174258. lajstromszámú szabadalom • Eljárás liposzómák vizes diszperziójának előállítására
5 174258 6 korábbi hasonló célú eljárások nem voltak alkalmazhatók. Különösen jól hasznosítható a találmány ott, ahol aktív vagy érzékeny anyagok védett formában való továbbítását, vagy rendeltetési helyükre való eljuttatását kell megoldani. így például alkalmazható a találmány szerinti eljárás olyan gyógyászati készítmények előállításánál, amelyek hatóanyagának bomlás és aktivitás-csökkenés nélkül kell eljutnia a szervezetnek arra a helyére, ahol hatását kifejti. Az eljárás második lépésében készítjük el a tulajdonképpeni liposzómákat. A liposzómák feltevésünk szerint akkor alakulnak ki, amikor a liposzóma-prekurzorok áthaladnak a poláris hidrofil és apoláris hidrofób csoportokat tartalmazó vegyület által képzett monomolekuláris hártyán, amely a felső nem-vizes és az alsó vizes fázis között helyezkedik el, és ebből a hártyából egy darabot leszakítanak, amely a liposzóma-prekurzorokon levő mono molekuláris hártyával egyesülve kialakítja a liposzómákra jellemző bimolekuláris réteget. A felső és az alsó fázist határoló monomolekuláris hártya az azt képező vegyület speciális sajátságai következtében önmagában ismert módon alakul ki úgy, hogy a hidrofil csoportok a vizes fázis, az Y hidrofób csoportok a nem-vizes fázis felé orientálódnak. Poláris hidrofil és apoláris hidrofób csoportokat tartalmazó vegyületeket használhatunk, amelyek hidrofil csoportja foszfát-, karboxil-, szulfát-, amino-, hidroxil- vagy kolin-csoport, míg hidrofób csoportja telített vagy telítetlen szénhidrogén-csoport, előnyösen alkil- vagy alkilén-csoport, vagy legalább egy aromás vagy cikloalifás csoporttal szubsztituált alifás szénhidrogén csoport. Az ilyen vegyületek közül előnyösen valamilyen foszfolipidet vagy azzal analóg vegyületet, előnyösen lecitint, foszfatidil-etanolamint, lizocetint, lizofoszfatidil-etanolamint, foszfatidil-szerint, foszfatidil-inozitolt, szfingomielint, kardiolipint, foszfatidinsavat vagy cerebrozidokat használunk. A liposzómák falának kialakítására használhatjuk lealább egy foszfolipid, és legalább egy más típusú lipoid, például sztearilamin, dicetilfoszfát, koleszterin vagy tokoferol keverékét is. Vízben nem vagy alig oldható és a víznél kisebb sűrűségű szerves oldószerként például benzolt, valamilyen halogén- vagy alkilbenzolt, egy alifás étert, egy alifás ketont, egy alifás aldehidet, egy alifás észtert, egy alifás szénhidrogént, vagy egy cikloalifás szénhidrogént használhatunk, vagy olyan több komponensű keveréket, amelynek sűrűsége a víznél kisebb. Az eljárás második szakaszában az ultrahanggal kezelt diszperzióhoz tiszta vizet vagy bármilyen más megfelelő vizes közeget adunk, amikoris kétfázisú heterogén rendszer képződik. Az ehhez szükséges vizes közeget előnyösen a kész diszperzió felhasználási területének követelményeihez igazodva választjuk meg. Ilyen szempontból például előnyösen nátriumklorid vizes oldatát választjuk. Különösen előnyösen használhatjuk e célra a nátriumklorid 0,15 mól/liter (0,9 súly%) koncentrációjú vizes oldatát, vagyis a fiziológiás konyhasó-oldatot. Ekkor végtermékként olyan liposzóma-diszperziót kapunk, amely közvetlenül injektálható az emberi szervezetbe. Ez egyszersmind egy újabb előnye a találmány szerinti eljárásnak a liposzómák korábbi előállítási eljárásaihoz képest, hiszen a találmány révén közvetlenül állíthatjuk elő liposzómáknak olyan szuszpenzióját, amelynek vizes közege megfelel a felhasználás követelményeinek. A liposzómákat azonban természetesen elkülöníthetjük a diszpergálószertől, például akkor, ha el kell kerülni, hogy a bekapszulázott aktív vegyület nyomai szennyezzék a diszpergáló folyadékot. Ezt az elkülönítést könnyen elvégezhetjük bármilyen ismert módszerrel, például gélen való kromatografálással. A találmányt az alábbi példákkal világítjuk meg közelebbről az oltalmi kör korlátozása nélkül. 1. példa 0,15 mól/liter koncentrációjú vizes konyhasó oldattal 10 mg/ml koncentrációjú amiloglukozidáz-oldatot készítünk. Bármilyen amiloglukozidázt használhatunk, így például használhatjuk a Sigma Chemical Company (St. Louis, Mo., USA) cég által forgalomba hozott, 3000 egység/g aktivitású terméket. Az így kapott oldat 0,1 ml-ét és 84 mg lecitint hozzáadjuk 3 ml dibutiléterhez, és a kapott heterogén keveréket 17 kHz frekvenciájú és 70 W kimenő teljesítményű ultrahanggal kezeljük két percig, miközben a rendszer hőmérsékletét 30 °C-on tartjuk hűtőfürdő segítségével. Az ultrahangos kezeléshez a Heet Systems Ultrasonics Inc. (Plainview, N. Y., USA) cég Branson S-75 típusú készülékét használhatjuk. Homogénnek látszó, kékes színű átlátszó folyadékot kapunk. Ezt a folyadékot egy centrifuga-csőben 1,5 ml térfogatú, 0,15 mól/liter koncentrációjú vizes konyhasó oldatra rétegezzük. Kétfázisú rendszert kapunk, amelynek alsó fázisában a vizes konyhasó oldat, felső fázisában az ultrahangos kezeléssel készített és dibutilétert, lecitint és amiloglukozidázt tartalmazó keverék helyezkedik el. Az így kapott kétfázisú rendszert 30 percig centrifugáljuk percenkénti 30 000 fordulatszámmal. Ezután a felső szerves fázist eltávolítjuk, az alsó vizes fázist újból centrifugáljuk, ugyancsak percenkénti 30 000 fordulattal, 30 percig. E műveleteket például a Beckman Instruments (Palo Alto, Cal., USA) cég Spinco Model L típusú ultracentrifugájával végezhetjük. Tiszta, enyhén kékes színű folyadékot és csekély mennyiségű üledéket kapunk. A nem diszpergálódott lipidet (lecitint) tartalmazó üledéket eldobjuk. A kapott tiszta folyadék liposzómák kolloid szuszpenziója, amelyben amiloglukozidáz vizes oldatát tartalmazó liposzómák vannak. 0,15 mólos nátriumklorid oldatban diszpergálva, mely utóbbi oldat csekély mennyiségű maradék amiloglukozidázt tartalmaz. Az így kapott szuszpenziót minden további feldolgozás nélkül felhasználhatjuk. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy a maradék amiloglukozidáz eltávolítása végett a szuszpenziót egy gélen, például Sepharose-gélen kromatografáljuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
