174583. lajstromszámú szabadalom • Komplex eljárás instabil talaj- vagy kőzettartományok lokális stabilizálására

5 174583 6 lehet a kőzet, illetve talaj eredeti feszültségálla­potát helyreállítani. A tömedékanyagnak cementtel való kezelése ugyancsak nem előnyös, mert megvál­toztatja a felszín közelében a talaj vízháztartását, pl. azáltal, hogy a kialakult vízjáratokat elduga­szolja. Pincerendszerek esetében az eljárás azért sem haszna vehető, mert az erősen tagolt alaprajzi adottságok miatt a tömedékanyagot befúvó beren­dezést minduntalan át kell telepíteni. Kedvezőtlen az is, hogy a nagymennyiségű sűrített levegő felhasználása költséges, az értékes cementnek a talajba juttatása pedig gazdaságtalan. Talajfelszín alatti üregek megszüntetésére irá­nyuló eljárás ismerhető meg a 168 429 lajstrom­számú magyar szabadalmi leírásból is. Ennél erő­­művi pernyéből, cementből, mészhidrátporból, víz­ből és duzzadóképes adalékanyagokból álló híg­folyós betont juttatnak szivattyúk segítségével a megszüntetendő üregbe. Az eljárás helyes alapgon­dolaton nyugszik, alkalmazhatósága azonban közel sem tekinthető általánosnak. Akkor alkalmazható gazdaságosan, ha a felhasználási hely közelében van erőműpernye és a szigorú keverési receptúrák pontos betartására alkalmas betongyár. Hátrányos az is, hogy a pernyebeton a talajvíz hatásának nem mindig tud ellenállni. Ezzel a módszerrel is csak megszüntetni lehet üregeket, fenntartani azonban nem. Kedvezőtlen továbbá, hogy a pernye felhasználásával készülő betonok „terülése” és ún. „akció-rádiusza” igen csekély, és ezért a megszüntetendő üreget igen kicsi részte­rekre fölosztva lehet csak kitölteni. Emellett nem teljesen megbízható a módszer abból a szempont­ból sem, hogy a tömedék és az üreg főtéje között mindig marad kitöltetlen hézag. Bányafolyosóba beépíthető önhordó elzárások kialakítására vonatkozó eljárást és szerkezetet talál­hatunk a 305 173 lajstromszámú osztrák szaba­dalmi leírásban. A bányafolyósóba különleges re­­ceptúra szerint kevert — cementiszapot, szilikát­­oldatot, kötéslassítót stb. tartalmazó - tömedék­anyagot juttatnak be távvezérelt berendezés segít­ségével. A berendezés és a módszer rendkívül bonyolult és költséges. Ez is megváltoztatja a talaj vízháztartását, és segítségével csak teljesen zárt gátat lehet egyetlen építési ütemben elkészíteni, mégpedig csak akkor, ha a megszüntetendő üreg nincs víz alatt. Ugyancsak földalatti üregekben való gátépítésre szolgáló eljárás ismerhető meg az 1 154 880 lajs­tromszámú angol szabadalmi leírásból. A gátépítés helyén fúrt lyukak sorozatával keresztezik az üreget, és a lyukakon keresztül juttatják be részletekben a gátat képező tartószerkezetet, majd pedig a szabadon maradó részeket a lyukakon keresztül öntőeleggyel kitöltik. Ez utóbbit álta­lában cementhabarcs alkotja. A módszer segítsé­gével főleg meredek lejtésű széntelepeken lehet üregeket szakaszoló gátakat építeni. Az eljárás nagy számú fúrólyuk elkészítését teszi szükségessé. A módszer az üregek szakaszolására valóban alkalmas, végleges üregbiztosítást azonban segítségével végre­hajtani nem lehet. Hátrányos az is, hogy a gátépítés minősége nem ellenőrizhető, talajvíz alatti üregek esetében pedig teljesen alkalmazhatatlan. Föld alatti üregeknek nyomás alatt injektált szuszpenzióval való kitöltését javasolja az 1 363 256 lajstromszámú angol szabadalmi leírás. Az alkalmazott szuszpenzióhoz a szilárd részecs­kéket szigorú receptúra szerinti szemszerkezettel kell összeállítani. A szuszpenziót szállító rendszer­nél szabatosan beállíthatónak és szabályozhatnak kell lennie az áramlási sebességnek annak érdeké­ben, hogy a zagy ne csak szállítsa az anyagot, hanem annak ülepedése is lehetővé váljék. A módszer repedezett kőzet esetében nem használ­ható, az aránylag nagy túlnyomás pedig veszélyez­tetheti az üreg környezetében levő közművezeté­keket vagy egyéb műtárgyakat. Ezzel az eljárással sem lehet az üreget úgy megerősíteni, hogy az fönntartható maradjon. Kimerült széntelepek feltöltésére alkalmas eljá­rást ismertet az 1 187 442 lajstromszámú angol és a vele azonos tartalmú 1 533 812 lajstromszámú német szabadalmi leírás. A zagyot itt víz és talaj keveréke alkotja, amelyhez ülepedést gyorsító poli­mert, valamint szilárdságot növelő cementet adagol­nak. A módszer hátránya, hogy nagy mennyiségű (tonnánként 30-300 g-nyi) akrilsav nátriumsójából és akrilamidból álló láncpolimert kell hozzáadni, mert különben az agyagtartalmú talaj ülepedésre nem képes. Aránylag nagy a cementszükséglet is. Szélső esetben mintegy 15%. Mind a két adalék­anyag drága, és ezért az eljárás nem tekinthető gazdaságosnak. Az ülepítést elősegítő adalékanyag ellenére a zagy szilárd fázisú részének tömörödése a tapasztalatok szerint sohasem tökéletes. Az eddig ismert és alkalmazott eljárások közös jellemzője, hogy tetszőleges alakú, nyomvonalú, illetve keresztmetszeti méretekkel rendelkező üre­geknél általánosan nem alkalmazhatók. Hozzáfér­hetetlen járatokban vagy járatrészekben ugyanis megbízható bedolgozást alig vagy egyáltalában nem lehet elérni, amellett az ismert módszerek mind­egyike költséges, lassú és munkaigényes. Az ismert megoldások egyik fajtája esetében a végrehajtott tömedékelést követően többnyire nincs lehetőség az üreg fönntartására, illetve arra, hogy azt tárolásra vagy emberi tartózkodásra hasznosít­suk, a másik főtípus, az ún. kiboltozásos mód­szerek pedig az említett nehézségek miatt szinte alig jöhetnek szóba. Főleg, ha az üregben talajvíz jelenlétével is számolni kell. A találmány célja olyan egységes építési eljárás kifejlesztése, amelynek segítségével a talajfelszín alatti üregek egyszerű módon hatástalaníthatok, mégpedig függetlenül attól, hogy e hatástalanítás végrehajtásával az üreget teljesen megszüntetni kívánjuk-e, vagy valamilyen okból, például tárolási célzattal, műemlékvédelmi szempontból stb. nyi­tott, vagy adott esetben járható és emberi tartóz­kodásra alkalmas formában fenn kívánjuk tartani. A találmányi gondolat alapja éppen az a felismerés, hogy az üreg későbbi sorsától függet­lenül, általánosan alkalmazható komplex mód­szerhez jutunk akkor, ha az üreg és környezete talajvíz viszonyainak és talaj-, illetve kőzetadott­ságainak figyelembevételével az üregbe határoló 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom