174233. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a hígtrágya és városi szennyvíz kijuttatására altalajöntözéssel
5 174233 6 nyék termesztése indokolt. Elsősorban silókukorica, szudánifű, hibar stb. őszi búza csak a 3-4. évben következzék. Lucemaliszt-készítő üzemeink nyersanyaggal történő ellátása is megköveteli a telepítés előtti tápanyagadagolást. Vizsgálataink szerint a telepítés előtt adott 500—600 m3 hígtrágya nagyobb termést eredményezett, mint az ugyanolyan hatóanyag-mennyiséget tartalmazó NPK-műtrágya, így a lucerna is azok közé a növények közé sorolható, amellyel a hígtrágya igen jól hasznosítható. Az előzőekben leírtak alkalmazására a növények betakarítása után nyílik lehetőség, június végétől az időjárástól függően november végéig. Ezen kívül azonban a növényi takaróval fedett táblák öntözésére is megvan a lehetőség. Elsősorban itt is a kapássortávolságra vetett növények jöhetnek szóba. Alapkövetelmény azonban itt is az előző év nyarán,.lehetőleg minél szárazabb talajállapot mellett végzett jó minőségű altalajlazítás. Az öntözés javasolt technológiája a következő : Az előző év nyarán meglazított területen nyár végén, ősz elején el kell végezni az őszi szántást, a szántás felszínén az őszi elmunkálást elvégezve a tavaszi vetőágykészítésig a szántás felszínét minél kevesebbszer tapostassuk. Amennyiben a gyomosodás következtében szükségessé válik a terület bejárása, ezt minél nagyobb munkaszélességű gépek alkalmazásával oldjuk meg. Tavasszal a vetést, illetve a sorok irányát úgy kell meghatározni, hogy az előző évi altalajlazítás irányára merőleges legyen. A barázdák kihúzása ugyanis a sorok irányával megegyezően történik. A barázdák kihúzását akkor célszerű végezni, amikor a kukorica magassága a 40—50 cm-t elérte. Ebben a fejlettségi állapotban már a tövéhez gördülő rögök sem tesznek kárt az állományban. Számolva az előző évi lazítás visszaülepedésével, itt a barázdák egymástól való távolságát célszerű 25—30 m távolságra lecsökkenteni. A barázdák két sor kukorica helyét foglalják el, vagyis minden barázda helyén két sor kukorica kerül a barázdanyitáskor kihúzatásra. A barázdák mérete ugyanolyan legyen, mint ahogyan azt előzőkben ismertettük. Az öntözés gyakorlati kivitelezése ugyancsak az előzőekben leírtaknak megfelelően történik. Zárt csőrendszeren kerül a hígtrágya a barázdákba és a barázdákból a vakonddrén és a lazítókés járatain keresztül a növény gyökérzónájába. Ezzel az eljárással a növény vegetatív része egyáltalán nem érintkezik a hígtrágyával. A fertőzés veszélye kizárt, jó minőségű takarmány termeszthető, amely semmiféle szaganyagot nem tartalmaz. öntözésre a hígtrágya hígítás nélkül is felhasználható. Az istállóból vagy a tárolóból kikerülő hígtrágya ezzel a módszerrel kijuttatva, igen gyors hatást fejt ki. Abban az esetben, ha megfelelő mennyiségű öntözővíz áll rendelkezésre, a hígításra is megvan a lehetőség, így a rendelkezésre álló hígtrágyamennyiség nagyobb terület trágyázó öntözését teszi lehetővé. A hígítás arányától függően több évre kiterjedő trágyázó tartamhatással nem számolhatunk. A hígított hígtrágyával történő öntözés a tenyészidő alatt a növény vízigényének megfelelően több esetben is megismételhető. Az ismételt öntözés tervezésekor azonban a barázdák behúzására csak az utolsó öntözés befejezése után kerüljön sor. Ekkor azonban célszerű az összes barázdát behúzni, hogy a betakarítást végző gépek zavartalanul közlekedhessenek a táblán. Az öntözés kivitelezésére június elejétől augusztus végéig lehet számolni. Hígítás nélkül hektáronként 400-500 m3 hígtrágya felhasználására kerülhet sor. Hígítás alkalmazásakor a hígítási arány és az öntözések száma határozza meg a felhasználható hígtrágya mennyiségét. Az öntözési mód alkalmazásával a rétlegelők hígtrágyázása is igen hatásosan és gazdaságosan megoldható. Igen jól beilleszthető a mezőgazdasági üzem tevékenységébe. Májustól november végéig lehetőség van a hígtrágya szántóföldi hasznosítására. A legelő hígtrágya öntözésére decembertől április végéig az időjárástól függően szintén megvan a lehetőség. A telepített vagy felújított legelőknél az altalajlazítást a telepítés előtt kell elvégezni. Ugyancsak telepítés előtt kell kihúzni a barázdákat is és a telepítés alkalmával azok is bevethetők. Mivel a gyep növényei viszonylag sekélyen gyökereznek, az altalajlazítás mélysége csak 40-45 cm lehet. A lazítókésekre szerelt vakonddrénező járatása azonban itt is kívánatos. A barázdák egymástól való távolsága — amennyiben a terület síkfekvésű — 40—60 m között változhat. A zárt csőrendszer segítségével kijuttatott hígtrágya a barázdák segítségével kerül — ugyanúgy, mint a szántóföldön — a járatokba, illetve a növény gyökeréhez. ősgyeppel vagy már eltelepített felújított legelőn a gyep nyugalmi időszakában is elvégezhető az altalajlazítás, ebben az esetben azonban csak közepesen nedves talajállapot mellett végezhető a lazítás. Száraz körülmények között ugyanis a lazítókések által felszaggatott gyeptakaró jelentős része elpusztulhat, így a következő évben az állomány hiányos lesz. A gyep lazítása után a kipusztulás mértéke jelentősen csökkenthető, ha az aznap lazított területet nehéz hengerrel megjáratjuk. A barázdákat ebben az esetben is az altalajlazítás irányára merőlegesen kell kihúzni. A gyep trágyázására hektáronként 300—400 m3 hígtrágya használható fel a tenyészidőszakon kívül. Az öntözés tenyészidőszakban is megvalósítható, csak a barázdákban levő hígtrágya kellemetlen illata a legelő állatokat zavarja. Amennyiben a termék szénaként kerül betakarításra, ezzel az eljárással a gyep hígtrágyával tenyészidőszakban is öntözhető. A hígtrágya kiöntözésére készített vakonddrénes járatok természetesen alkalmasak a legelők tisztavizes öntözésére is. Az öntözés a legelő állatokat nem zavarja, hiszen az öntözővíz a gyeptakaró alatt a talajban végrehajtható. Az előzőekben a mezőgazdasági hasznosítás alatt álló területeken alkalmazható hígtrágya-felhasználás újabb lehetősége valósulhatott meg. Kedvező időjárási viszonyok mellett szinte egész évben megvan a lehetőség az eljárás alkalmazására. Túlzottan csapadékos időszakban azonban az amúgyis telített talajba a hígtrágya nem juttatható ki. Megfelelő tárolóval rendelkező üzemekben néhány hónapos tárolás nem okoz különösebb nehézséget. A biztonságra való törekvés érdekében célszerű továbbra is a tároló kornyékén kisebb területű erdő telepítése. A faállomány összetételét minden esetben a talajgenetikai tulajdonságok határozzák meg. Kedvező talajadottság esetén a tárolótól 1000—1500 m távolságra levő területen gyümölcsös telepítése is lehetséges. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
