174583. lajstromszámú szabadalom • Komplex eljárás instabil talaj- vagy kőzettartományok lokális stabilizálására
3 174583 4 hogy az üregbe juttatott tömedék megszilárdulása után közte és az eredeti üreget határoló felületek között mindig kisebb-nagyobb rések, repedések, illetve folytonossági hiányok alakultak ki. A folytonossági hiányok jelenléte következtében az üregkitöltés soha nem volt tökéletes. Ezért a tömedékelő anyaggal kitöltött üreget talajmechanikai-kőzetmechanikai szempontból soha nem lehetett a termett talajjal, illetve a termett kőzettel azonos módon és mértékben teherbírónak tekinteni. A tapasztalat szerint a szóban forgó jelenség azzal a mellékhatással is jár, hogy a fedőréteg a külső teher hatására könnyen és nemkívánatos módon repedékennyé válik A tömedékeléssel való üreg-hatástalanítás egy sajátságos módszere található meg a 168 429 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásban, amelynél a tömedékelést duzzadásra képes utószilárduló anyag segítségével hajtják végre. Az elvileg helyes elgondolás azonban nem minden esetben alkalmazható, mivel a duzzadásra képes utó szilárduló anyagnak zeg-zugos, szabálytalan és esetleg keskeny résekre vagy szűk ágakra oszló üregrészekbe való bejuttatása csak nagy túlnyomás segítségével lehetséges. Ehhez költséges gépi berendezésekre van szükség, és a megszilárdult tömedékelő anyag, valamint az üreg eredeti határoló felülete pl. főtéje között pedig gyakran maradnak kitöltetlen hézagok. Nehézség mutatkozik abban is, hogy az utószilárduló tömedékanyag pernyét tartalmaz, amelynek szállítása, tárolása és ezeknek a műveleteknek a kivitelezési munkával való időbeni összehangolása nehezen oldható meg. A tömedékelő anyag pernyebeton jellegével függ össze az is, hogy annak terülése csekély, és ezért egyetlen beadagolási helyen 50-80 m3 -nél több tömedékelő anyagot nem lehet bejuttatni. Emiatt nagy mennyiségű — a talajfelszín alatt elvégzendő — gátépítési munkára is szükség van. A tömedékelő anyag csekély terülőképessége folytán gyakran tökéletlen az üreg-kitöltés, különösen a már említett belső gátaknál, az üreg elágazási helyein, valamint a tömedékelő anyag beadagolásától távolabb elhelyezkedő üregszakaszokon. Az ismert megoldások egy másik családjába tartoznak azok a módszerek, ahol a talajfelszín alatti üreg hatástalanítását járulékos szerkezetek beépítésével valósítják meg. Ezek az úgynevezett „kíboltozásos” eljárások, melyeknél legtöbbször falazásos módszerekkel - így kőből, téglából, betonból stb. készült falazóidomok segítségével — az eredeti üreg belsejében belülről elkészített új teherviselő boltozatokat alakítanak ki. Alapgondolatában hasonló, de kivitelét tekintve eltérő módszer ismerhető meg all 930 lajstromszámú NDK szabadalmi leírásból. Ennél a megoldásnál az üreg belsejében elkészített teherviselő boltozatot egy kettős görbületü héjfelület alkotja. Ezt oly módon állítják elő, hogy gumiból vagy gumírozott textilanyagból készült fölfújható sablonra hordanak föl gyorsan kötő utószilárduló anyagot. A fölhordott anyag általában gipsz, amelynek megkötése után a felületéhez könnyen hozzákötő további - pl. gipszsalakbetonból levő - teherviselő réteget készítenek. Az említett NDK szabadalmi leírásban található eljárás alkalmas teherviselő boltozat kialakítására, és így elvileg - elegendő hely esetén - az üreg belsejének alulról való támasztására. Kedvezőtlen azonban, hogy ez az „elegendő hely” aránylag nagy kell hogy legyen, mivel a fölfújható sablonnal előállított héj kialakításához állványszerkezetet kell építeni, az állványszerkezet összeállításához szükséges segédanyagokat pedig a talajfelszín alatti üregbe kell juttatni. Ez sokszor nehézségbe ütközik, sőt nem egyszer megoldhatatlan. így ez a módszer üregek illékonnyá tételére ritkán alkalmazható racionálisan. Emellett az eljárás lassú és költséges is. Az előbbinél fejlettebb, teljesítőképesebb és kisebb helyigényű építési eljárást tesz lehetővé egy másik pneumatikus zsaluzat, amelyet az 1 559 035 lajstromszámú NSZK közzétételi irat ismertet. Ezt a zsaluzási módszert voltaképpen csatornaszelvények betonozásához fejlesztették ki. Olyan zsaluzóanyagot használnak, amely fölfújható tömlő formájában képez zsaluhéjat, el van látva azonban húzóerő fölvételére alkalmas távtartó sávokkal. A távtartó sávok azért szükségesek, hogy segítségükkel körtől eltérő keresztmetszetű csatornaszelvényeket lehessen kialakítani. Ez a zsaluzás és a vele együttjáró építéstechnológia kedvezően alkalmazható tipizált méretű és egy műtárgyon belül változatlan geometriai adatokkal bíró csatornák esetében. Talajfelszín alatti — tehát szabálytalan - üregek számára azonban az ily módon való zsaluzatkészítés szinte lehetetlen. Köztudott, hogy az üregek alakja és méretei egymástól nagymértékben különbözhetnek, és ezért az NSZK leírásban ismertetet t módszer csak akkor volna követhető, ha minden egyes üreghez egyedi gyártással más-más zsaluhéjat állítanának elő. Ezzel az eljárással arra sincs lehetőség, hogy poligonális vagy íves nyomvonalú, illetve esetleg szabálytalan alakú talajfelszín alatti járatokat tegyenek állékonnyá. Nagy mélységben fekvő széntelepek frontfejtéseinek tömedékelésére alkalmas módszert ismertet a 157 536 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás. A tömedékanyagot sűrített levegővel juttatják csővezetéken keresztül a bányatérségbe, a megszüntetendő üregbe pedig szórófej segítségével lövik be. A tömedékanyag általában száraz, de adott esetben keverhető cementtejjel vagy cementporral. A fúvásós technológiával az üreg tökéletes kitöltésére nincs lehetőség. A bejuttatott tömedék és a frontfejtés főtéje között általában több deciméter vastagságú üreg megmarad, amelybe a kőzetkörnyezet fokozatosan beomlik. Az üreg ezen ún. konvergenciájának a külszínre már nincs hatása, hiszen a módszer eleve a több száz méter mélységben levő üregek megszüntetésére szolgál. Az ismertetett eljárás nem alkalmas talajfelszín közelében levő üregek, pl. pincerendszerek hatástalanítására, főleg pedig a pincerendszer megerősítésére és megerősített állapotban való további fenntartására. A tökéletlen üregkitöltés miatt nem 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6S 2
