174599. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyümölcstermő-és más mezőgazdasági haszonnövények termése érésének gyorsítására és/vagy cukortartalmának növelésére
3 174599 4 érvényesíthető, tehát bizonyos mezőgazdasági növények - például cukorrépa, paradicsom, számos gyümölcstermő növény, szőlős stb. — termésének a cukortartalma lényegesen megnövelhető és/vagy a termés érési ideje - például fűszerpaprika esetében — számottevően megrövidíthető. A találmány az alábbi felismeréseken alapszik: A mezőgazdasági haszonnövények nagy részénél a termés, pl. gyümölcsök érésének megindulásában és a beérés sebességében egyebek (pl. sok napfény, bőséges csapadék) mellett meghatározó szerepet játszik a kálium, amely nem tápanyag, következésképpen a növényi szervezetnek nem szerkezeti eleme, hanem a növényi életfolyamatok gyorsaságát befolyásoló tényező, a biokémiai reakciók sebességét növelő, kation hatású elem. A kálium hatása a növényben kettős: egyrészt előnyösen befolyásolja az érési folyamát megindulását, meggyorsítja az érést, tehát előbbre hozza a termés beérését, másrészt elősegíti a cukorképzést. A találmány alapját az a további felismerés képezi, hogy a szokásos trágyázással a talajba vitt K20 hatóanyag mennyiségét lényegesen meghaladó — növényfajtánként változó - K20 mennyiséget kell a talajba vinnünk, ha az érésgyorsításban és a cukortartalom-növelésben lényegesen kedvezőbb eredményeket akarunk elérni. További fontos felismerés, hogy a káliumadagolás sem általában, sem a vegetációs időben nem káros, mivel a növény annyit vesz fel, amennyire szüksége van. A vegetációs időben végzett káliumadagolás inkább előnyös, mert ebben az időszakban általában sok a napfény és bőséges a csapadék, s a növény a káliumot bármikor fel tudja venni. A növény a káliumba mintegy „belenő”, így a káliumnak laza talajban nincs ideje mélyre bemosódni, kötött talajban pedig a talajkolloidokhoz kötődni. Egyébként — éppen mert a laza talajba bemosódik, kötött talajban pedig a felszínközeli rétegben kolloidálisan megkötődik a kálium — azonos mennyiséget kell adagolni kötött és laza talajban. Amennyiben tehát a káliumot megfelelő időben, helyen és mennyiségben adagoljuk, az érésgyorsítás és cukortartalom-növelés feladata — anélkül, hogy a kálium adagolása szükségszerűen nitrogénnel vagy foszforral egyidejűleg történnék — megoldható. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynek az a lényege, hogy a növények gyökérzónájába évenként legalább egyszer - célszerűen a tenyészidő elején, vagy/és annak első harmadában, vagy/és a tenyészidőt megelőző év őszi időszakában, vagy/és a palántázást megelőzően, vagy/és a magvetéssel egyidőben — a szokásos trágyázással a talajba vitt K20 hatóanyagmennyiségen felül - növényegységenként (tőkénként, tövenként, fánként stb.) célszerűen KC1 formájában 1,2-360 dkg - hektáronként mintegy 96-1800 kg - K20 hatóanyagot juttatunk. Célszerűen a K20 hatóanyagot tartalmazó anyagot, főként 60%-os KCl-t a talajban képzett mélyedésben — például csatornában — helyezzük el, majd talajjal betakarjuk. „Szokásos trágyázáson” mindenütt e leírásban azt a műveletet kell érteni, amellyel a termésmennyiség növelése céljából szükséges trágyamennyiséget (tápanyagmennyiséget) rendszerint szervestrágya és/vagy NPK műtrágya formájában - általában évről évre a talajba juttatják. E trágyamennyiséget a mindenkori növénykultúra tápanyag-igényének és az elérni kívánt terméseredménynek a függvényében termelési tapasztalatok, illetve szakkönyvek alapján határozzák meg. A „szokásos trágyázás” elsődleges célja tehát nem az érésgyorsítás vagy a cukortartalom növelés, hanem a termésmennyiség növelése. Termő szőlő esetében tőkénként - a tőke erősségétől és termőképességétől függően — 3—15 dkg - hektáronként 360-720 kg — K20 hatóanyagot juttatunk a gyökérzónában a talajba, mimellett tőkeművelésű szőlőnél előnyösen 360—480 kg/ha, lugasművelésű szőlőnél pedig 360—720kg/ha K20 hatóanyagot alkalmazunk. Előnyösen a K20 hatóanyagot a tőkétől 15—20 cm oldaltávolságban, 25—30 cm mélységben, célszerűen a tőke körül legalább három-négy helyen egyenlő adagokban elosztva, vagy a tőkétől 15—20 cm oldaltávolságban, 25-30 cm mélységben kiképzett csatornákba adagolva juttatjuk a talajba. Célszerű továbbá, ha a K20 hatóanyagnak a talajba juttatását az október vége, november eleje közötti időszakban vagy/és március hónapban, vagy/és a nyitás előtt hajtjuk végre. Egy találmányi ismérv szerint hűvös időjárás és/vagy csapadékhiány miatt az érésben elmaradt szőlő — főként a „Favorit”, a „Pannónia kincse” és a „Cardinal” fajták esetében — gyökérzónájába, a július vége körüli időszakban ismételten K20 hatóanyagot viszünk be, célszerűen oly módon, hogy tőkénként 3-4 liter vízben oldott 6-8 dkg K2 O hatóanyagot — előnyösen 10—13 dkg 60%-os KCl-t — a tőke két ellentétes oldalán, a tőkétől 15—20 cm oldaltávolságban, 20—25 cm mélységben a talajba juttatunk. Fűszerpaprika és/vagy paradicsompaprika és/vagy kései paradicsom esetében tövenként (palántánként) mintegy 1,2 —2,2 dkg — hektáronként 500—260 kg — K2 O hatóanyagot juttatunk a gyökérzónában a talajba. Amennyiben AK20 hatóanyagot a palántázást megelőzően visszük be a talajba, a K2 O tartalmú anyagot, előnyösen 60%-os KCl-t 5—10 cm mélységben a talajba bedolgozzuk. Korai érésű szamócafélék esetében a tenyészidő elején tövenként mintegy 1,2—2,2 dkg — hektáronként mintegy 240—360 kg - K2 O hatóanyagot juttatunk a gyökérzónában a talajba. Célszerűen a K20 hatóanyagot a tő két ellentétes oldalán 8—10 cm oldaltávolságban és 1—2 cm mélységben helyezzük el a talajban. Ribizke és málna esetében a tenyészidő első harmadában — előnyösen március-április hónapokban — tövenként mintegy 1,8-2,9 dkg — hektáronként 150—180 kg — K20 hatóanyagot juttatunk a gyökérzónában a talajba. Ez esetben a K20 hatóanyagot a tövek két átellenes oldalán 20-25 cm oldaltávolságban és 5—10 cm mélységben juttatjuk a talajba. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
