174414. lajstromszámú szabadalom • Berendezés csődarabolásra, elsősorban melegen hengerelt csövek roncsolt végeinek levágására
5 174414 2. ábra az 1. ábrán bemutatott berendezésben végzett levágási művelet első fázisa, a 3. ábra a levágási művelet második fázisa, a 4. ábra a berendezésben alkalmazott oldalkés axonometrikus rajza, az 5. ábra a kétélű függőleges kés oldalnézete, és a 6. ábra az 5. ábra A—A metszete a függőleges kés élkialakításával. Az 1. ábrán láthat a találmány szerinti berendezés vázlata az 1 munkadarabbal, a 2 satuval és az előtoló egységekkel, valamint a szerszámokkal. Az 1 munkadarabot az A gépállványra erősített 2 satu rögzíti. A 2. és 3. ábrán látható 2a és 2b satupofák az 1 munkadarab tengelyére merőleges irányban mozgathatók. A 3 oldalkés C hidraulikus munkahengerhez csatlakoztatott 4 szerszámtartóba van befogva. A 4 szerszámtartó billenthető kialakítású, így visszafutáskor a 3 oldalkés sérülése kizárt. Mikor az 1 munkadarabot a 2. ábrán látható módon a 2a és 2b satupofák közé befogják a 4 szerszámtartó vízszintesen elmozdul és a 3 oldaíkés az 1 munkadarab felső részén bemetszést állít elő. Ezután a 3 oldalkés eredeti helyzetébe tér vissza, és a D hidraulikus munkahenger a B levágó fejhez erősített 5 függőleges kést lefelé mozgatja. A 3. ábrán látható, hogy az 5 függőleges kés alsó helyzetébe érve az 1 munkadarab roncsolt vége leválik. A 4-6. ábrákon a találmány szerinti berendezésben alkalmazott késeket mutatjuk be részletesen. A találmány szerinti megoldásnál rendkívül fontos a kések kialakítása, minthogy ez az egyik alapfeltétele a két befogópofával végzett rögzítés esetén történő levágásnak. A 4. ábra a 3 oldalkés axonometrikus rajzát tartalmazza. Ezen jól látható, hogy a 3 oldalkés a vésőkésekhez hasonlóan van kialakítva. Elől, a forgácsolóélnél szélesebb, mint á hátsó lapnál, és a forgácsolóéltől a hátlapja mintegy 15-25 °-os szögben van leköszörülve. Maga a hátlap egy keskeny 6 élszalag után a-szögben van leköszörülve. A leköszörülés célszerűen hengeres köszörűkővel történik, és így a hátlap nem síklapként, hanem homorú felületként van kialakítva. A fenti konstrukció a tapasztalat alapján megállapított optimális kialakítás. A változó yastagságú 3 ddalkés alkalmazása azért szükséges, hogy oldalfelülete ne érjen hozzá az 1 munkadarabhoz, és ne ragadjon forgács rá, mert az a következő műveletek során a munkadarabok, illetve a szerszám sérülését okozhatja. Ugyanezt a célt szolgálja a hátlap a-szögben történő leköszörülése és a billenthető kialakítás is. A hátlap másik irányban /J-szögben történő leköszörülése elsősorban azért szükséges, hogy a 3 oldalkés a beszúrás során a 2a és 2b satupofák felé szoruljon, és a levágást azokkal együtt nyírási művelet kifejtésével végezze el. A berendezésben a 3 oldalkés enyhén döntve van befogva, hogy a cső alakú 1 munkadarabokhoz ütközve ne fusson fd az ívelt felületre. A 3 oldalkésnek mintegy 15—17°-ps szögben történő megdöntése különösen nagy átmérőjű munkadarabok megmunkálásánál szükséges, minthogy ekkor a cső palástja kisebb ívben hajlik a 3 oldalkés pályájához. Az 5. és 6. ábrákon az 5 függőleges kés kialakítása látható. Ez a kés végzi a 3 oldalkés által bemetszett 1 munkadarab levágását. Élei által bezárt szög 65—75°, szemben az ismert csődaraboló berendezésekben alkalmazott függőleges késekkel, amelyek élszöge általában 90°. A függőleges kés ilyen kialakítása esetén viszont a késhegy körülbelül akkor éri el a munkadarab alját, anúkor az oldalsó élek működésbe lépnek. Ez abban az esetben, ha két-két befogópofát alkalmazunk és a függőleges kés a befogópofák között pontosan illesztve mozog, nem jelent problémát és a levágás elvégezhető. A találmány szerinti megoldásnál azonban, ahol a munkadarab csupán két satupofával van rögzítve, és a kés csak egyik oldalán támaszkodhat ezekre, nehézséget okozna, mert így a vágás nem, vagy csak igen rosszul végezhető el. Ezért a találmány szerint az élek által alkotott szöget csökkentettük, hogy a függőleges kés különböző részei ne egyidejűleg lépjenek működésbe. A 6. ábrán látható, hogy az 5 függőleges kés is élszalaggal van kialakítva, és az élszalagot körülbelül 30°-os hátrakoszörülés követi. A találmány szerinti berendezés további fontos része a satupofák kialakítása. A 2a és 2b satupofák üregei mintegy 10—20 mm széles befogó peremmel vannak ellátva. Ezek a befogóperemek azonban nem szabályos kör alakban vannak elrendezve, hanem a 2a és 2b satupofák mozgási irányára merőleges irányban fekvő hossztengelyű ellipszisként vannak kialakítva. Az ellipszis nagytengelye a munkadarabok átmérőjénél körülbelül 1 mm-re nagyobb, kistengelye pedig a cső névleges átmérőjénél körülbelül 1 mm-rel rövidebb. A fenti kialakítás biztosítja azt, hogy a csövek a befogás során rugalmasan deformálódnak, és teljesen befekszenek a 2a és 2b satupofák közé. Ugyanakkor az ellipszis alakú üreg lehetővé teszi, hogy a névleges átmérőtől eltérő átmérőjű csöveket is biztonságosan be lehessen fogni. Minthogy a 2a és 2b satupofák működése során a csövek deformálódásának mértéke nem haladja meg a rugalmassági határt, a művelet után a csövek nem szenvednek alakváltozást. A találmány szerinti berendezésben az előtoláshoz, a 2a és 2b satupofák mozgatásához és a szerszámmozgatások biztosításához hidraulikus rendszer van kial Jdtva. A bemutatott példákból látható, hogy a találmány szerinti berendezéssel melegen hengerelt csövek végei minden nehézség nélkül, biztonságosan és nagy termelékenységgel távolíthatók el. A csövek befogása egy satuval megoldható oly módon, hogy a levágás biztonságosan megtörténhet. A munkadarabok falvastagsága akár 4 mm, vagy ennél nagyobb is lehet. Ugyanakkor a megmunkálandó csövek maximális átmérője a 150 mm-t is meghaladhatja. Mindezek lehetővé teszik, hogy a hagyományos leszúróesztergával történő megmunkáláshoz képest mintegy kétszeres-háromszoros termelékenységet biztosítunk, ugyanakkor a berendezés üzemeltetése egyetlen kezelővel megoldható, nehéz fizikai munka nélkül. ö 5 10 15 26 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
