174554. lajstromszámú szabadalom • Uj eljárás biciklikus enon-vegyületek előállitására.
3 174554 4 oszlopkromatográfiás módszerrel megvalósítottuk, a vegyületeket azonban önmagában erősen labilisnak találtuk, bár stabilis származékként (például hidrogénszulfid-addukt) izolálhatok. Megfigyeléseink összhangban vannak E.J. Corey és mtsai megfigyelésével, akik a II általános képletű 0-hidroxi-aldehid vegyületeket karakterizálhatatlan, a szobahőmérsékleten végzett kromatográfiás elválasztás körülményeit sem bíró vegyületeknek találták [Tetrahedron Lett., 307. (1970)]. Meglépő módon az oxidációs reakcióelegy direkt alkalmazásával az intermedierként jelenlevő II általános képletü vegyületeket azonnal az olefin szintézishez szükséges foszfor-vegyülettel, így például trifenil-n-hexanoilmetilén-foszforánnal vagy dimetoxi-2-oxoheptilfoszfonátból képzett anionnal reagáltatva a reakcióelegyből a stabü I általános képletű vegyületek (R = H) jó termeléssel megvalósítható kinyerhet őségét tapasztaltuk. A reakcióelegyből nyersterméket, vagy a reakcióelegy acilezésével kristályos 1 általános képletű termékeket izolálhatunk (például R = para-fenilbenzoil-csoport). Az instabil II általános képletű vegyületek bomlását ilyen körülmények között nem észleltük, minek valószínű magyarázata az, hogy az oxidáció kivitelezése során először a 111 általános képletű vegyületek és a tioanizol-klór-komplex egy adduktot adnak. Az oxidációs átalakulás csak a reakcióelegy bázissal (például trietilaminnal) történő megbontásakor következik be. Mivel az oxidációs átalakulás után azonnal kiváltjuk az instabil II általános képletű hidroxi-aldehid azonnali „befogását” foszforán- vagy foszfonát-típusú oxo-reagenssel, így elérjük, hogy a II általános képletű molekulák csak nagyon rövid ideig egzisztálnak, az azonnali továbbalakulás következtében. Egy régebbi szabadalmi bejelentésünkben (173 171 számú magyar szabadalmi leírás) már alkalmaztuk a foszforán-típusú oxo-reagenseket III általános képletű, de az 5a-helyzetben RO-csoporttal védett lakton alkoholok (R = acil-, alkil-, vagy szilil-csőport típusú védőcsoport, R1 és R2 = oxo-csoport) oxidációjakor kapott elegyekben direkt módon reagáltatva. Jelen találmányunkban viszont a szelektív oxidációval kapott, kémiailag más jellegű II általános képletű hidroxi-aldehideket reagáltatjuk, keletkezésük pillanatában a foszforán-, vagy foszfonát-típusú oxo-reagenssel. összefoglalva tehát eljárásunk előnyösen a III általános képletű igen könnyen hozzáférhető lakton-diolokat alkalmazza kündulási anyagként, melyeket -20 °C körül oxidálószerrel, így például tioanizol-klór-komplex reagenssel reagáltatunk diklórmetán-acetonitril vagy diklórmetán-széntetraklorid-dimetilszulfoxid aprotikus oldószerelegyekben. Az elegyet trietilaminnal előnyösen —30 °C körül megbontjuk és azonnal hozzáadjuk a trifenil-n-alkanoilmetilén-foszforánt vagy a dimetoxi-2-oxoalkil-foszfonátból képzett aniont. Az elegyet egy éjszakán át állni hagyjuk, majd a VIII általános képletü terméket R1 és R2 = oxo-csoport, és Q jelentése a fenti, kromatográfia segítségével izoláljuk, illetve a nyers reakcióelegy acilezése után a melléktermékeket petroléterrel kicsapjuk és az oldatban maradt terméket bepárlás után izopropanolból kristályosítjuk. A találmányunk szerint előállított V általános képletű intermedierek fizikai-kémiai állandói megegyeznek a más módon preparált anyagokéival. 1. példa 3,3aß,4,5,6aß-Hexahidro-2-0X0-40- -(3-oxo-l -transz-oktén-1 -il)-5a-hidroxi-2 H-ciklopenta[b Jfurán 0,825 g (0,0116 mól) klórt 12 ml széntetrakloridban oldva lehűtünk —30 °C-ra és ezen a hőmérsékleten hozzácsepegtetjük 1,44 g (0,0116 mól) tioanizol 10 ml vízmentes diklórmetánnal készített oldatát. A keletkező szuszpenziót (tioanizol-klórkomplex) -10°C-on 10 percig kevertetjük, majd -30 °C-on hozzácsepegtetünk 1 g (0,0058 mól) 3,3a0,4,5,6,6a0-hexahidro-2-oxo-40-hidroximetil-5a-hidroxi-2H- ciklopenta[b]furánt, 20 ml vízmentes dimetflszulfoxid és 20 ml vízmentes diklórmetán elegyében feloldva. A szuszpenzió lassan oldatba megy. A reakcióelegyet 5 órán át kevertetjük -20 °C és -21 °C között. Egy aliquot rész trietilaminos megbontásával és a termék vékonyrétegkromatografálásával ellenőrizhetjük az oxidáció lefutását (3 :1 arányú etilacetát-metanol-eleggyel futtatva).-20 °C-on 2,3 g (0,0232 mól) trietilamint csöpögtetünk az elegyhez 10 ml diklórmetánban feloldva, majd azonnal 3,25 g (0,0087 mól) trifenil-n-hexanoilmetilén-foszforánt adagolunk be 10 ml metilénkloridban feloldva. A reakcióelegyet hagyjuk szobahőmérsékletre felmelegedni, ezen a hőmérsékleten 3 órát kevertetjük, majd egy éjszakán át állni hagyjuk. A reakcióelegyet telített sóoldattal mossuk, a szerves fázist nátrium-szulfáton szárítjuk, és csökkentett nyomáson bepároljuk. 6 g sűrű olajat kapunk, melyet 60 g szilikagélen 2 :1 arányú etilacetát-petroléter-eleggyel kromatografálunk. Az Rf = 0,47-nek megfelelő frakciókat összegyűjtjük és csökkentett nyomáson bepároljuk. A kapott, cím szerinti termék halványsárga olaj, súlya: 0,9 g (58,3%). Rf = 0,47 (etilacetát : petroléter 2:1). IR-spektrum (film): 3400 (-OH), 1770 (=CO lakton), 1670, 1700 (s-cisz s-transz enon), 1630 \ / (C=C), 975 (transz -CH=CH-) cm_I -nél. / \ NMR-spektrum (CDC13)Ő = 6,8—6,05 (d ♦ dd, 2H, olefin), 4,98 (m, 1H, -CHO-), 4,15 (m, 1H, -CHOH). 2. példa 3,3a0,4,5,6,6a0-Hexahidro-2-oxo-40- -(3-oxo-l -transz-oktén-1 -il)-5a-hidroxi-2H-ciklopenta[b Jfurán Az eljárás megegyezik az 1. példában leírtakkal, azzal a különbséggel, hogy a megfelelő III általános 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
