5-triklórfend-, 4-metiltio-fenil-, 8-hidroxi-kinolü- és 1-hidroxi-benztriazolil-csoportot, továbbá a tioészter-csoportokat, így a p-nitro-benziltio-, p-nitro-feniltio- és feniltio-csoportot említjük meg. Az aminosav-komponenseket különféle módszerekkel kapcsolhatjuk. E módszerek közül az alábbiakat említjük meg: (a) Az a-helyzetben védett amino-csoportot tartalmazó aminosavak közvetlen kondenzációja védett karboxd-csoportot tartalmazó aminosavakkal. (b) Az a-helyzetben védett amino-csoportot tartalmazó aminosav átalakítása aziddá, majd e vegyület reagáltatása védett karboxil-csoportot tartalmazó aminosawal. (c) 0 Az a-helyzetben védett amino-csoportot tartalmazó aminosav-halogenid vagy -vegyes anhidrid reakciója védett karboxd-csoportot tartalmazó aminosawal. (d) Az a-helyzetben védett amino-csoportot tartalmazó, aktivált aminosavészter reakciója védett karboxd-csoportot tartalmazó aminosawal. (e) Az a-helyzetben védett amino-csoportot tartalmazó aminosav közvetlen kondenzációja védett karboxil-csoportot tartalmazó aminosawal, kondenzálószer (példáid karbodíimid-vegyület, karbodiimid-vegyület és hidroxibenzotriazol, karbodiimid-vegyület és N-hidroxi-szukcinimid, trifenilfoszfit és imidazol, trifendfoszfln és dipiridil-2,2’-diszulfid vagy Woodward-reagens) jelenlétében. Különösen előnyösnek bizonyult a (b) és az (e) módszer. Az (e) módszer során kondenzálószerként célszerűen karbodiimid-vegyületeket alkalmazunk. Az (I) általános képletű tripeptideket különféle szintézis-lépésekkel alakíthatjuk, ki. Egy előnyös eljárásváltozat szerint az aminosav-komponensek egymáshoz kapcsolásával először a közbenső dipeptid-vegyületet alakítjuk ki, majd ehhez kapcsoljuk a harmadik aminosav-komponenst. A kapcsolási lépések során a karboxü-csoporton keresztül reagáló aminosav-komponens a-helyzetű amino-csoportjára, illetve az a-helyzetű amino-csoporton keresztül reagáló aminosav-komponens karboxd-csoportjára általában védőcsoportot viszünk fel. Adott esetben a molekulában jelenlevő egyéb reakcióképes csoportokat (például a hisztidin imidazol-csoportját) is védhetjük. Egy amid-típusú tripeptidet például a következő lépéssorozattal alakíthatunk ki (hasonlóan állíthatjuk elő az észter-típusú tripeptideket is): (a) L—Pyr+L—His—Y ->L—Pyr—L—His—Y (b) L-Pyr-L-His-Y-►L—Pyr—L—His+Y (c) L-Pyr-L-His+L-T ca-NH2 -► ->L-Pyr-L-His-L-Tca-NH2 A felsorolt reakcióegyenletekben „Y” karboxil-védőcsoportot jelent. Ha Y aktiváló hatású csoportot jelent, a (b) és (c) lépést összevontan hajthatjuk végre. A reakcióegyenletekben nem tüntettük fel az a-helyzetű amino-csoport védőcsoportjait, nyilvánvaló azonban, hogy kívánt esetben az a-helyzetű amino-csoportra védőcsoportot vihetünk fel, amelyet egy következő lépésben távolíthatunk el a kész tripeptidről. Az egyes aminosav-komponenseket természetesen a példaként bemutatottól eltérő sorrendben is összekapcsolhatjuk. Eljárhatunk például úgy is, hogy az első lépésben az M2 aminosavat kapcsoljuk az M3-NH2 (vagy —OR) aminosav-komponenshez, majd az így kapott M2—Mj—NH2 (vagy -OR) dipeptidhez kapcsoljuk a harmadik aminosav-komponenst. Az (I) általános képletű vegyületeket úgy is előállíthatjuk, hogy a tripeptidet lépésenként építjük fel egy gyanta-mátrixon. Az eljárásban oldható és oldhatatlan gyanta-rendszereket egyaránt felhasználhatunk, előnyösen azonban oldhatatlan gyantákat alkalmazunk. Az oldhatatlan gyanták alkalmazásával végrehajtott reakciót szilárd fázisú reakciónak (vagy Merrifield-szintézisnek) nevezhetjük. A reakcióhoz általában karboxil-csoportokat hordozó oldhatatlan gyantákat használunk fel, e gyanták közül példaként a Merrifíeld-gyantát említjük meg. flyen gyanta például a klórmetilezett sztirol-divinilbenzol kopolimer. A tripeptidet lépésenként alakítjuk ki a gyantán, majd a kész tripeptidet eltávolítjuk a gyantáról. Ezt az eljárásváltozatot az alábbi reakcióegyenletekkel szemléltetjük. A reakcióegyenletekben „P” a gyanta-mátrixot jelenti, míg X és X1 amino-védőcsoportot jelent. (I) X—L—Pip+„P”->X—L—Pip—„P” (ii) X—L—Pip—„F’-»L—Pip—„P” (iii) X1 —L—His+L—Pip—„P”~+-+X1 -L-His-L-Pip-„P” (iv) X1 -L-His-L-Pip-„P”-> -+ L—His—L—Pip—„P” (v) L—Kic+L—His-L—Pip—,JP”-> L—Kic—L—His-L—Pip—„P” Ezt követően a kapott tripeptidet eltávolítjuk a gyantáról. Az alkalmazott reagensektől és reakciókörülményektől függően az eltávolított tripeptid karboxil-, észter- vagy amid-csoportot tartalmazhat terminális csoportként. Ha terminális csoportként karboxil-csoportot tartalmazó tripeptidet kapunk, ezt a vegyületet ismert módon átalakíthatjuk a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
