174520. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 4-hidroxi-2H-nafto(2,1-e)- 1,2-teazin-3-karboxi-amid-1,1-dioxidok előállítására

174520 6 dóját iners szerves oldószerben, például aromás szén­­hidrogénben vagy éterben -40 és +80 °C között, adott esetben terder szerves bázis, például trietil­­amin jelenlétében végezzük. Az utólagos hidrolízishez a Xa általános képletű enaminkarboxamidot erős vagy közepes erősségű savak, például hidrogénhalogenidek, foszforsav, kén­sav, metánszulfonsav, p-toluolszulfonsav, trifluor­­ecetsav vizes vagy vizes-alkoholos oldatával vagy erős vagy közepes erősségű savak jégecettel vagy jégecet és víz elegyével készült oldatával melegítjük, előnyös a hidrogénhalogenidek használata. Az 1 általános képletű vegyületeket kívánt eset­ben ismert módon szervetlen vagy szerves bázisok­kal fiziológiailag elviselhető sóikká alakíthatjuk. Bázisként például alkálialkoh ólát okát, alkálihidroxi­­dokat, alkáliföldfémhidroxidokat, tiralkilammónium­­hidroxidokat vagy alkilaminokat használhatunk. A kiindulási anyagként használt II általános kép­letű észtereket 3-oxo-naft[2, l-d]izotiazolin-l, 1-di­­oxidból állíthatjuk elő [H.P. Kaufmann és H. Zobel, Chem. Ber. 55(B), 1499 (1922)]. Ezt alkoholos alkálifémalkoholát-oldattal reagáltatjuk, az alkoholt eltávolítjuk, és a kapott 3-oxo-naft-[2, l-d]izotiazo­­lin-1, 1-dioxid-alkálisót dimetilszulfoxidban halogén­­ecetsavészterrel 120-150 °C-on 3-oxo-naft[2, 1-d] izotiazolin-2-ecetsav-alkilészter-l, 1-dioxiddá alakít­juk. Az észtert 2—3 egyenérték alkálialkoholáttal rea­gáltatjuk, majd melegítés közben bázisos katalizátor jelenlétében átrendezzük. Megsavanyítás után a II ál­talános képletű 4-hidroxi-2H-nafto[2, l-e]-l, 2-tiazin­­-3-karbonsav-alkilészter-l, 1-dioxidot kapjuk, ahol Rí hidrogénatomot jelent. Azokat a II általános képletű vegyületeket, ame­lyek képletében R.! metil- vagy etil-csoportot jelent, a fenti vegyületből metil-, illetve etil-halogeniddel, például metil- vagy etil-jodiddal alkilezve alkoholos vagy vizes-alkoholos oldószerben 1 egyenérték alkálí­­hidroxid jelenlétében állítjuk elő. A III általános képletű aromás am'inok egy része közismert. A 2-amino-5-metil-tiazol és a 2-amino-5-etil-tia­­zolt H. Erlenmeyer, L. Herzfeld és B. Prijs szerint állítjuk elő [Helv. Chim. Acta 38, 1291 (1955)]. A 2-amino-4, 5, 6, 7-tetrahidro-benzotiazolt L. C. King és R. J. Hlavacek módszerével állítjuk elő [J. Amer. Chem. Soc. 72, 3722 (1950)], a 2-ami­­no-4-etil-tiazolt, 2-amino4-etil-5-metil-tiazolt, 2-ami­­no-5-etil-4-metil-tiazolt és 2-amino-5, 6-dihidro-7H­­-tiopírano[4, 3-d]tiazolt ezzel analóg módon állítjuk elő (lásd a 22. példát). A IV általános képletű kiindulási vegyületeket 4-hidroxi-2H-nafto[2, 1 -e ]-1, 2-tiazin-3-karbonsavész­­ter-1, 1-dioxidokból az a) eljárásváltozat szerint állít­hatjuk elő. A VI általános képletű kiindulási vegyületeket például úgy állíthatjuk elő, hogy a 3-oxo-naft[2,1-d] izotiazolin-1, 1-dioxid alkálisóját [H. P. Kaufmann és H. Zobel,Chem. Bér. 55(B), 1499 (1922)] iners oldó­szerben, például dimetilszulfoxidban vagy dimetil­­formamidban, melegítés közben egy XI általános kép­letű vegyülettel reagáltatjuk — ebben a képletben Ar fenil-, 3-klórfenil-, 3-brómfenil-, 2-fluorfenil-, 3-fluorfenil-, 4-fluorfenil-, 3-tolil-, 2-metoxifenil- vagy 3-metoxifenil-csoportot jelent —. 5 A VII általános képletű kiindulási vegyületeket a 3-oxo-naft[2, l-d]izotiazolin-l, 1-dioxid alkálisóiból [H. P. Kaufmann és H. Zobel, Chem. Bér, 55(B), 1499 (1922)] halogén ace tonnai, például klóraceton­­nal dimetilszulfoxidban 120-150 °C-on 2-acetonil­­-3-oxo-naft[2, l-d]izotiazolin-l, 1-dioxiddá alakítva, majd 2—3 egyenérték akálialkoholát jelenlétében bá­zissal katalizált átrendeződési reakciónak alávetve állítjuk elő. Megsavanyítás után 3-acetil4-hidroxi­­-2H-nafto[2, l-e]-l, 2-tiazin-l, 1-dioxidot különíthe­tünk el. Ezt a terméket sav jelenlétében vízmentes körülmények között etilénglikollal reagáltatjuk, és így az acetilcsoport egyidejű lehasadása közben a XII képletű ketált kapjuk. Például 3-acetil4-hidroxi-2H-nafto[2, 1 -e]-l, 2-tia­zin-l, 1-dioxidot benzol-oldószerben p-toluolszulfon­sav-katalizátor jelenlétében 5 napig visszafolyatás közben forralunk. Ezután a XII képletű ketált olyan VII általános képletű vegyületek előállítására, ame­lyek képletében R! metilcsoportot jelent, metiljo­­diddal és olyan VII általános képletű vegyületek elő­állítására, amelyek képletében R1! etilcsoportot jelent, etiljodiddal alkoholos vagy vizes-alkoholos oldószer­ben 1 egyenértékű alkálihidroxid jelenlétében alki­­lezzük, majd vizes-alkoholos sósavval VII általános képletű 2H-nafto[2, 1 -e ]-1, 2-tiazin-4(3H)-on-l, 1- -dioxiddá átalakítjuk. A IX általános képletű kiindulási vegyületeket olyan II általános képletű vegyületekből állítjuk elő, amelyek képletében Rj hidrogénatomot jelent, ben­­zilbromiddal és nátriumhidroxiddal alkoholos vagy vizes-alkoholos közegben, és a XIII általános képletű vegyületet kapjuk — ebben a képletben R3 a fenti jelentésű — amelyet egy III általános képletű vegyü­lettel - ebben a képletben Ar előnyösen fenil-, 3-klór­­fenil-, 3-brómfenil-, 2-fluorfenil-, 3- vagy 4-fluorfenil-, 3-tolil-, 2-metoxifenil- vagy 3-metoxifenil-csoportot jelent - közömbös oldószerben, például benzolban 60 és 200 °C között reagáltatunk. A X általános képletű kiindulási vegyületek például úgy állíthatók elő, hogy egy (VII általános képletű) 2H-nafto[2, l-e]-l, 2-tiazin4(3H)-on-l, 1-dioxidot egy XIV általános képletű szekunder alifás aminnal - ebben a képletben R4 és R5 a fenti jelentésűek - iners szerves oldószerben, például benzolban vagy toluolban, előnyösen savas katalizátor jelenlétében reagáltatunk, és a kapott XV általános képletű ve­gyületet — ebben a képletben R, és R5 a fenti je­lentésűek, és R'i metil- vagy etilcsoportot jelent - foszgénnel, tercier szerves bázis, például trietilamin jelenlétében iners szerves oldószerben, például tetra­­hidrofuránban -50 és +50 °C között reagáltatjuk. A kapott X általános képletű enaminsavkloridot előnyösen közvetlenül, elkülönítés nélkül tovább fel­használjuk. Az I általános képletű vegyületeknek és sóiknak értékes farmakológiai tulajdonságaik vannak, első­sorban gyulladást mérséklő hatásuk van, és/vagy a vérlemezke-adhéziót és -aggregációt erőteljesen gátol­ják, továbbá kedvezően befolyásolják a reumás meg­betegedéseket, például különböző ízületi gyulladá­sokat. Például a 4-hidroxi-2-metil-N-(2-tiazolil)-2H-nafto­­-[2, l-e]-l, 2-tiazin-3-karboxamid-l, 1-dioxid (A) akut antiexszudatív hatását vizsgáltuk patkányok hátsó 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom