174414. lajstromszámú szabadalom • Berendezés csődarabolásra, elsősorban melegen hengerelt csövek roncsolt végeinek levágására
3 174414 4 A bemutatott szerkezetet a 275 994 számú szovjet szabadalmi leírás ismerteti. A leírásból azonban kitűnik, hogy a szerkezet csupán igen rövid és kis méretű darabok vágására alkalmas, abban az esetben, ha azok előzetes megmunkálása elég pontos. A levágás lényegében a gépi ollók működtetéséhez hasonlóan történik, és a berendezés vezérlését bütykös mechanizmussal oldják meg. Nyilvánvaló, hogy ez a megoldás csupán finomabb munkadarabok vágására használható, és nagyméretű (4-10 m. hosszú) deformált végű csövek végeinek eltávolítására teljesen alkalmatlan. Azon túlmenően, hogy ezeket a munkadarabokat a berendezésbe nem lehetne bevezetni, maga a vágási elv sem alkalmas — felsorolt problémák következtében — a bevezetőben említett feladat megoldására. A 488 640 számú szovjet szabadalmi leírás ugyancsak csődaraboló berendezést mutat be. Ennek hátrányai - jóllehet működési elve némileg eltérő — azonosak az előbb ismertetettekkel. A berendezésben a csővégek levágása, ill. a csövek darabolása gyűrű alakú vágó szerszámokkal történik. A levágás elvégzéséhez vágótámaszt és vágócsapot használnak fel, amelyet a berendezésbe illeszkedő cső végébe tolnak be. A berendezés meglehetősen bonyolult kialakítású, ugyanakkor azonban - a többi ismert megoldáshoz hasonlóan - nem alkalmas durva és deformálódott csővégek eltávolítására, minthogy azok a berendezésbe egyszerűen nem vezethetők be. Ismert olyan berendezés is, amelyben a csöveket két hátrabillenthető befogópofa-pár között rögzítik, és előbb egy vízszintesen mozgó oldalkéssel a munkadarabot bemetszik, majd fölülről lefelé egy hegyezett kétélű késsel levágják. A vágás során a befogópofák oldallapjai a kivágószerszámok matricáihoz hasonlóan működnek, és a közöttük elmozduló kés bélyegként vágja ki a csövekből a befogópofák közé eső anyagot. Ahhoz, hogy a fenti műveletet el lehessen végezni, a befogópofák oldallapjai és a kések között gyakorlatilag hézagmentes mozgást kell biztosítani. Ugyanakkor a befogópofákkal a munkadarabot rendkívül pontosan helyezve és biztonságosan kell befogni, hogy az igen gyorsan lejátszódó darabolási műveletet biztonságosan el lehessen végezni. Ezeknél a berendezéseknél az előtolást és a kések mozgását rendszerint mechanikus hajtóművel biztosítják. A munkadarabok befogása és előtolása automatikusan történik. Az ütközők a munkadarab tengelyével egyvonalban vannak elhelyezve, és a csövek felütközése után a pofák összecsukódnak, majd a levágás megtörténik. A csődaraboló berendezés jelentős hátránya, hogy csak viszonylag kisméretű csövek aprítására alkalmas, és ha a csövek átmérői 0,1 mm-es szórást elérnek, biztonságos befogásuk már nem lehetséges. Ugyanakkor a robbantási hézag értékét a kések és a befogópofák oldalai között 0,02—0,03 mm értékre kell beállítani, hogy a vágás biztonságosan elvégezhető legyen. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy az ismert csődaraboló berendezés nem alkalmas melegen hengerelt csövek végeinek eltávolítására. Célunk a jelen találmánnyal az, hogy melegen hengerelt csövek roncsolt végeinek levágásánál a forgácsoló megmunkálást kiküszöböljük, és olyan új berendezést alakítsunk ki, amely nem rendelkezik az ismert csődaraboló berendezések hátrányaival, ugyanakkor nagy termelékenységgel biztosítja a roncsolt csővégek eltávolítását. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldjuk meg, hogy az előtoló és szerszámmozgató egységgel, befogóegységgel és függőleges kétélű késsel, valamint bemetsző szerkezettel ellátott berendezésben a befogóegység egyetlen kétpofás satuként van kialakítva, amelyben a pofák a munkadarab tengelyére merőleges irányban mozgathatók el, és ellipszis alakú befogóperemmel vannak ellátva. A berendezésben a függőleges kétélű kés vágóélei egymással 65—75 °-os szöget zárnak be. A bemetsző szerkezet oldalkésként vagy marótárcsaként lehet kialakítva. Az oldalkés célszerűen billenthető késtartóba van befogva és hátlapjának a vízszintessel bezárt szöge 3—5°. Mindkét késen legfeljebb 1,5 mm szélességű élszalag van kialakítva, és a kések hátlapjai az élszalagból mintegy 30°-os szögben vannak leköszörülve. A találmány szerinti berendezés ütközője a munkadarab tengelyvonalán kívül van elhelyezve. A befogósatuk pofáinak befogóperemei 10—20 mm szélesek. A befogóperemek által alkotott ellipszis hossztengelye a pofák mozgásirányára merőlegesen van kialakítva, és hossza a munkadarab átmérőjénél legalább 1 mm-rel nagyobb. A satupofák befogóperemei által alkotott ellipszis rövidebb tengelye a munkadarab névleges átmérőjénél legalább 1 mm-rel kisebb. A találmány szerinti megoldás lényege tehát az, hogy a munkadarabot csupán két befogópofával rögzítjük, mégpedig oly módon, hogy az átmérőszórás kiküszöbölése érdekében ellipszis alakú befogóperemet alkalmazunk. így a találmány szerinti berendezésben a kések nem két-két befogópofa között illeszkedve mozognak, tehát a darabolás művelete nem a kivágószerszámhoz hasonlóan történik. A berendezéssel 4 mm-es vagy akár annál nagyobb falvastagságú csövek is darabolhatók, és a maximális megmunkálható csőátmérő eléri a 150mm-t. A berendezés rendkívül biztonságosan működik és műszakonként mintegy 2000—2500 cső végeit képes levágni. Ha a berendezésben 4—5 mm-nél vastagabb falú csöveket kell levágni, célszerű az oldalkések helyett nagy fordulatszámú fű résztárcsát alkalmazni, minthogy ez esetben kisebb fajlagos forgácsleválasztással lehet dolgozni, és a szerszám éltartama is hosszabb lesz. Fokozni lehet a találmány szerinti berendezés hatékonyságát, ha a felső oldalkésen vagy fűrésztárcsán kívül járulékos alsó bemetszőszerkezetet alkalmazunk, minthogy ezzel a függőleges kétélű kés működését jelentős mértékben meg lehet könnyíteni. A találmány további részleteit kiviteli példán, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az l.ábra a találmány szerinti berendelés vázlata, a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
