174385. lajstromszámú szabadalom • Berendezés két impulzussorozat közötti külömbséggel arányos érték képzésére, különösen szerszámgépvezérléshez
3 174385 4 lánc és a referenciaszámlánc impulzussorozatai közötti fáziskülönbséggel szintén egy impulzussorozat impulzusszélességét moduláljuk, és ezt az impulzussorozatot a nagyobb helyértékének megfelelően az összegjelhez hozzáadjuk. A számlánc finom és durva részre való felosztása által egyidejűleg nagy felbontóképesség és viszonylag kis holtidő érhető el, tételezzük fel például, hogy mindkét számlánc 1 : 1 arányban van felosztva, és az osztásarányuk 1 : 256. így az előbb leírt példához képest csupán 0,035 millisecundum holtidő adódna, amely hajtómüvezérlésben egyébként előforduló holtidőkhöz képest elhanyagolható. Annak érdekében, hogy a finomkörben megengedett legnagyobb fáziskülönbségnél és ebben a tartományban kismértékben ingadozó fázishelyzetnél a finom- és durvaszámlánc között ne legyen állandó átkapcsolgatás, ami szabályozástechnikai nehézségeket okozna, előnyösen már egy akkora fáziskülönbségnél keltünk a finomból a durva részbe átmenő átviteli impulzust, amely fáziskülönbség a finomkörben megengedett fáziskülönbségnél kisebb, és a finomkörben levő impulzussorozat fázishelyzetét a megengedett fáziskülönbségnek megfelelő értékkel ellenkező értelemben eltoljuk. A továbbiakban a felépítés olyan, hogy a számláncokban keletkező impulzussorozatokat a fázishelyzetük tekintetében oly módon lehet összehasonlítani egymással, hogy a mindenkori kimeneti impulzussorozatban a jel-szünet arány 1 :1 legyen. Ezáltal egy pozitív vagy negatív fáziseltolódás csupán az impulzussorozat számtani középértékének a csökkenésében vagy növekedésében jelentkezik, és nem kíván előjelváltást a különbségjel null-átmeneténél. A találmányt a rajz alapján ismertetjük részletesebben. Az Lábra egy szerszámgépvezérlés ismert elvét mutatja. a 2. ábrán az 1. ábrán bemutatott összehasonlító tag részletei láthatók. A 3. ábrán az összehasonlító kapcsolásban levő impulzussorozatok közötti összefüggéseket ábrázoltuk, míg a 4. ábra a digitál-analóg átalakító részleteit mutaija. Egy közelebbről nem részletezett szerszámgépnél egy szabályozható egyenáramú 7 motor az X-irányban előtoló 8 orsót hajtja. A 7 motort a 9 állító tag segítségével a 6 fordulatszámszabályozó vezérli, amely az n; tényleges értékét a 11 tachométertől és az nx vezetőértékét az 5 helyzetszabályozó erősítőtől kapja. A 7 motor tengelyéhez a 10 impulzusadó kapcsolódik, amely a tengely fordulataival és ezáltal az X-irányú elmozdulással arányos ímpulzussorozatot állít elő, és emellett a forgásiránynak megfelelően negatív vagy pozitív impulzusokat ad le. A tényleges értéknek megfelelő impulzussorozatot a 2 szinkronizáló egységben az 1 interpolátorból jövő névérték impulzussorozattal időbelileg rendezzük, és belőlük két impulzussorozatot képezünk, amikor is az egyikben az 1 interpolátorból jövő pozitív impulzusokat a 10 impulzusadóból jövő negatív impulzusokkal összegezzük, és ugyanezt megtesszük fordítva is. Ezt a két impulzussorozatot, melyeknek különbsége a As helyzeteltérésnek felel meg, egy 3 összehasonlító egységben egymással összehasonlítjuk - amint azt a 2. és 3. ábrákkal kapcsolatban részletesebben ismertetjük. Az összehasonlítási értékből a 4 digitál-analóg átalakító és az 5 helyzetszabályzóerősítő segítségével képezzük a 6 fordulatszámszabályozó részére az nx vezetési értéket. Ha a szerkezet tehetetlenség nélkül működne, az interpolátorból jövő minden egyes pozitív névérték impulzusnak a 10 impulzusadóból jövő negatív impulzus felelne meg, és az összehasonlítás állandóan nulla értéket adna. A szabályzórendszer elkerülhetetlen tehetetlensége folytán azonban a tényleges- és a névérték impulzussorozatok között különbség keletkezik, mindenekelőtt a gyorsítási és lassítási folyamatoknál, amely különbségek meghatározását később a 2. és 3. ábrákkal kapcsolatban fogjuk ismertetni. Az összehasonlító berendezés a 2. ábra szerint lényegében három bináris FT, RT és GT számláncból áll, amelyek a már ismert módon, az FTl-től FTll-ig, RT 1-től RTll-ig és GTl-től GTll-ig terjedő azonos típusú regiszterfokozatokból épülnek fel. Az FT, GT és RT számláncokat a 31 órajelgenerátor például 3,5 kHz-es impulzussorozattal vezérli. A referenciaszámláncként működő RT számlánc csak a 31 órajelgenerátor rögzített frekvenciájával van léptetve, míg a finomtartományban követő számlálóként működő FT finomszámláncba az impulzussorozatok azon impulzusai kerülnek, amelyeknek a különbségét kell képezni. A durvatartomány GT számláncába a 31 órajelgenerátor impulzusain kívül még az FT számlánc pozitív-negatív átviteli impulzusai is bekerülnek. Az FT, ill. GT számláncok kimenetein megjelenő kimeneti impulzussorozatokat a 33 és 32 antivalenciafokozatokban a referenciaszámláncként szolgáló RT számlánc kimeneti impulzusaival hasonlítjuk össze fázishelyzet szempontjából, ettől az összehasonlítástól függően két impulzussorozat keletkezik, amelyeknek jel-szünet aránya a Ai^p fáziseltolás mértéke a finomtartományban és A fáziseltolódás mértéke a durvatartományban. A fáziseltolódások A $ összege a Ag helyzeteltéréssel arányos. A megállapított fáziskülönbségből az RT8, RT9 és RT 10 regiszterfokozatok a, b, c kimenetein megjelenő kimeneti impulzussorozatok kombinálásával kialakított impulzussorozattal Összefüggésben — lásd a 3. ábra 12. sorát — az eltérés előjelét képezzük a 34 logikai és a 35 logikai egységben egy átviteli impulzus keletkezik a GT számlánc számára, abban az esetben, ha az FT számláncban a fáziseltolódás egy meghatározott tartományt — lásd a 3. ábra 11. sorát — elér. Az átviteli impulzus leadásával egyidejűleg a finomszámláncban a fáziseltolást is ellenkező értelemmel korrigáljuk. A 3. ábra alapján részletesebben ismertetjük a berendezés működését. Az 1. sorban az RT számlánc RT8 regiszterfokozatának a kimenetén levő impulzussorozatot ábrázoltuk. Ha abból indulunk ki, hogy a soron követ5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
