174568. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új N-dialkil-amino-alkil-N-(2-indalil)-anilin kvaterner ammóniumsók előállítására

3 174568 4 amelyek a 2-amino-indánok ezen'ismert helyette­sített amino-alkil-származékainak új kvaterner am­­móniumsói és kiváló antiarrhytmiás hatásúak. A találmány további célkitűzése aminok olyan kvater­ner ammóniumsóinak előállítása, amelyek jobb tulajdonságokkal rendelkeznek, mint maguk az eredeti aminok, így például hosszabb a hatástar­­tamuk, kisebbek a központi idegrendszerre gyako­rolt mellékhatásaik, eltérő oldékonysági és más egyéb olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, ame­lyek a leírás későbbi részeiből tűnnek majd ki. A találmány eszerint az 1 általános képletü új vegyületek előállítására vonatkozik, amely általános képletben az R, és R2 egymástól függetlenül 1-4 szénatomszámú alkilcsoport, R3 jelentése hidrogén­­atom, 1-3 szénatomszámú alkil- vagy 2-5 szén­atomszámú alkenilcsoport és X valamely gyógyásza­tiig elfogadható anion. 1—4 szénatomszámú alkilcsoportok lehetnek pél­dául a metil-, etil-, n-propil-, izopropil- és az izobutilcsoport. A 2-5 szénatomszámú alkenilcsoportok egy­aránt lehetnek egyenes és elágazó láncú alkenil­csoportok, így például etenil-, 2-propenil-, 1-bute­­nil-, 3-butenil-, 1-pentenil-, 2-metih2-butenil-, 3-pen­­tenil- vagy 1,1 -dimetil-2-propenil-csoport. Az ammonium végcsoport nitrogénatomjához kapcsolódó X anion szervetlen vagy szerves anion lehet. Az anion természete nem döntő tényező, a keletkezett kvaterner sónak azonban gyógyászatiig elfogadhatónak és a melegvérű állatokra lényegében nem-toxikusnak kell lennie. A gyógyászatiig el­fogadható sók képzésére alkalmas anionok a szak­mában jól ismertek. Ide tartozik például a klorid, bromid, jodid, acetát, hidroxid, laktát, szulfát és a nitrát. Alkalmas anionok lehetnek például az alkil-szulfátok, valamint az alkil- és arilszulfonátok, mint például a metánszulfát, metánszulfonát és a benzolszulfonát. Az alábbi vegyületek szemléltetően mutatják be a találmány szerinti eljárással előállítható kvaterner ammóniumsókat: Dietil-metil-3[N-(2-indanil)anilino]propil­-ammónium-jodid, Allii-met il-propil-3 [ N-( 2-indanil)anilino jpropil­­-ammónium-bromid, Allii-etil-propil-3[N-(2-indanil)anilino]propü--ammónium-etilszulfonát, Dietil-3-butenil-3[N-(2-indanil)anilino]propil­-ammónium-jodid, Trietil-3[N'-(2-indanil)anilino]propil-ammónium­-klorid, Dietil-metil-3[N-(2-indanil)anilinoJpropil--ammónium-metánszulfát. Az 1 általános képletű új kvaterner ammónium­sókat a találmány szerint úgy állítjuk elő, hogy valamely II általános képletű vegyületet, melyben Rí és R2 jelentése megegyezik a korábban már meghatározottal, kvaternerizálunk. A kvaternerizá­­lást egy sor alkilezőszer segítségével végrehajthatjuk, így pl. alkil-halogenidekkel, alkenil-halogenidekkel, alkil-szulfát okkal és alkilaril-szulfonátokkal. Az elő­nyösen alkalmazható alkilezőszerek jellegzetes pél­dái közé tartoznak a metil-jodid, etil-bromid, n-propil-jodid, allil-bromid, 4-hexeníl-jodid, izopro­­pil-jodid, szek-butil-bromíd, met il-szulfát, etil-szul­fát, butil-szulfát és a metil-p-toluolszulfonát. A kvaternerizálást előnyösen nem reakcióképes szerves oldószeres közegben hajtjuk végre, az adott oldó­szer megválasztásának kérdése azonban nem döntő tényező. Általában alkalmas oldószerek pl. a ben­zol, aceton, metil-etil-keton, dietil-éter, dipropil­­-éter, metil-alkohol, etil-alkohol és izopropil-al­­kohol. A reakciópartnereket előnyösen ekvimólos mennyiségekben alkalmazzuk, kívánt esetben azon­ban használhatjuk bármelyik reakcióösszetevőt fe­leslegben is. A reakciót előnyösen kb. 100 °C alatti hőmérsékleten folytatjuk le, és az általában kb. 2 és kb. 20 óra alatt válik teljessé. A kvaternersók jellegzetesen szilárd, kristályos vegyületek, amelyek a reakciókeverékből szűréssel különíthetők el. A sók kívánt esetben átkristályosítással tisztíthatok tovább, pl. olyan oldószerekből, mint az etil-alko­hol, víz vagy etil-acetát. A találmány szerinti eljárásban a kvaterner ammóniumsók előállításához alkalmazott kiindulási anyagokat önmagukban ismert, általánosan alkal­mazott módszerekkel állítjuk elő. Előnyös kiindu­lási vegyületek az N-dialkil-amino-alkil-N(2-indanil)­­anilinek, amelyeket rendszerint a 910 907 lajstrom­számú kanadai szabadalmi leírásban ismertetett eljárás alapján állítunk elő. Ezen eljárás értelmében oly módon járnak el, hogy valamilyen 2-indanil­­-anilint bázis jelenlétében halogén-alkil-dialkil-amin­­nal kezelve állítják elő a megfelelő N-dialkil-amino­­-alkil-N(2-indanil)-anilint. Az eljáráshoz szükséges 2-indanil-anilineket általában úgy állítják elő, hogy valamely 2-indanil-metánszulfonátot valamilyen ani­­linnel kondenzáltatva kapják meg a 2-indanil-ani­­lint. A 2-indanil-metánszulfonátot Sam és munka­társai a J. Pharm. Science, Vol. 53, No. 11 (1964), 1367. lapján ismertetett módszerével állít­ják elő. A 2-índanil-anílin és a halogén-alkil-dialkil-amin reakcióját előnyösen szerves oldószerben, így pél­dául benzolban, előnyösen a visszafolyás hőmér­sékletén folytatjuk le. A 2-indanil-anilin sójává történő átalakításához bázist, így például nátrium­­-amidot használunk, amely azután a halogén kiszo­rítása közben reagál a halogén-alkil-dialkil-aminnal. A 910 907 lajstromszámú kanadai szabadalmi leírás szerint a 2-indanil-anilinek sóit klór-alkil-dialkil-ami­­nokkal kezelik. Nyilvánvaló azonban, hogy halogén­­-alkil-dialkíl-aminok általában — ahol a halogén 85-nél kisebb atomsúlyú halogénatomot, előnyösen klóratomot vagy brómatomot jelent — alkalmaz­hatók. Egy másik eljárás változat a találmány szerinti eljárásban alkalmazható kiindulási vegyületek elő­állítására abban áll, hogy valamely 2-indanil-anilin 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom