174561. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,2-dihidro-5-fenil-3H-pirido(3, 2), -1, 4-diazepinon-2-származékok előállítására

7 174561 8 ként például a szokásos fém hidrogénező katali­zátorok, különösen a nemesfém katalizátorok, mint amilyen a palládium/szén, a platina vagy a Raney­­-nikkel alkalmasak, oldószerként pedig mindenek előtt a rövidszénláncú alkoholok jöhetnek számí­tásba, a hidrogénezést 0 és 200 °C, előnyösen 0 és 100 °C között hajtjuk végre. Adott esetben maxi­mum 50 atm nyomáson is dolgozhatunk. A kémiai dezoxigénezést előnyösen foszfortrikloriddal vagy dimetilszulfoxiddal végezzük valamely iners oldó­szerben, mint amilyen a dioxán, benzol vagy a toluol, 0 és 150°C, előnyösen 0 és 100 °C közötti hőmérsékleten. Az (I) általános képletü bázikus vegyületeket- mely képletben R[, R2, R3, A, N0 és n jelentése a fentiekben megadottakkal egyező - önmagában ismert módon sóikká alakíthatjuk. Az ilyen sók anionjaként az ismert és gyógyászatiig alkalmazható savmaradékok jöhetnek számításba. Amennyiben az (I) általános képletű vegyületek savas csoportokat tartalmaznak, ezeket a szokásos módon alkáli-, ammonium- vagy helyettesített ammóniumsókká alakíthatjuk. Helyettesített ammó­­niumsókként különösen a tercier alkilaminok, rö­vidszénláncú aminoalkoholok, mint amilyenek a bisz- és trisz-(hidroxialkil)-aminok, melyekben az alkilcsoportok egyenként 1—6 szénatomosak, a trietilamin, aminoetanol és a di-(hidroxietil)-amin sói jönnek számitásba. A fenti vegyületek sóiból a szabad bázisokat a szokásos módon állíthatjuk elő, például ha a vegyület valamely szerves oldószeres például alko­holos, mint amilyen a metanol, oldatát nátriumkar­bonáttal vagy nátriumhidroxiddal kezeljük. Azokat az (I) általános képletű vegyületeket- mely képletben R,, R2, R3, A, N0 és n jelentése a fentiekben megadottakkal egyező amelyek aszimmetrikus szénatomot tartalmaznak és rendszerint racemátként válnak ki, önmagukban ismert módon, például valamilyen optikailag aktív savval optikailag aktív izomerré bonthatjuk. Úgy is eljárhatunk, hogy már a reakció elején egy opti­kailag aktív kiindulási anyagot alkalmazunk, így azután végtermékként valamely megfelelő, opti­kailag aktív, illetve diasztereomer vegyületet ka­punk. A találmány szerinti eljárással előállított vegyü­letek gyógyszerkészítmények hatóanyagaiként alkal­mazhatók. A gyógyszerkészítmények, illetve gyógy­szerek egy vagy0Jtöbb találmány szerinti eljárással előállított vegyületet, vagy ezek más, gyógyászatiig hatásos anyagokkal való keverékeit tartalmazzák. A gyógyszerkészítmények elkészítéséhez a szokásos vivő- és segédanyagokat alkalmazzuk. A gyógy­szerek orálisan vagy parenterálisan alkalmazhatók, például tabletta, kapszula, pilula, drazsé, kúp vagy folyadék formájában. Folyadékok lehetnek például az olajos oldatok, szuszpenziók, emulziók, injektál­ható vizes és olajos oldatok vagy szuszpenziók. Különösen azok az (I) általános képletű vegyületek jöhetnek számításba, mely képletben n értéke 2 vagy 3, A jelentése oxigénatom, N0 jelentése nitrogénatom, Rj jelentése metoxicsoport, etoxicsoport, propiloxi­­csoport, fenilcsoport, fluorfenilcsoport, vagy klórfenilcsoport, R2 jelentése hidrogénatom vagy hidroxilcsoport, R3 jelentése hidrogénatom, fluoratom vagy klór­atom, emellett a két utóbbi atom előnyösen az orto-helyzetben van. Az a) változat szerinti eljárás kiindulási anyagait a 2 259 471 számú NSZK-beli nyilvánosságrahoza­­tali iratban foglaltak szerint állíthatjuk elő. A b) változat szerinti eljárás kiindulási anyagát például úgy állíthatjuk elő, hogy valamely (IV) általános képletű vegyületet, mely képletben levő -(CH2)n-C(=A)-R1 általános képletü csoport he­lyett hidrogénatom van, R3 jelentése a fentiekben megadott (lásd 2 259 471 számú NSZK-beli nyil­ván o sságrahozatali irat), valamely Hal-(CH2)n-C(=A)—Rj általános képletű vegyü­­lettel, mely képletben Hal jelentése klóratom vagy brómatom és R1( A és n jelentése az előzőekben megadottakkal egyező, alkilezünk. 1. példa 1 -Etoxikarbonilmetil-5 -fenil-7 -klór-1,2-dihidro-3H­­-pirido[3,2-e]-l ,4-diazepinon-{2) 27 g (0,1 mól) 5-fenil-7-klór-1,2-dihidro-3H-piri­­do[3,2-e]-l ,4-diazepinon-(2) 250 ml dimetilform­­amiddal készített oldatához 20 °C-on 3,5 g nát­­riumhidridet (80%, paraffinolajos) adunk, és azután 30 percig keverjük. Ezután 13 ml brómecetsav-etil­­észtert csepegtetünk a reakciókeverékhez, amelynek hatására exoterm reakció játszódik le és a hőmér­séklet 40 °C-ra emelkedik. A reakciókeveréket 30 percen át 40 és 50 °C közötti hőmérsékleten keverjük, ezután 50 ml etilalkoholt és 20 ml jég­ecetet csepegtetünk hozzá és 1 liter vízre öntjük. A kikristályosodott anyagot leszívatjuk és metiletil­­ketonból átkristályosítjuk. Kitermelés: 20 g. Olvadáspont: 184—186 °C. 2. példa 1 -0-Karboxietil-5 -fenil-7 -klór-1,2-dihidro-3H­­-pirido[3,2-e]-l ,4-diazepinon-(2) 27 g 5-fenil-7-klór-1,2-dihidro-3H-pirido[3,2-e]-di­­azepinon-(2) 200 ml dimetilformamiddal készült oldatához keverés közben, nitrogénatmoszférában 3 g nátriumhidridet (80%, paraffinolajos) adago­lunk, 30 percen át szobahőmérsékleten keverjük, és azután 10 ml (3-propiolaktont adunk hozzá. A hőmérséklet 30 perc alatt 40 °C-ra emelkedik. A reakció keveréket 1 órán át tovább keverjük, a dimetilformamidot vákuumban ledesztilláljuk, a ma­radékot vízben oldjuk. Az oldatot aktívszénnel színtelenjük. A kivált olajos terméket dörzsöléssel kristályosítjuk. A nyers termékét kloroform-benzin elegyből átkristályosítjuk. Kitermelés: 14g. Olvadáspont: 198-202 °C. s 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom