174453. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a vinilklorid polimerjeinek és kopolimerjeinek folyamatos előállítására vizes emulziókban
3 174453 4 40-48%-os szárazanyagtartalommal rendelkező latex képződéséig folytatva a folyamatos polimerizálást, vizoldható katalizátorok, továbbá szulfoborostyánkősavdiészterek alkáli- vagy ammóniumsóinak jelenlétében, ahol e sók 0,05%-os vizes és idegen sóktól mentes oldatában Traube-féle stalagnométerrel legfeljebb 32 dyn/cm felületi feszültség mérhető, továbbá adott esetben több polimerizációs segédanyag jelenlétében, a művelet után a polimereket szárítva, oly módon, hogy a polimerizációt a kiindulási anyagként alkalmazott monomerekre számítva 1,5-3,0 súly százalék olyan emulgeátorkeverék segítségével, ahol a) az összkeverékre vonatkoztatva 95—65 súlyszázalék szulfoborostyánkősavdiészterek alkáli- vagy ammóniumsóját és b) az összkeverékre vonatkoztatva 15-35 súlyszázalék az alkil-csoportban 10—18 szénatomos alkilszulfonsavak vagy az alkilcsoportban 6-16 szénatomos alkilarilszulfonsavak vagy ezek keverékének alkáli- vagy ammóniumsóit használjuk, végezzük. Ha az emulgeátorkeverékét 1,5 súly% alatti mennyiségben alkalmazzuk, akkor a továbbfeldolgozás szempontjából nem állíthatók elő megfelelő stabil latexek, gyártási nehézség lép fel koagulátumok képződése miatt is. 3 súly% emulgeátorkeverék felett a polimerek használati tulajdonságai, így átlátszóságuk, vízzel szembeni érzékenységük romlik, fiziológiai ártalmatlanságuk is csökken. Az emulgeátorkeverékből a bevitt monomerekre számítva előnyösen 1,8-2,4 súly%-ot alkalmazunk. Ha az alkalmazott emulgeátorkeverék 5 súly%-nál kisebb mennyiségben tartalmazza a b) komponenst, akkor az előállított polimer hőstabilitása gyakorlati szempontból nem javul. Ha a b) komponensből 35 súly% feletti mennyiséget veszünk, akkor viszont az előállított paszta viszkozitása erősen megnövekszik. Különösen akkor érünk el jó eredményeket, ha az emulgeátor-keverék a b) komponensből 10-25 súly^nyi mennyiséget tartalmaz. Az emulgeátorkeverék a) komponenseként a találmány szerint a szulfoborostyánkősav-diészterek összes olyan alkáli- és/vagy ammóniumsója alkalmazható, amelynek 0,05%-os vizes vagy idegen sótól mentes oldata Traube-féle stalogmométerrel mérve legfeljebb 32 dyn/cm felületi feszültséggel rendelkezik. Ilyenek például az alkáli- és/vagy ammóniumsók, főként a következő savak nátriumsói: bisz-izononil-szukcinátszulfonsav, bísz-izodexil-szukcinátszulfonsav, bisz-tridecil-szukcinátszulfonsav, izodecil-allilszukcinátszulfonsav. Alkalmazhatók továbbá a szulfoborostyánkősav olyan sói is, amelyeknél a sav két különböző alkoholkomponenssel van észterezve, hasonlóképpen a különböző szulfoborostyánkősav-diészterek sóinak keverékei is. Az emulgeátorkeverék b) komponenseként például megfelelnek a 10—18 szénatomos, előnyösen 12-16 szénatomos alkilszulfonsavak alkáli- és/vagy ammonium, inkább azonban nátriumsói, valamint előnyösen a következő savak sói: szulfonsav-csoportot tartalmazó olyan telített elágazó vagy egyenes szénláncú alkánok, amelyekből legalább 80 súly% 12—16 szénatomos tartalmaz. Különösen beváltak azok az alkánszulfonsavak, amelyek legalább 80súly%-nyi mennyiségben 14-16 szénatomot tartalmazó alkilszulfonsavakból állnak. b) komponensként az emulgeátorkeverékben alkalmazhatók az alkilgyökben 6-16 szénatomot tartalmazó alkilarilszulfonsavak alkáli- és/vagy ammóniumsói, főként nátriumsói, előnyösen pedig azok az alkilarilszulfonsavak, amelyeknek aril-csoportjában egy vagy több alkil-csoport helyettesítve van, emellett az alkil-csoportok azonosak vagy különbözőek és mindegyik aril-csoporton levő alkil-szubsztituens összesen 8—12 szénatomot tartalmaz. Aril-csoportként előnyösen a fenil- és naftil-gyök jön számításba. Példaképpen megemlítjük a következő vegyületeket: di-butil-naftalinszulfonsav és főként a dodecilbenzolszulfonsav. b) komponensként a szulfonsavak felsorolt sóinak különböző keverékeit tartalmazó emulgeátorkeverékek is megfelelnek a találmány szerinti célra. A polimerizációt vizes emulzióban 0,001-1 súly%, előnyösen 0,01-0,3 súly% (a monomersúlyra vonatkoztatva) gyökképző, vízoldható katalizátor jelenlétében végezzük. Ilyenek például a perszulfátok, így a kálium-, nátrium- vagy ammóniumperszulfát, hidrogénperoxid, terc-butilhidroperoxid, peroxidifoszfátok vagy más vízoldható peroxidok, valamint különböző katalizátorok keverékei, amelyek a monomerekre számítva 0,001-1 súly% mennyiségben egy vagy több olyan redukáló hatású anyagot tartalmaznak, amelyek egy Redox-katalizátor-rendszer kialakítására alkalmasak. Ilyen vegyületek például a szulfitok, hidrogénszulfitok, ditionitok, tioszulfátok, aldehid-szulfoxilátok, például formaldehidszulfoxilát. A polimerizációt adott esetben a monomerre és fémre számítva 0,05-1 Oppm oldható fémsó, például réz-, ezüst-, vas-, nikkel-, kobalt- vagy krómsó jelenlétében végezzük. A katalizátorokon és emulgeálószereken kívül a polimerizáció pufferanyagok, például alkáliacetátok, borax, alkálifoszfátok, alkálikarbonátok, karbonsavak, ammóniumsói vagy ammónia valamint molekulasúly-szabályzó anyagok, például 2-4 szénatomos alifás aldehidek, halogénezett szénhidrogének, így például di- és triklóretilén, kloroform, bromoform, metilénklorid, merkaptánok jelenlétében is végrehajtható. A vinilkloriddal történő kopolimerizációra például egy vagy több következő monomer alkalmas: olefinek, így etilén, vagy propilén, 2-20 előnyösen 2-4 szénatomos egyenes vagy elágazó szénláncú karbonsavak vinilészterei, így vinilacetát, vinilpropionát, vinilbutirát, vinil-2-etilhexoát, vinilhalogenidek, így vinilfluorid, vinilidénfluorid, vinilidénklorid, viniléter, telítetlen savak, így maleinsav, fumársav, akrilsav, metakrilsav és ezek 1-10 szénatomos mono- vagy dialkoholokkal alkotott monovagy diészterei, maleinsavimid, valamint ezek aromás, cikloalifás, valamint adott esetben elágazó szénláncú alifás szubsztituenst tartalmazó N-helyettesített származékai. A polimerizáció után a vizes emulzióhoz illetve szárítás után a por alakban kapott polimerhez 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
