174263. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerin proteázok meghatározására, valamint a meghatározáshoz használható kromogén enzim-szubsztrátok előállítására

3 174263 4 optikailag aktív csoport L-konfigurációjú, igen nagy érzékenységet mutatnak az Xa faktorral szemben. Ezeket az új vegyületeket a találmány szerint kétféle módon állíthatjuk elő. Az egyik eljárásváltozat szerint az arginint egy R2— NH2 általános képletű vegyülettel, ahol R2 jelentése a fenti, reagáltatjuk, és így az R2 kromo­­fór csoportot az argininhez kapcsoljuk, ezután lé­pésről lépésre felépítjük a kívánt peptid-szerkezetet a még hátralevő aminosav-részek egymásutáni kon­denzációjával. A kromofór csoport ekkor tulajdon­képpen az első aminosavrész karboxil-csoportjának C-terminális védőcsoportja. A másik eljárásváltozat szerint a megfelelő, adott esetben szokásos védőcsoportokat tartalmazó aminosavakat, karbonsavakat, illetve peptid-frag­­menseket a helyes sorrendben, önmagában ismert módon összekapcsoljuk egymással, ezután a védő­csoportokat eltávolítjuk, és a kapott peptid-mole­­kulát egy R2 -NH2 általános képletű vegyülettel, ahol R2 jelentése a fenti, reagáltatjuk. A peptid-szerkezet lépésenként való felépítése során mindkét eljárásváltozatban lehetőség van arra, hogy megfelelő tisztítást végezzünk gélszűressel minden egyes újabb aminosav-rész kondenzációja után. A lépésről lépésre folytatott peptid-szintézis so­rán a peptid-kémiában általánosan ismert és hasz­nált kapcsolási módszereket alkalmazzuk. Amino­­-védőcso portként a peptid-kémiában általánosan használt védőcsoportokat, így a Cbo(benziloxikar­­bonil-csoport), a Meo-Cbo(p-metoxibenziloxikarbo­­nil-csoport), a N02Cbo(p-nitrobenziloxikarbonil-cso­­port), MCbo(p-metoxifenilazo-benziloxikarbonil-cso­­port), a BOC(terc-butiloxi-karbonil), a TFA(tri­­fluoracetil) vagy a formilcsoportot használjuk. Az a-karboxil-csoportot úgy aktiválhatjuk, hogy külön­féle, a peptid-kémiában ismeretes és általánosan használt aktivált származékká, így például p-nitrofe­­nilészterré, triklórfenilészterré, pentaklórfenilész­­terré, N-hidroxi-szukcinimid-észterré, savaziddá vagy szimmetrikus vagy aszimmetrikus savanhidriddé ala­kítjuk, amelyet elkülöníthetünk vagy in situ alakít­hatunk ki. Az a-karboxil-csoportot aktiválhatjuk egy karbodiimiddel, mint például N,N-diciklohexil­­-karbodiimiddel is. Az aminopeptid-származék C-terminális karboxil-csoportját vagy az aminosav -származékot észterezéssel védhetjük meg, így pél­dául metil-, etil- vagy izopropilészterré alakítjuk a vegyületet, de átalakíthatjuk valamilyen kromofór anilin-származékká is, mely utóbbi vegyületek védő­csoportjai a peptid-szerkezet felépítése közben a peptid-lánc védelmére szolgálnak. Azokat a szabad funkciós csoportokat, amelyek nem vesznek részt a reakcióban, a peptidek vagy peptid-származékok szintézise közben az alább részletezett módon véd­hetjük meg. A megmaradó arginil-delta-guanidino-csoport vé­delmére valamilyen, a peptid-kémiában használatos amino-védőcsoportot használunk. E csoportot meg­védhetjük tehát a protonizálással, nitro- vagy p-to­­luolszulfonil-csoporttal. A glutaminsav és az asz­­paraginsav karboxil-csoportjainak védelmére ugyan­csak a peptid-kémiában használatos védőcsoporto­kat, így benzil-csoportot vagy terc-butil-csoportot használunk. E vegyületekkel oly módon végezzük a szerin proteázok, különösen az Xa faktor meghatározását, hogy a vizsgálandó enzimet egy fent meghatározott vegyülettel reagáltatjuk, a reakció során felszaba­duló R2-NH2 általános képletű vegyületet, ahol R2 egy fent meghatározott kromofór csoport, fo­­tometriás vagy spektrofotometriás úton önmagában ismert módon meghatározzuk, és a mérési adatok­ból kiszámítjuk a szerint proteáz mennyiségét. Az eljárás során végbemenő enzimatikus reakciót az alábbi egyenlettel szemléltethetjük: E + S ^ ES -»■ ES + P! kromofór termék E + P2 ahol E az enzimet, S a szubsztrátot, ES az enzim­­-szubsztrát komplexet, Pi és P2 a termékeket szimbolizálja. A Pi termék képződésének sebességét az alábbi egyenlettel fejezhetjük ki: Vmax • [S] v =-------------- (1) Km + [S] amely a Lineweaver-Burk egyenlet alakjában is megadható: 1 Km í 1- ----------------+------- (2) v Vmax [S] Vmax Amint az (1) egyenletből kitűnik, a Km és Vmax konstansok határozzák meg az enzim szubsz­­trátjának az illető enzimre való érzékenységét. E konstansokat az alábbiak szerint határozzuk meg: Az enzimet és a szubsztrátot pufferoldatban összekeverjük, és a reakciót mintegy 2 percig kö­vetjük spektrofotometriás úton. A szubsztrát [S] koncentrációját változtatjuk, míg az enzim [E] koncentrációját azonos értéken tartjuk. Azextink­­ciót (OD) az idő függvényében grafikusan ábrázol­juk. Az így kapott görbe tangense (az egy percre eső extinkció-különbség, AOD/perc, amelyből a kromofór termék képződési sebessége számítható pmól/perc dimenzióban) a nulla időpontban megfe­lel a kezdeti reakciósebességnek, (v). Ha az — értéket az — függvényében ábrázoljuk grafikusan, akkor egy Lineweaver-Burk diagramhoz jutunk. Ebből grafikusan meghatározhatjuk a Km és Vmax konstansokat. A találmányt az alábbi példákban világítjuk meg közelebbről, az oltalmi kör korlátozása nélkül. A példákban különféle szubsztrátoknak a találmány szerinti többlépéses szintézissel való előállítását szemléltetjük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom