174536. lajstromszámú szabadalom • Cserélhető módon felerősíthető vágólemezek kerékköpeny futófelületének lemunkálására
13 174536 14 síkjában helyezkedik el. A behajlított 66 élszakaszok szöghelyzetének iránya az azonos szögoldalon egymással megegyezik. A 9. és 9A) ábrákon azt látjuk, hogy a fogak 66 élszakaszai behajlítva egymással párhuzamos síkokban helyezkednek el. A 10. és 10A) ábrák ezzel szemben olyan elrendezést mutatnak melyben a fogak 66 élszakaszai a fogak egyik oldala irányában vannak behajlítva oly módon, hogy lényegében V-alakot adnak, ha felülről nézzük. A 10. ábrán - amelynek megfelelő élszakasz-kiaiakítást a 10A) ábra jobban szemlélteti - világosan látható a 66 élszakaszoknak a vágólemez, illetve a fogak egyik oldalára történő behajlása, míg a 11. és 11 A) ábrákon az említett élszakaszok váltakozva vannak behajlítva. A 10A) és 11 A), valamint a 9. és 10. ábráknak megfelelően a 68 élszakaszok lényegében a fogak síkjában fekszenek, vagyis nincsenek behajlííva. A 12. és 12A) ábrák ezzel szemben azt mutatják, hogy az említett élszakaszok a 10. ábrához hasonlóan vannak hajlítva, de ugyanakkor a 68 élszakaszok is be vannak hajlítva a fog ugyanazon oldalára, csak kisebb szöget zárnak be a fog eredeti síkjával. A 13. és a 13A) ábrákon azt látjuk, hogy a 68 élszakaszok a 66 élszakaszokkal ellentétes irányban vannak a fogak oldalán behajlítva, de a 68 élszakaszoknak a fog síkjával bezárt hegyesszöge kisebb, mint a 66. élszakaszoké. A 14. és 14A) ábrák további vágóélldalakítást mutatnak be. Ezen ábráknak megfelelően a fogak 66 élszakaszai a fog eredeti síkjához képest a fog egyik oldalán összetartó irányban vannak behajlítva, míg a 68 élszakaszok kissé meg vannak csavarva e síkon keresztül és egymástól széttartanak. A 66 és 68 élszakaszok behajlításának szöge természetesen tág határok között váltakozhat, mindamellett az ezidőszerinti gyakorlat azt mutatja, hogy ennek célszerű és hasznos mértéke 30-35°. A legjobb eredményeket az eddigi tapasztalatok szerint akkor lehetett elérni, hogyha két járulékos (harmadikként említett) vágóélet alakítottunk ki a szekundér vágóéi ellenkező oldalain és a fentebb leírt módon hajlítottuk be: ekkor az 58, 60 bevágások közül az egyiket el lehet hagyni. Ha a járulékos vágóélek közül az egyiket elhagyjuk, akkor a 32 járulékos vágóéi és a megmaradó valamelyik 50, vagy 60 szájat vágólemez 44 munkaélén egyenlő közökben el lehet osztani. Előnyös az is, hogyha a 63, 64 járulékos vágóéleknek legalább egyik élét egyenesre képezzük ki. Tekintettel azonban arra, hogy ezen járulékos vágóélek nyitottak a futófelület irányában, mégpedig annak következtéjén, hogy a 66, 68 élszakaszokat behajlítottuk, ennélfogva nincs arra szükség, hogy a bevágások szélessége számottevő legyen. Bizonyos körülmények között azonban szükség lehet arra, hogy ezen élszakaszokat ott, ahol azok belekapnak a futófelület anyagába, kissé mélyített formában alakítjuk ki, úgy, amint a 15. ábrán látjuk. Szokásos módon ezek a vágóélek nincsehek radiálisán kialakítva, mert ebben az esetben a vágás közbeni súrlódás miatt nagyobb hő fejlődik, amit a tapasztalat igazol. Amint a 17. ábrán is látjuk, az 58, 60 bevágások végei félkörös kiképzésű 260 vágóélek. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő, előnyös kiviteli alakban ezek a félkör alakú 260 vágóélek lényegében a 32 járulékos vágóéi és a mellette levő fog primér vágóéle közötti szakasz felezőjében vannak kialakítva. Mindenesetre előnyös az, hogyha az említett 260 vágóélek öblösödő formájúak, ami annyit jelent, hogy mélységük fele olyan hosszú, mint szélességük. Éppen ezért az szükséges, hogy a nagyjából félkör alakú 260 vágóélek aljától kiindulóan összetartó irányú további 266 bevágásokat alakítsunk ki annak érdekében, hogy a 66, 68 élszakaszok közül bármelyiket be lehessen hajlítani oly módon, hogy 264 külső élüket hajlítjuk be, s így a futófelület íves alakú lemunkálását biztosítani tudjuk. A fentiekben ismertetett félkör alakú vágóélek kialakítása következtében mind a szekundér, mind a primér vágóéleket tetszés szerinti alakban választhatjuk meg. Ennélfogva a találmány szerinti megoldásnak megfelelő oltalmi körbe tartozik az, ha egyéb alakúra képezzük ki ezeket. Példának okáért mind a primér-, mind a szekundér vágóéleket valamilyen sokszög alakúra is lehet formálni. Dyen alakot látunk a 15. és 16. ábrákon. A fogakra mindenesetre az jellemző, hogy mindegyik fog ék alakú vágóéle pozitív szöget bezáró módon van behajlítva (a forgásirányhoz viszonyítva). Ez a szög minden esetben hegyesszög, s így a fogak szélén levő éles ék megkönnyíti a primér vágóélnek a futófelület gumianyagába történő behatolását, tehát a durva lemunkálást, míg az 53 simítóél révén a durván lemunkált felület fínomvágás útján történő alakos lemunkálását. E cél elérése érdekében az említett primér és szekundér vágóélek a vágólemez fogainak vágóélével 60°-nál kisebb hegy es szöget zárnak be. Vagy a szekundér, vagy a primér vágóéi, vagy mindkettő e korlátokon belül lehet körkörös, illetve félkörös kialakítású, de lehet sokszögű is. Amint a 16. ábrán látható, a 136 primér yágóél ferdeirányú egyenes, amely a vágólemez külső 44 munkaélével 60°-nál kisebb hegyesszöget zár be. A vágólemez fogainak meggyengítésének elkerülése érdekében az összetartó 136 és 138 vágóélek nem mennek a b-b vonal alá, amint ezt a 12. ábrán a 136a és 138a szaggatott rónaiakkal jelöltük. Sőt, pontosan a b-b vonalnál az említett vágóélek (amint a 136b és 138b kihúzott vonallal jelöltük) radiális irányúak. Sokkal kielégítőbb vágóhatást biztosító vágóéi alakot láthatunk a 15. ábrán, amelyen a fogak 136b és 138b kihúzott vonallal jelölt primér vágóélei nem radiális kialakításúak, de lefelé irányulva széttartanak, s így a fogtő szélesebb lesz. Hasonló változásokat lehet eszközölni a 32 járulékos vágóéi kialakításánál, melyek közül néhányat a 15. és 16. ábrák kapcsán mutatunk be. Természetesnek tartjuk, hogy a szekundér és primér vágóélek közötti arányt mindenkor szem előtt kell tartani, s ugyanakkor figyelemmel kell 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
