174501. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-amino-ciklopent- 1-én-1-ditiokarbonsav-származékok előállítására
7 174501 kívül a szeratonin és 5-hidroxi-indolilecetsav menynyiségét is meghatároztuk. Ekkor úgy jártunk el, hogy az agyakat 10 ml 75%-os etanolban homogenizáltuk, majd a homogenizátumokhoz 0,2 ml etiléndiamin-tetraecetsav-dinátrium és 5% aszkorbinsav elegyét adtuk. A homogenizátumokat éjszakán át -20 °C hőmérsékleten tartottuk, majd a fenti módon centrifugáltuk. A felülúszó folyadékokból 5,0 ml-t kivettünk, azonos térfogatú desztillált vízzel felhígítottuk és pufferolt, 0,5 x 1,5 cm méretű Amberlite CG-30 (200-400 mesh) ioncserélő oszlopokra töltöttük. Az átfolyás után az oszlopokat 5 ml desztillált vízzel, majd 1,0 ml 0,2 n sósavval mostuk. (Az átfolyó folyadékot és a desztillált vizes mosófolyadékot összegyűjtöttük az 5-hidroxi-indolilecetsav meghatározásához.) A noradrenalint, dopamint és szerotonint további 1,2 ml 0,2 n sósavval eluáltuk. A meghatározásokat 0,3 ml eluátumból végeztük. A noradrenaiin és dopamin meghatározását a Shellenberger és munkatársai által leírt, fentiekben hivatkozott módon és a szerotonin meghatározását a Curzon és munkatársai által leírt módszer [Brit. J. Pharmacol. 39., 653., (1970)] általunk módosított változatával végeztük az alábbi módon. 0,5 ml SE tartalmú mintához 0,6 ml 0,01 %-os orto-ftál(di)aldehidet adtunk (0,5%-os abszolút etanolban oldott orto-ftál(di)aldehidet 50-szeresre hígítunk 10 n sósavval), amelyet közvetlenül a használat előtt készítettünk. A mintákat ezután 10 percre forró vízfürdőbe helyeztük. A forró vizből való kivétel után a mintákat csapvízben lehűtöttük, majd a fluoreszcenciát 360 nm gerjesztési és 490 nm emissziós hullámhossznál olvastuk le. Az 5-hidroxi-indolilecetsav meghatározása céljából a fentiek szerint összegyűjtött, a desztillált vizes mosófolyadékkal egyesített átfolyó folyadékhoz 10 ml desztillált vizet és 0,2 ml tömény sósavat adtunk, és az így kapott mintákat 0,8 x 4,0 cm méretű Sephadex G—10 oszlopokra töltöttük. Az átfolyás után az oszlopokat 15 ml 0,1 n sósavval, majd 1,8—2,0 ml 0,02 n vizes ammóniumhidroxid-oldattal mostuk, és az 5-hidroxi-indolilecetsavat további 2,0 ml ammóniumhidroxid-oldattal eluáltuk. A meghatározásokat az eluátumok 0,5 ml-es részletéből végeztük a Korf és munkatársai által leírt módon [Biochem. Pharmacol 20., 659. (1971(.] A kísérletek eredményeit az alábbiakban foglaljuk össze, összehasonlító anyagként a diszulfiramot, 2,2-dipiridilt, bisz(l-metil-4-homopiperazinil-tiokarbonil)-diszulfidot, nátrium-dietilditiokarbamátot és az N-fenil-N’-(2-tiazolil)-tiokarbamidot használtuk. A táblázatban megadott értékek az azonos kísérletben talált kontroll amin-szintekre vonatkoztatott %-os értékek ± s. e. m. A statisztikai számításokat student t-teszttel végeztük TPA/i számítógéppel. (A táblázat a 3. oldalon található.) A táblázatban használt rövidítések jelentése az alábbi: M-1: 2-(N-metoxietil)-amino-ciklopent-1 -én-ditiokarbonsav, M—2: 2-(N-allil)-amino-ciklopent-1 -én-ditiokarbonsav, M-3: 2-(N-izoamil)-amino-ciklopent-1 -én-ditiokarbonsav, M—4: 2-(N-hidroxietil)-amino-ciklopent-1 -én-ditiokarbonsav, M-5: 2-[N-(4-karboxi-4-amino)-butil]-amino-ciklopent-1 -én-ditiokarbonsav, M—6: 2-(N-ciklohexil)-amino-ciklopent-1 -én-ditiokarbonsav, M—7: 2-[N-(5-karboxi-5-amino)-pentil]-amino-ciklopent-1 -én-ditiokaroonsav, M—8: 2-(N-benzil)-amino-ciklopent-1 -én-ditiokarbonsav, DS: diszulfiram, DDC-Na: nátrium-dietilditiokarbamát, 2,2-D: 2,2-dipiridil, FLA-63 : bisz( 1 -metil-4-homopiperazinil)-tiokarbonil-diszulfid, U—14624: N-fenil-N’-(2-tiazolil)-tiokarbamid. A fenti adatokból kitűnik, hogy a találmány szerinti vegyületek az agyban erős noradrenalin-szint csökkenést hoznak létre. A csökkenés mértéke a dózistól, a beadás módjától és a kezelési időtől függően 50-70%, ugyanekkor jelentős (20-30%-os) dopamin-szint emelkedések is mérhetők. A szerotonin-szint növekedés kevésbé jelentős, az 5-hidroxi-indolilecetsav-szintek viszont esetenként 50—90%-kal is növekednek. A szív és lép noradrenaiin- és a mellékvese adrenalin-szint szintén csökken, de ez a csökkenés nem mindig szignifikáns még az agyi noradrenalin-szintet erősen csökkentő vegyületek esetében sem. Ennek oka valószínűleg az, hogy ezeknek a szerveknek a katecholamin turnovere lassú, valamint a mellékvese viszonylag nagy katecholamin (noradrenaiin, adrenalin) készlettel rendelkezik, és a lép és szív hiányzó noradrenalin-tartalma a keringésen keresztül gyorsan pótlódik. Az ismert dopamin-0-hidroxüáz gátló vegyületek hatásának vizsgálata során sem tapasztalható egyértelmű katecholamin-szint csökkenés ezeknek a szerveknek az esetében. A találmány szerinti vegyületek toxicitási adatai az alábbiak. 8 Vegyület Állatfaj Beadás módja LDS o (mg/kg) M—1 egér i.p.-400 M-2 egér i.p.-500 M—4 egér i.p.-800 M-5 egér i.p.-700 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
