174599. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyümölcstermő-és más mezőgazdasági haszonnövények termése érésének gyorsítására és/vagy cukortartalmának növelésére
5 174599 6 Sárgadinnye esetében tövenként mintegy 1,2—2,2 dkg — hektáronként 96-144 kg — K20 hatóanyagot juttatunk a gyökérzónában a talajba. Amennyiben a K2 0 hatóanyagot a mag vetését megelőzően visszük a talajba, a K20 tartalmú anyagot — célszerűen 60%-os KCl-t - 5-10 cm mélységre a talajba bedolgozzuk. Amennyiben a K20 hatóanyagot a tenyészidő első harmadában visszük be a talajba, a K20 tartalmú anyagot- célszerűen 60%-os KCl-t - a tő két ellentétes oldalán, mintegy 10 cm-es oldaltávolságban és 5—10 cm mélységben két, lényegében egyenlő adagban helyezzük el. Görögdinnye és sütnivaló tök esetében tövenként mintegy 7,8—11,0 dkg —hektáronként 192-270 kg - K20 hatóanyagot juttatunk a gyökérzónában a talajba. Görögdinnyénél a K20 hatóanyagot a tenyészidő első harmadában, a tő két átellenes oldalán, mintegy 10 cm-es oldaltávolságban, 5—10 cm-es mélységben, lényegében egyenlő adagokban juttatjuk a talajba. Sütőtöknél a K20 hatóanyagot a tenyészidő első harmadában, a tő két átellenes oldalán, mintegy 15 cm-es oldaltávolságban, 5—10 cm mélységben, kb. egyenlő adagokban juttatjuk a talajba. Gyümölcsfák — főként egyes korai (júniusban érő) őszibarackfajták, pl. a „Madeleine Pönyet”, az „Alexander”, a „Mayflower” és az „Aranycsillag”, az almafák közül a „Jonathán”-almafajták esetében - a tenyészidő első harmadában, a lombfelület nagyságától függően termőfaegységenként mintegy 30—360 dkg - hektáronként 150-1800 kg - K20 hatóanyagot juttatunk a gyökérzónában a talajba. Ez esetben a K20 hatóanyagot a gyümölcsfa lombozatának a talajra vetített kerületi vonala tartományában készített 10-20 cm mély — célszerűen árokszerű - mélyedésben helyezzük el. Cukorrépa cukortartalmát oly módon növelhetjük a találmány értelmében, hogy a sorbavetett cukorrépa számára évente legalább egyszer — a szokásos trágyázással a talajba vitt K2 O hatóanyag mennyiségen túlmenően — folyóméterenként mintegy 2,4—3,6 dkg — hektáronként 600-900 kg - K20 hatóanyagot juttatunk célszerűen KC1 formájában a gyökérzónában a talajba. Célszerűen a K20 hatóanyagot tartalmazó anyagot soronként, egyenletesen elosztva, a vetőmag elvetésével egyidejűleg juttatjuk a talajba oly módon, hogy előbb a K20 hatóanyagot tartalmazó anyagot a talajfelszíntől számított mintegy 3-5 cm mélységben elhelyezzük, s erre az anyagra visszük rá a vetőmagot. Lucerna és rétifű cukortartalmát a találmány értelmében azáltal növelhetjük, hogy évente legalább egyszer, a tenyészidő elején és/vagy az első kaszálás előtt, célszerűen a március közepe-április közepe közötti időszakban, - a szokásos trágyázással a talajba vitt K20 hatóanyag mennyiségen túlmenően — hektáronként mintegy l,8-3,6q K20 hatóanyagot — célszerűen KC1 formájában - szórunk ki lényegében egyenletesen elosztva a termesztési területre. Célszerű, ha lucerna és édes rétifű esetén mintegy 3,0 q/ha KCl-t, savanyú rétifű esetén pedig mintegy 6 q/ha 60%-os KCl-t szórunk ki á termesztési területre. Búza és kukorica érési idejének megrövidítését a találmány értelmében azáltal érhetjük el, ha évente legalább egyszer, célszerűen az október vége-november eleje közötti időszakban vagy/és márciusban- a szokásos trágyázással a talajba vitt K20 hatóanyag mennyiségen túlmenően - hektáronként 1,2—l,8q K20 hatóanyagot juttatunk a gyökérzónában a talajba, célszerűen KC1 formájában. Ez esetben a K20 hatóanyagot tartalmazó anyagot — célszerűen 60%-os KCl-t — a termesztési területre kiszórjuk, kukoric» esetén az anyagot a talajba beszántjuk. A találmányhoz fűződő előnyös hatások a következők: Az érés előbbre hozása egyes esetekben jelentős értékesítési többlet bevételt eredményez, választék bővítést jelent, más esetekben viszont (pl. fűszerpaprikánál) kiküszöböli azt a veszélyt, hogy az esetleges koraőszi (szeptember 7—10. közötti) fagyok a termést károsítják, esetleg tönreteszik. A megnövekedett cukortartalom növeli a gyümölcsök élvezeti értékét, fokozza pl. a bor M°-át, cukorrépa esetében növeli a végtermék mennyiségét, lucernának vagy a rétifűnek tehenek takarmányozására való felhasználásánál g tejhozam növekszik. Pálinka készítésére szánt gyümölcsök találmány szerinti káliumkezelése nagyobb mennyiségű pálinkában jelentkezik. A búza előbb érik be, csapadékos években a sikértartalma nő. A kukorica korai beérésének előnye, hogy az esetleges koraőszi fagy nem károsítja, a keményítő-tartalma növekszik. A találmányt a továbbiakban - a teljesség igénye nélkül - példák alapján ismertetjük részletesen. 1. példa Mind korai, mind késői érésű szőlőfajtákat kezelhetünk a találmány szerinti eljárással. Tőkeművelésű szőlő esetében - a tőke erősségétől és termőképességétől függően - tőkénként, a tőke két oldalán elosztva, a tőkétől 15-20 cm oldalirányú távolságban 25—30 cm (ásónyom) mélységbe, tehát a gyökérzónába összesen 5-10 dkg 60% K20 hatóanyagot tartalmazó káliumkloridot (KC1), vagyis káli műtrágyát (a továbbiakban káli műtrágyát) adagolunk, a két ásónyomban egyenlő adagokban elosztva. Ez hektáronként tőke- és lugasművelésű szőlőnél 360-720 kg K20 hatóanyagot jelent. Az adagolás célszerű időpontja: október vége — november eleje, amit az egyébként szokásos trágyázással egyidejűleg is végezhetünk, vagy pedig március hónapban, a nyitás előtt, amikor a - pl. géppel készített — árokszerű mélyedésbe akár géppel, akár kézzel is kiszórhatjuk a káli műtrágyát. Az adagolási időpont ilyen megválasztása azt eredményezi, hogy a kálium oldódásához, majd felszívódásához elegendő idő áll rendelkezésre. Lugasművelésű szőlő esetében a fentiekkel lényegében azonos módon járhatunk el azzal az eltéréssel, hogy - ugyancsak a tőke erősségétől és termőképességétől függően - tőkénként 10-20 dkg káli műtrágyát adagolunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
