174380. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lágyított vinilklorid-kopolimer készítmény előállítására

3 174380 4 alacsony hőmérsékleten mért rugalmasság a jól is­mert Clash-Berg módszerrel mérhető —25 °C vagy ennél alacsonyabb hőmérsékleten. A szívósság a szakítószilárdság szakadásig történő mérésével hatá­rozható meg és körülbelül 84 kg/cm2 vagy ennél magasabb érték elérése szükséges. Az ASTM vizsgá­latok mindkét meghatározást ismertetik, így pél­dául leírva található az ASTM D—1043 és az ASTM D—638—72 számú szabványokban. Az a szakmai vélelem áll fenn, hogy a hagyo­mányosan alkalmazott külső lágyítószerek részben csökkentik a vinilklorid-polimer kristályosságát és ezáltal az alacsony hőmérsékleten mért rugalmasság javul, ennek ellenére még elegendő kristályos rész marad a polimerben ahhoz, hogy annak fizikai szívóssága ne csökkenjen. Másfelől a belsőleg lá­gyított vinilklorid kopolimerek esetében a polimer kristályos tulajdonsága gyakran nullára is lecsök­kenhet, ha megfelelő magas részarányban lágyító hatású komonomereket alkalmazunk. Liepins, R. szerző a „Polymer Engineering and Science” c. folyóirat Vol. 9, 2. számában a 86—89. oldalon (1969 március) a probléma megoldására olyan meg­oldást javasol, hogy lágyító komonomerként nagy­­molekulasúlyú vegyületeket alkalmazzanak és így a komonomerek mólfrakcióját alacsonyra, súly%-os értéküket pedig kellően magasra választják. Jóllehet a találmány szerint alkalmazott Cg-C22 dialkil­­-fumarát vagy -maleát komonomereket a hivatko­zott szakirodalmi közleményekben is javasolják, de használatukkal a vinilklorid monomer esetében nem sikerült elérni a vinilklorid kopolimer alacsony hő­mérsékleten mért kellő rugalmasságát és a meg­felelő fizikai tulajdonságokat, például a jó szakító­szilárdságot. A következő kiviteli példákban köze­lebbről ismertetjük, hogy nagymolekulasúlyú dial­­kilfumarátok vagy -dialkümaleátok vagy alkilakri­­látok alkalmazása olyan terméket eredményez, amely alacsony hőmérsékleten ugyan kellő rugal­massággal rendelkezik, azonban egyéb fizikai tulaj­donságai nem megfelelőek, például szakítószilárd­sága elfogadhatatlanul alacsony. Meglepő módon azt találtuk, hogy -20 °C vagy ez alatti, előnyösen -25 °C vagy ez alatti Clash-Berg értékű, belsőleg lágyított vinilklorid po­limer legalább 60kg/cm2, előnyösen 84kg/cm2 vagy ennél is magasabb szakítószilárdsággal állítható elő, ha szokásos emulziós, szuszpenziós, tömb vagy oldatban végzett polimerizációs eljárások során olyan három alapvető komponensből álló monomer reakcióelegyet alkalmazunk, amely meghatározott mennyiségben vinilkloridot, valamely C2-C)0 al­­kilakrilátot és valamely Cg—C22, előnyösen C1(-C22 dialkilmaleátot vagy -fumarátot tartal­maz. A találmány tehát olyan belsőleg lágyított ko­polimer előállítására vonatkozik, amely 45-80 sűly% vinilkloridot, 15-54súly% 2-etil­­-hexil-akrilátot, 1—15súly% Cg-C22 dialkil-maleá­­tot vagy -fumarátot tartalmaz a vinilkloriddal ko­­polimerizált állapotban. Az előnyös kopolimer kö­rülbelül 60-75 súly%-ot tartalmazó vinilklorid, 20—35 súly% 2-etil-hexil-akrilát, valamint 4—15% C8-C22 dialkil-maleát vagy -fumaráí a vinilklorid­dal kopolimerizált állapotban. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható Q-C22 dialkil-maleátok és -fumarátok úgy állít­hatók elő kívánt esetben, hogy C8-C22 alifás alkohol, például C12-C22 alkoholok keverékét (a kereskedelemben a Continental OU Co gyártmánya­ként Conoco LTD alkohol néven kapható) malein­­savanhidriddel vagy fumársawal reagáltatjuk az 1. példa szerinti eljárással. Alternatív módon ter­mészetesen egy-egy C8-C22 dialkü-maleátot és -fu­marátot is alkalmazhatunk. A felhasználható maleá­­tok és fumarátok közé tartozik a di-2-etilhexü­­maleát és -fumarát, diundecümaleát és -fumarát, didodecümaleát és -fumarát, ditridecil-maleát és -fu­marát, dioktadecü-maleát és -fumarát, didokoza­­-maleát és -fumarát és ezek keverékei. A kevert maleátok és fumarátok úgy állíthatók elő, hogy külön-külön elkészített dialküésztereket elkeverünk, vagy az alkoholokat először elkeverjük, majd ez­után észterezzük. A találmány szerint előállított kopolimer a szo­kásos tömb, emulziós, szuszpenziós és oldatban végzett polimerizációs eljárásokkal nyerhető. Szusz­penziós polimerizáció azért előnyös, mivel elkerül­hető a termék izolálása a latextől, amellyel szá­molni kell emulziós polimerizációs technológia ese­tén, a reakcióhő könnyebben eltávolítható, mint a tömb polimerizációs eljárás során, nem kell az oldó­szert sem visszanyerni az oldatban történő poli­merizáció esetében. A szuszpenziós polimerizációs reakcióelegy vizes reakcióközegben a vízre számítva 20-45 súly% fen­tiekben felsorolt monomert tartalmaz. A reakció­elegy 0,05-0,5 súly% (monomerek súlyára szá­mítva) szuszpendálószert, így metücellulózt, hidr­­oxietücellulózt, hidroxipropü-metilcellulózt, zsela­tint tartalmaz, továbbá a monomer súlyára szá­mítva 0,005—1 súly% legalább egy monomerben oldható iniciátort, így azo-bisz-izobutironitrilt, lauroUperoxidot, benzoüperoxidot vagy izopropü­­dioxikarbonátot. A polimerizációt úgy végezzük, hogy a fenti komponenseket tartalmazó szuszpen­­zíót keverés közben 35 °C-ról 75 °C-ra melegítjük 2-12 óra leforgása alatt és állandó keverés mellett. Ismeretes a technika állásából az, hogy minél aktí­vabb iniciátort alkalmazunk, annál alacsonyabb a reakcióhőmérséklet és rövidebb a reakcióidő, vagy mindkettő csökkenthető, míg kevésbé aktív iniciá­­torok esetén szigorúbb reakciófeltételek alkalma­zása szükséges. Emulziós polimerizáció alkalmazása esetén szusz­­pendálószer helyett 0,2—2 súly% emulgeálószert, így nátrium-laurilszulfátot, káliumsztearátot, alldl­­benzolszulfonátot vagy ammóniumdialkil-szulfoszuk­­cinátot és a monomerben oldható iniciátor helyett 0,1-1 súly% mennyiségben vízoldható iniciátort, így alkáliperszulfátot, -perborátot vagy -peracetátot, ammóniumperszulfátot, -perborátot vagy -perace­tátot, karbamidperoxidot, hidrogénperoxidot, ter­cier butilhidroperoxidot alkalmazunk- Iníciátorként adott esetben redox iniciátor rendszert, így am­móniumperszulfátot és nátrium-Wdrogénszulfitot, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom