174323. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-(2,5-diszubsztituált -ciklopentil)-4- cisz-hepténsav-származékok előállítására

37 174323 38 elpárologtatjuk és a maradékot 50 mg nátrium-hid­­rid 5 ml ciklohexanollal készített oldatával 35 °C hőmérsékleten 6 óra hosszat keverjük. A kapott oldathoz azután néhány csepp jégecetet adunk és vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot dietil­­éterben oldjuk, az oldatot vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfáttal szárítjuk és bepároljuk. A mara­dékként kapott világos olajszerű terméket dietilé­­terben oldjuk és szilikagél-oszlopon szűrjük. így 76 mg tiszta 7-[2-(3-hidroxi-l-transz-oktenü)-5-oxo­­-ciklopentil]- 4-cisz-hepténsav-ciklohexilésztert (az elméleti hozam 61%-a) kapunk. NMR: 4,0-4,2 multiplett, 1H. A fenti módon előállított ciklohexilészter állat­kísérletben számottevően tartósabb bronchus-görcs­­oldó hatást mutatott, mint a 21. példa szerinti metilészter. 23. példa 7-[2-(3-Hidroxi-l -transz-oktenil)-5-oxo- -ciklopentil-] -4-cisz-hepténsav-benzilészter A benzilésztert teljesen a 22. példában leírttal egyező módon állítjuk elő, ciklohexanol helyett benzilalkohol alkalmazásával. NMR: 3,5 szingulett, 2H. Hozam: 65%. A fentiekkel teljesen egyező módon állítjuk elő a 16 b—16 n) és 17 a—17 n) példában leírt további hepténsav-származékokból is a megfelelő 1—8 szén­atomos alifás, cikloalifás és aralifás alkoholokkal képezett észtereket. 24. példa A 7-[2-(3-hidroxi-l -transz-oktenil)-5-oxo-ciklopen­­til]- 4-cisz-hepténsav A és B izomeijét — vö.: 16 a) példa — 1 :1 súlyarányban keverjük egymás­sal, az izomerelegyet etanolban oldottuk, desztillált vízzel hígítottuk és az így kapott vizes-alkoholos oldatot ultrahangos folyadékporlasztóban, percen­ként 0,02 ml mennyiségben porlasztottuk. A készít­mény bronchospazmolitikus hatásosságának vizsgá­latát Konzett és Rössler [Arch. exp. Path. Pharma­­kol. 195, 71, (1940)] légzéstérfogat-mérési módsze­rének alkalmazásával végeztük. Kísérleti állatként hím fehér tengerimalacokat (400—500 g súlyban) alkalmazunk, 10 mg/kg 5-(l -ciklohexenil)-l ,5-dime­­til-barbitursav és 200 mg/kg uretán intraperitoneális úton történt beadásával narkotizált állapotban. Asztmakeltő hatóanyagként hisztamin-dihidroklo­­ridot alkalmaztunk, 1 —5 pg/kg adagban. A kapott kísérleti adatokat probit-transzformáció után reg­ressziós analízisnek vetettük alá és kiszámítottuk a regressziós egyenes Y = A + B • lg (X) egyenletét. Ezáltal kiszámítható volt az a közepes gátló adag (EDS0), amely az asztmakeltő hatást a kezdeti érték 50%-ával csökkenti. A kapott eredményeket az alábbi táblázatban foglaltuk össze: A 7-[2-(3-hidroxi-l -transz-oktenil)-5-oxo-ciklopentil]- 4-cisz-hepténsav izomeijeinek közepes gátló adagja I. V. Pg/kg Aeroszol Mg/állat A izomer 0,08 0,01 B izomer 0,1 0,1 A + B 1 : 1 izomerei egy 0,1 0,002 Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás az (I) általános képletű 7-(2^5 -dí­sz ub szt it uált-ciklopentil)-4-cisz-hepténsav-származé­­kok - e képletben R, és R2 együtt egy oxigénatomot, vagy külön egy hidrogénatomot és egy hidroxilcsoportot képviselnek, mimellett ez utóbbi esetben Rí és R2 egymástól különböző jelenté­­sűek, R3 1—9 szénatomos, egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoportot, (1—4 szénato­­mos)-alkoxi-(l —4 szénatomos)-alkil-csopor­­tot, a fenilgyűrűben adott esetben halo­génatommal, trifluormetil- vagy halogén­­fenoxi-csoporttal helyettesített fen­­oxi-(l—4 széna to mos)-alkilcso portot vagy 5—7 szénatomos cildoalkilcsoportot kép­visel — és fiziológiailag elviselhető, szerves vagy szervetlen bázisokkal képezett sóik, valamint 1—8 szénatomos alifás, 5-7 szénatomos cikloalifás vagy fenil-(l-4 szénatomos)-alifás alkoholokkal képezett észtereik előállítására, azzal jellemezve, hogy ai) Rí és R2 helyén egy oxigénatomot tartal­mazó (I) általános képletű vegyületek előállítása esetén 1. a (II) képletű tioacetált a (III) képletű Grignard-vegyülettel reagáltatjuk, 2. a kapott (IV) képletű acetál-ketont réz(ll)­­-klorid és réz(II)-oxid keverékével kezeljük, 3. a kapott (V) képletű aldehid-ketont alkalikus közegben ciklizáljuk, 4. a kapott (VI) képletű telítetlen ketont alkalikus körülmények között valamely alkálifém­­-cianiddal reagáltatjuk, 5. a kapott (VII) képletű cián-ketont vízmentes rövidszénláncú alkanolos sósavval kezeljük és az így közbenső termékként képződő (Vila) általános képletű iminoétersót — ahol R4 valamely 1—4 szénatomos alkilcsoportot képvisel — hidrolizáljuk, 6. az így kapott (Vili) általános képletű észtert — ahol R» jelentése a fentivel egyező — katali­zátor jelenlétében hidrogénezzük, 7. a kapott (IX) általános képletű észter-alko­holt - ahol R4 jelentése a fentivel egyező - krómtrioxiddal oxidáljuk, 8. a kapott (X) általános képletű aldehidet — ahol R4 jelentése a fentivel egyező - a (XI) IS 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom