174537. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nitrogéntartalmú prosztaglandin analógok előállítására
11 174537 12 ciumfoszfátot, szorbitot vagy glicint), síkosítóanyagokat (például magnéziumsztearátot, talkumot, polietilénglikolt vagy szilíciumdioxidot), szétesést elősegítő anyagokat (például burgonyakeményítőt) vagy gyógyászatiig alkalmazható nedvesítőszereket (például nátrium-laurilszulfátot) használhatunk fel. A tablettákat kívánt esetben önmagában ismert módon bevonhatjuk. Az orálisan adagolható folyékony készítmények például vizes vagy olajos szuszpenziók, oldatok, emulziók, szirupok vagy elixírek lehetnek. Orális adagolás céljára porkészítményeket is előállíthatunk, amelyeket közvetlenül beadás előtt hígítunk vízzel vagy valamely egyéb megfelelő hordozóanyaggal. A folyékony készítmények szokásos adalékanyagokat, így szuszpendálószereket (például szorbitot, szirupot, metilcellulózt, glükóz-szirupot, zselatint, hidroxietilcellulózt, karboximetilcellulózt, alumíniumsztearát-gélt vagy hidrogénezett, fogyasztható olajokat), emulgeálószereket (például lecitint, szorbitán-monooleátot vagy akáciagumit), nem-vizes hordozóanyagokat [például fogyasztható olajokat (így mandulaolajat, frakcionált kókuszolajat), olajos észtereket (így glicerint, propilénglikolt) vagy etanolt], konzerválószereket (például szorbinsavat vagy p-hidroxi-benzoesav-metil- vagy -propilésztert) és/vagy szokásos ízesítő- vagy színezőanyagokat tartalmazhatnak. Az (I) általános képletű vegyületeket kívánt esetben élelmiszerekhez, például kétszersülthöz is adhatjuk. A parenterálisan beadható folyékony gyógyászati készítményeket általában dózisegységek formájában hozzuk forgalomba. Ezek a készítmények a hatóanyagon kívül steril hordozóanyagot tartalmaznak, a hatóanyagot a hordozóanyagban oldjuk vagy szuszpendáljuk. Oldatok előállítása esetén a hatóanyagot injekciós célokra alkalmas oldószerben oldjuk, az oldatot szűréssel sterilizáljuk, majd ampullákba töltjük, és az ampullákat lezárjuk. A folyékony hordozóanyagban előnyösen segédanyagokat, például helyi érzéstelenítőket, konzerválószereket és pufferanyagokat oldhatunk. A parenterálisan adagolható szuszpenziókat a fent ismertetett módszerrel állíthatjuk elő, azzal a különbséggel, hogy a hatóanyagot a hordozóanyagban szuszpendáljuk, és szűrés helyett egyéb sterilizálási módszert alkalmazunk. Eljárhatunk például úgy, hogy a hatóanyagot etilénoxiddal sterilizáljuk, majd ezután szuszpendáljuk az előre sterilizált hordozóanyagban. A hordozóanyaghoz a hatóanyag egyenletes eloszlatásának biztosítása érekében előnyösen nedvesítőszereket vagy más felületaktív anyagokat adhatunk. Az (I) általános képletű vegyületeket adott esetben aeroszolok vagy belégzésre alkalmas finom porok formájában is forgalomba hozhatjuk. Az (1) általános képletű vegyületek számos képviselője - elsősorban a (II) és (III) általános képletnek megfelelő vegyületek — jelentős mértékben csökkenti a gyomorsav-szekréciót, e vegyületeket a gyógyászatban fekélygátlókként használhatjuk fel. A fekélygátló hatóanyagokat rendszerint orális úton adjuk be. E vegyületek napi dózisa általában 0,01-500 mg/kg, előnyösen 0,1-100 mg/kg lehet. Az (I) általános képletű vegyületek további képviselői a légzőszerv-rendszerre fejtenek ki hatást, és elsősorban hörgőtágítókként alkalmazhatók. E gyógyászati célra a hatóanyagokat előnyösen aeroszolok vagy beszippantásra alkalmas, finom porkészítmények formájában használjuk fel. A vegyületek napi dózisa általában 0,001-100 mg/kg lehet. Az (I) általános képletű vegyületek számos képviselője rendelkezik vérlemezke-aggregációt gátló hatással. E vegyületeket minden olyan rendellenesség megelőzésére vagy kezelésére felhasználhatjuk, ahol a rendellenes állapot a vérlemezkék túlzott mértékű aggregációjára vezethető vissza. Ennek megfelelően a vegyületeket például sebészeti beavatkozások után adhatjuk be a posztoperatív trombózis megelőzése érdekében, a geriátriában az agyi iszkémiás tünetek megelőzésére alkalmazhatjuk, továbbá a miokardiális infarktust követő utókezelésben használhatjuk fel. E vegyületeket továbbá a véradóközpontokban tárolt, a véráramoltatásos orvosi berendezésekben felhasznált vagy a transzplantációra előkészített szervek életbentartására alkalmazott teljes vérhez adhatjuk. Nyilvánvaló, hogy az (I) általános képletű vegyületek szükséges napi dózisa a vegyület aktivitásától, a kezelendő rendellenesség típusától és súlyosságától és számos egy& tényezőtől függően változik. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. 1. példa (XVI) általános képletű vegyületek előállítása N,N-Dib enzil-2 -a minőét ü-met il-keton (R = -CH3) 197 g dibenzilamin 50 ml vízmentes etanollal készített oldatába keverés közben 70,5 g, frissen desztillált metil-vinil-ketont csepegtetünk, és az elegyet további 30 percig keverjük. Ezután az oldószert lepároljuk, és a szilárd maradékot kevés etanollal mossuk. Halványsárga, szilárd termék formájában 211,6 g (79%) N,N-dibenzil-2-aminoetil-metil-ketont kapunk, op.: 58—59 °C. N,N-Díbenzil-2-a minoetil-etil-keton (R = -C2Hs) A fenti eljárást ismételjük meg azzal a különbséggel, hogy reagensként etil-vinil-ketont használunk fel. A terméket sárga olaj formájában kapjuk. NMR-spektrum: t = 2,7 [s, (C4HSCH2)2N], 7,3 (m, >N-CH2CH2-), 9,05 (t, J = 7 cps,-CO-CHj-CHj). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
