174391. lajstromszámú szabadalom • Eljárás korrozióvédő rendszer előállitására.
3 174391 4 térhálósítás egyébként közismert a ragasztóanyagok területén.) A tapadó réteget szerves oldószeres oldatból alakítják ki, a tapadásközvetítő réteg akril polimerizátum latexből készül. Az 1 034 439 sz. brit szabadalmi leírás elasztomer alapú savas kémhatású gyorsítókkal térhálósított, javított hőállóságú tapadóréteg kialakítására vonatkozó eljárást ismertet. (Szintén pszeudo-térhálósítás.) A 709 508 sz. belga szabadalmi leírás telített és telítetlen elasztomerek és amorf polipropilén keverékéből előállított tapadórétegű termék gyártását úja le. A bevonat a telítetlen elasztomerek jellegéből adódóan öregszik, a bevonat felvitele különleges berendezéssel történik. A 2 913 355 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás szerint diénkaucsuk keverékek oldószeres oldatából alakítják ki a tapadóréteget. A tapadásközvetítő réteghez pszeudo-térhálósítható műanyagok oldatát alkalmazzák. A 168 831 sz. magyar szabadalmi leírás természetes kaucsuk és műlatexszel modifikált bitumen szerves oldószeres oldatából műanyag hordozófóliára kialakított tapadó réteget ismertet. Tapadásközvetítő réteget ennél a megoldásnál nem használnak. Az ismertetett megoldások közös hátránya, hogy — amint már említettük - az eljárások speciális célgépek alkalmazását teszik szükségessé, részben a keverékkészítés, részben pedig az egyes rétegek egyesítése tekintetében, és döntő többségük oldószeres laminálási technológiát igényel. A lágyító vándorlás megakadályozására és egyben a műanyag hordozó és a tapadóréteg közötti tapadás biztosítására az ismert megoldásoknál SBR, NBR, CR, akrilát elasztomer alapú, különféle anyagokkal (például műgyantákkal) modifikált keverékeket használnak. Ezek a keverékek bonyolult módon állíthatók elő, és felvitelük körülményes (például hosszú szárítási idő miatt). Számos ismert megoldásnak további hátránya, hogy a termék összetapadásának megakadályozására külön elválasztó anyagot, például szilikonpapírt kell alkalmazni. Ezt a felhasználáskor el kell távolítani, ami munkaigényesebbé teszi az alkalmazást, ugyanakkor költségessé teszi a terméket. A találmány célja a technika jelenlegi állásából eredő hátrányok kiküszöbölése, öntapadó tulajdonságokkal rendelkező csőszigetelő-védő fóliából, és ragasztóoldatból álló olyan rendszer kidolgozásával, amely hidegen, kézi és/vagy gépi úton felvihető és alkalmas mindenféle fém csővezetékek, berendezés stb. légköri, talaj, vegyi, mikrobiológiai és elektrokémiai korrózió elleni védelmére. A találmány kidolgozásakor szem előtt tartottuk, hogy az összetett polimer rendszer előállítható legyen a leglevő általános gumi, illetve műanyagipari gépi berendezéseken, mind a keverék, mind pedig a rétegezett termék tekintetében. A társításhoz legcélszerűbbnek a kalanderezést - dublírozást — vagy extrudálást és ezt követően nyomóhengerpár alkalmazását tartjuk, lévén ezek a leggazdaságosabb és a legtermékenyebb bevonat előállítási módszerek. A kalanderezési - dublírozási - technológia alkalmazásával mellőzhető a veszélyes és környezetszennyező oldószeres gyártási eljárás is. Felismertük, hogy a lágyítónak a felületre történő vándorlása megakadályozható, és a speciális célgépek alkalmazása elkerülhető, ugyanakkor termelékeny és gazdaságos módon kiváló minőségű termék állítható elő, ha a hordozó felületén szükség szerint alifás és/vagy aromás szénhidrogéngyantából, polietilén-vinilacetát (ÉVA) kopolimerből, klórozott polietilénből, és adott esetben klórkaucsukból álló réteget képezünk és a tapadó réteget speciális faktiszt tartalmazó elasztomer keverékből alakítjuk ki. A találmány alapját képező felismerés továbbá, hogy míg az eddig ismert rendszereknél alkalmazott, lágyító migrálást akadályozó és tapadást fokozó anyagok csak meghatározott polimerekkel kombinálhatok, ugyanakkor az általunk e célra alkalmazott anyagok előre nem várt módon a polimerek szélesebb körével együtt alkalmazva kifejtik kedvező hatásukat, és ezáltal többféle, a felmerülő igények szerint variálható termék készíthető. A találmány szerinti megoldás lényege tehát, hogy 0,02-2,0 mm vastag, természetes vagy poliészter szálat tartalmazó, textília, vagy polietilén, klórozott polietilén-, poletilén-klórozott polietilén keverék, polipropilén- vagy PVC alapú hordozófóliára kívánt esetben klórozott polietilén, klórkaucsuk — ahol a klórtartalom 18-60% - vagy polietilén-vinilacetát kopolimer és 50—155 °C lágyuláspontú, 800-2500 molekulasúlyú, legfeljebb 2 savszámú és legfeljebb 1,5 elszappanosítási számú, polimerizált szénhidrogén gyanta 1:10—10:1 célszerűen 1 :1 arányú keverékét tartalmazó l-30g/m2 mennyiségű tapadásközvetítő réteget viszünk fel, 5—20 s% szárazanyagtartalmú szerves oldószeres oldatból, az oldószert eltávolítjuk, majd tapadó rétegként 10-68s% butilkaucsuk, poliizobutilén, etilén-propilén kopolimer vagy etilén-propilén — nem konjugált dién terpolimer alapú, 20-40 s% fenti szénhidrogéngyantát, 2-40 s% speciális faktiszt és legfeljebb 5 s% stabilizátort tartalmazó keverékből 0,05—5 mm vastagságú réteget alakítunk ki és az így képezett rétegeket egymással kalanderezéssel, dublírozással, vagy extrudálással és ezt követően nyomóhengerpár között átvezetve társítjuk. Hordozófóliaként természetes szál vagy poliészter szálat tartalmazó textíliát, vagy az ismert hőre lágyuló műanyagokból (polietilének, illetve kopolimeijeik, előnyösen polietilén-vinilacetát kopolimer, klórozott polietilén, PVC, illetve kopolimeijeik, előnyösen poüetilén-vinilacetátkopolimer, klórozott polietién, PVC, illetve kopolimeijeik, előnyösen a polivinilklorid-vinilacetát kopolimer stb.) előállított fóliákat, esetünkben célszerűen lágy PVC fóliát vagy polietilén fóliát alkalmazunk. A tapadóréteg kialakításához olefin elasztomerek, így például poliizobutilén, pdiizobutilén-izoprén kopolimerek, etilén-propilén (ko- és terpolimerek), olefin műkaucsuk regenerátorok és adott esetben bitumen vagy ataktikus polipropilén alkalmas, mivel a kereskedelmi forgalomban levő anya5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
